Első alkalommal pályázót is díjaztak az akvarell triennálén

A következő hónapokban a Ziffer Sándor Galériában lesznek láthatók a XXV. Egri Országos Akvarell Triennálé zsűrizett képei. A szombati megnyitón beszélgettünk a díjazott művészekkel is, akik között voltak olyanok, akik rendszeres résztvevői a pályázatnak, míg másoknak ez volt az első próbálkozásuk. A Magyar Művészeti Akadémia Képzőművészeti Tagozatának fődíját Gulyás Andrea Katalin kapta, a mezőszemerén élő képzőművész korábban az Eszterházy Károly Egyetemen szerzett diplomát.

- Három képpel pályáztam, ezek 70-szer 100 centiméteresek, alapvetően formai absztrakciók. Halpikkelyek jelennek meg rajtuk, maga a halforma azonban nem feltétlenül detektálható, sejtelmes formai absztrakció jelenik meg – ismertette képeit Gulyás Andrea Katalin.

Mint mondta, ez volt a harmadik akvarell kiállítása. 2010 óta fest, egyébként grafika szakot végzett az egri egyetemen, illetve főiskolán, de ez hamar szűknek bizonyult művészeti hozzáállásához, ezért festészettel foglalkozik.

- Az egyetemen nem igazán festettem akvarellt, azonban az iskola életem legszebb négy éve volt. Jelenleg a művészettel foglalkozom leginkább, emellett kőrestaurátor vagyok. Országos pályázatokra rendszerint szoktam nevezni, általában sikerrel, ez a mostani viszont életem legnagyobb díja. Korábban nem nagyon foglalkoztam akvarell festéssel, ez volt az első komolyabb próbálkozásom, megszerettem, biztosan fogok még alkotni – fejtette ki Gulyás Andrea Katalin.

A Kulturális és Innovációs Minisztérium Művészeti főosztályának kiemelt díját Orr Andrásnak ítélte oda a zsűri. A Kisképző tanára 2018 óta vesz részt az egri országos tárlaton, előtte hosszabb szünetet tartott családalapítás, otthonteremtés miatt. 2018 óta azonban célzottan ezzel a technikával foglalkozik, persze korábban tanulmányai során is festett.

- A légiességét, az átlátszóságát, az „egyszerű kezelhetőségét” kedvelem, az olajhoz képest pedig kevésbé egészségtelen. Szeretem benne a réteges színkeverést is, próbálok rácsatlakozni az európai akvarell festészeti hagyományokra. Az is izgat benne, hogy van fix hagyománya, amit lehet kutatni, újraéleszteni. Én pont azt szeretném rekonstruálni, amit a megnyitón kissé kritikusan említettek, az Angol Királyi Akvarell Társaság elveit. Ezt célzom meg és kutatom a Kisképző 250 éves könyvtárában. Vannak XVIII-XIX századi tankönyveink, akvarell- és tájképfestészeti könyveink, ezekből rekonstruálok – fejtette ki Orr András.

Kifejtette, a tárlaton kiállított képei is ezen elvek alapján készültek: festéstechnikailag, kompozíciósan, értékrendben sok dolgot vett át, s van saját iskolája is, amiben ezt lehet tanulni. A három kiállított kép drónfotók alapján készült, egy három éves ösztöndíjprogramban készültek a sorozat többi darabjával együtt.

- A koncepció szerint személyesen elutaztam a helyszínekre, s drónnal fotóztam, ezek alapján készültek a festmények. A kérdés jelen van a műfajban, hogy szabad-e fotóról festeni vagy sem, de ezt máshogy nem tudtam volna megvalósítani, mert hőlégballonnal sem tudtam volna ott állni a helyszínek fölött, amelyeket egyébként be is jártam. A tárlaton bemutatott három közül a középső kép kivételes, a másik kettő viszont konkrét helyszínen készült. A koncepció az volt a sorozatban, hogy az emberi tevékenység és a természeti folyamatok milyen struktúrákat hoznak létre. Amit itt látni Egerben, azokon mind ott van az emberi beavatkozás nyoma: egy várrom, bombatölcsérben létrejött tavak, illetve a Halápon lévő bánya – ismertette Orr András.

A Békéscsabán élő Baji Miklós Zoltán az Eger Megyei Jogú Város Önkormányzat Közgyűlése által felajánlott Pro Arte díjat nyerte el, de ezen kívül is kötődik Egerhez, hiszen sokat járt ide mentorához, Lóránt János Benedekhez.

- Két akvarellt adtam be, elég hosszú címük van, tulajdonképp történetek. Leginkább filozófiai alapjuk van, hogy mi történik a lélekkel, ha elhagyja a testet. Gyakorlatilag olyan motívumokat használtam, amik emlékeztetnek egy keresztre feszített Jézusra. De korábbi más formába is belehelyeztem, archaikusabb kőnyomatra emlékeztetnek, ami örök probléma volt a keresztre feszítés előtt is: mi történik a lélekkel, az énnel a test elhagyása után – tette föl a kérdést Baji Miklós Zoltán.

Lapunknak elmondta, gyerekkora óta képzőművészettel foglalkozik, festőművész vagy erdész szeretett volna lenni, s végül előbbi lett. Szeret Egerbe járni, Lóránt János Demeter volt az egyik mestere, sokat hozta ide megmutatni munkáit, amikor ő itt lakott, s itt tanított az akkor még Ho Si Minhről elnevezett főiskolán.

- Mindennel dolgozom, a kortárs képzőművészet összes műfajában tevékenykedem, szobrot, installációt, filmeket, performanszokat készítek, festek klasszikus táblaképeket, olaj-vászont is. Az akvarellt nagyon szeretem, mert az anyag olyan sokat ad az embernek, amikor elkezd mozogni, meditációs lehetőséget ad, ami kicsit visszaránt a gyermekkorba: amikor játszik, kikerül a téridőből egy egészen más dimenzióba – fejtette ki Baji Miklós Zoltán.

Az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem fiatal alkotók számára alapított díjat a budapesti Ipach Fruzsina vehette át. Gyerekkora óta fest, édesapja (aki grafikus, művésztanár) tanította az akvarell technikára és ilyen irányba is ment tanulni, a középiskolai grafika után a Képzőművészeti Egyetem festő-restaurátor szaka következett, ekként is dolgozik, szabadidejében pedig akvarellt fest.

- Először indultam az egri pályázaton, véletlenül szereztem tudomást róla, s úgy éreztem, nekem írták ki. Szeretem az akvarell technikát. Három, békákat ábrázoló festménnyel pályáztam: nagyon szeretek természetközeli dolgokat festeni, termést, virágot, békákat. Most őket hoztam ide, rajongok értük, mintha mosolyognának, gyönyörűek, aranyosak élőben is – magyarázta Ipach Fruzsina.

Elárulta, régebben grafikai pályázatokon indult plakátokkal, de mostantól szeretne több kiírásra beadni munkáit. Szereti a klasszikus akvarellt, a szabályaival együtt. Gál József beszéde közben sok nem klasszikus technika is elhangzott, ezek közül tetszett neki a zselatinos, vagy a gumiarábikumos is, elgondolkozna, kipróbálja ezeket, s tágítsa tudását. Képei fényképszerűségéről elárulta, annak köszönhető, hogy nagyon szárazon használja az ecsetet, precízen, türelemmel fest.