A jóérzés adja a visszaigazolást a kitüntetett egri testnevelőnek

– Akadt már hasonlóan eredményes, sikeres éve, mint a tavalyi?

– Nem volt még ilyen nagyszerű évem, de igazából nemrég fordítok ilyen nagy hangsúlyt az edzésekre – válaszolta Fodor-Fejes Adrian Adél.

– Melyik sportága a kedvenc?

– Ezek úgy változnak, ahogy megismerem a sportágakat. A nem téli sportágak közül az országúti kerékpározás, ebben mind a tömegrajtos, mind az egyéni időfutamos verseny. Az egyéni időfutamban a hegyi versenyek tetszenek, mert ott úgy érzem, az átlagosnál jobb vagyok a felelé menetekben. A tömegrajtosban is fejlődöm, de mivel későn kezdtem el a bicajozást (az országútit 2015-ben), így óvatosabb vagyok a rajtnál.

– A triatlonnal is hasonló a helyzet?

– Ennek az ízére most kezdek rákapni. Sokat fejlődtem az úszásban, a kerékpár adott és a futásban is érek, ám itt is közbeszólt a járvány. A téli sportágak közül az alpesi síelés a nagy kedvenc, viszont az idei sajnálatos helyzet miatt elmaradt a tavaszi síelés, ami kitolódott volna áprilisig. Megcsillant azonban a sífutás lehetősége, ezt a jövőben még szeretném kipróbálni.

– Bringa, futás, síelés, cross fit. Melyiket, miért kedveli?

– Az úszás a legjobb egészségmegőrző sportág, imádok szabadtéren úszni és jó látni a fejlődést is. Terepfutásban a dimbes-dombosat kedvelem. A mountain bike kicsit kiesett a szívemcsücskéből, inkább a barátaimmal, a férjemmel kirándulgatunk, de a tereptriatlonhoz jó lesz. A Top Maraton sorozaton elindulok, ám valószínűleg váltok a mini távra (15, 25 km). A síelés örök szerelem marad, öt éves korom síelek. A 2015-ös évben síeléskor sípcsonttörést szenvedtem, azóta óvatosabb vagyok, bár az eredményeimen ez nem látszik. A kapuk között, verseny körülményeknél százszázalékosan beleadok mindent. Ha tehetem, képzem magam, oktatáson veszek részt, ahol javítják a technikámat, miközben magam is rendelkezek oktatói képesítéssel. Sokan túlértékelik a tudásukat, ezért a sok síbaleset, ami ütközéses vagy pályáról kirepülős.

– A funkcionális edzés mióta tartozik a repertoárba?

– Tavaly ősszel kapcsolódtam be. Nagyon megszerettem, újszerűek a feladatok, társak, kihívások várnak. Az edzőim, nagyon odafigyelnek a gerinc stabilitására és védésére. Ezeket a gyakorlatokat minden edzésen előkerülnek. Úgy kerültem ebbe a körbe be, hogy a férjemmel jelentkeztem gerinctornára. A ForFit edzőterembe járok heti kétszer Szivós Gábor (kerékpár) és Szivós Orsolya (futás) programjaira. Az Orsié azért is érdekes, mert szerda reggel öt órakor kezdődik, ez is egy kihívás!

– Az nem kérdés, hogy a sport az élete szerves része. A mozgáshoz mi adja leginkább az ösztönzőerőt?

– Ebben nőttem fel, mindig is az életem része volt, mint az evés-ivás és minden más szükségletem. Ha nincs meg, felborul az életem. Persze kell hozzá motiváció. Azt a versenyek jelentik. Készülni, tervezni, célok, fejlődés és az emberi kapcsolatok. Sok új barátra, ismerősre tettem szert a versenyek alatt. Vannak ózdiak, miskolciak, mezőkövesdiek és az ország távolabbi részéből is. Tartjuk a kapcsolatot a net világában. A Csajos tekerés tagjaival hétvégenként országútis bringázásokon veszünk részt, de már nem csak nők jönnek, hanem férfiak is, akik vigyáznak ránk. Ezen kívül Magyarország különböző tájain vannak a versenyek, ahova, ha tehetjük előző nap elutazunk és ismerkedünk a látnivalókkal, a helybéliekkel. Ez a nyaralás, kikapcsolódás számunkra, mert mi így aktívan szeretjük. A strava alkalmazás pedig nagy motiváció.

– Mit tart a legjobb eredményének, mire a legbüszkébb?

– Legjobb eredményemnek a tavalyi Tour de Tisza-tó eredményt tartom, ahol második helyen végeztem a Master 3 kategóriában 73 induló közül. Sikerült legyőznöm hatvani vetélytársamat, aki a megye legjobb szenior női sportolója lett 2019-ben. Eddig mindig előttem járt, de most 65 km-en 2:02.43 órára javítottam az egyéni csúcsomat és 374 női indulóból abszolútban a 13. helyen zártam. Az átlagsebességem így 30 km/óra felett volt. A másik nagy trófeám az idei városi síbajnokság, ami mentálisan erősített meg, mert volt tanítványaimat győztem le, akik 29 és 33 évvel fiatalabbak nálam. Ez még nem sikerült soha, pedig évek óta készültem rá. Az első inkább erőből ment a második mentálisan.

– Ki a kedvenc edzőtársa?

– Edzőtársam nem sok van, de Garabás Pankával sokat edzünk és a férjem után tekerek, ahogy csak bírok. Még alakulóban ez is, mert triatlon társammal, Katonáné Mező Ildivel elkezdtük a futásokat, csak ez abbamaradt a kialakult helyzet miatt.

– Fiatalabbként is ennyire sokoldalú volt?

– Igen. A fő sportágamat a főiskolai évek alatt a hétpróba jelenttte, ahol II. osztályú atléta voltam, de nagypályás labdarúgásban az I. osztályban fociztam az Egri Lendület csapatában szélső védőként. Kétszer szerepeltem a Játék Határok Nélkül elnevezésű viadalon. Továbbá míg a térdem nem lett kattogós, a munkatársaimmal, barátaimmal rendszeresen fociztam, kosárlabdáztam és floorballoztam.

– Előfordult valaha, hogy hullámvölgybe került és nem volt kedved edzeni vagy versenyre készülni?

– Nem emlékszem hullámvölgyre. Amikor eltört a lábam, az orvos meg volt sértődve, hogy egy hetet voltam hajlandó otthon maradni és a rögzítéssel, mankóval jártam dolgozni. Persze csak később derült ki, hogy nagyon nehéz mankózni, főleg kettővel, de hozzáerősödtem. És ekkor is kerestem az utat egy másik orvost, aki segített a mihamarabbi gyógyulásban, őt dr. Miksi Gyuláak hívják.

– Kap valakitől visszaigazolást, hogy helyes amit csinál?

– Jól érzem magam a bőrömben, ez is egy visszaigazolás, de többen gratulálnak, mint irigykednek. Többen mondták már, hogy motiválóak a fotóim a neten, kedvet kapnak mások is a sportoláshoz , az egészség megőrzéséhez. Így vagyok hiteles a tanítványaim előtt is, amikor többet és többet várok el tőlük. Úgy tudok nekik tanácsokat adni, versenyhelyzetekben, ha tudom, hogy miről beszélek, ha csináltam, átéltem én is. Ha ez által csak néhány embert is, de ráveszek a mozgásra, akkor nem hiába való, amiért küzdök. Kapok elismerést az egyesületemtől is, az Egri Triatlon Klubtól. Idén onnan is nekem ítélték az év női sportolója címet. Valamint tanítványaim révén, az ő eredményességüket elismerve számtalan díj tulajdonosának mondhatom magam.

– A város adományozta elismerést hová helyezi –erkölcsi értelemben – a vitrinben vagy a dicsőségfalon?

– Nagy megtiszteltetésnek éreztem a városi elismerést, ugyanis megyei és országos kitüntetést már kaptam, de városit nem. Különleges eseményként marad meg az emlékeimben, mert egykori tanítványom, az úszó Holló Balázs is kapott elismerést, sőt az iskolámból is egy tanuló, továbbá csupa hírességekkel lehettem együtt a díjátadón.

– Mit gondol, ezt a kiváló versenyformát meddig lehet tartani?

– A formát magunkhoz és korosztályunkhoz kell mérni. Mindenképpen lehet tartani az eredményességet, de ezt majd a jövő adja.

– Pedagógusként melyik ön által felkészített csapat és/vagy egyéni versenyző eredményére a legbüszkébb?

– Nagyon sok kiváló eredményt elértek a tanítványaim, azonban amire a legbüszkébb vagyok, mert abban nekem volt a legtöbb munkám, (nem mindig tisztán, mert a gyerekek edzésekre is járnak, illetve lehet más is a testnevelő tanár), ősszel a „B” kategóriás duatlon diákolimpia III. korcsoportos fiúknál (6. b osztály) elért első helyezés számított. Továbbá két éve májusban a IV. korcsoportos fiúk (8. b osztály) 4x100 méteres váltófutásában a technikát tudtam sikeresen átadni tanítványaimnak, amelyet hibátlanul végrehajtották.

– A jelenlegi járványhelyzet közepette hogyan, miként végzi az edzéseket?

– Még nem sikerült visszatérni a régi kerékvágásba, de igyekszem. A távoktatás sokkal több munkával jár, mint egyébként akár egy edzés megtartása. A kerékpározás megy, a futás még akadozik, mert nem szeretnék a városban futni, de ezt még ki kell alakítani. A funkcionális edzés menni fog, ha szabaddá teszem magam abban az időben, amikor tartják az órát. Újabban túrázunk is. Ugyanakkor az úszás már nagyon hiányzik. Kicsit alábbhagytam a lendülettel, mert így rögtön három duatlon versenyem és egy kerékpáros megméretésem is elmarad áprilisban, és persze a többi is, ki tudja, hogy meddig. Talán az augusztusra lehet készülni.

„Tiszta sár, vér és olaj voltam, akkor jött a meglepetés”

– Igen, előfordult – érkezett a válasz arra a kérdésre, akadt-e arra a példa, hogy sírt (vagy elmorzsoltál néhány könnyet) a dobogó tetején? – A lábtörésem után félévvel a Mátra Maraton mini, 25 km-es távján indultam, ami nem könnyű, hanem köves, meredek pálya. Kétszer estem el önhibámon kívül. Egyszer egy felfelé menetben hátulról nekem jöttek, én pedig az előttem lévőnek, így beleestem, beleestünk az előttem lévőve, a dagonyába. Utána a rendező későn vett észre engem és hirtelen fel kellett kanyarodnom egy rámpára, egy elágazásnál és hatalmasat estem. A bicajos cipőben ezt könnyen lehet, de előtte egy rossz váltásnál leesett a láncom is. Szóval tiszta sár, vér és olaj voltam. Mire beértem a célba elegem volt! Akkor bemondta a szpíker, hogy a minitáv abszolút női első helyezettje Fejes Adrian (még nem voltam férjnél). Elsírtam magam, ahogy Székely Éva is megírta.