Néma főhajtás és gyertyagyújtás az elhunyt egri mentős emlékének adózva

Virág, mécses, gyertya, csend, lehajtott fejek, könnyek, emlékek. Szöszke mosolyog. Aki azonban ránéz a gyászszalagos képre, vagy nagyokat nyelve vissza fogja magát, vagy útjára engedi érzelmeit. Fónagy Miklós már úton van az örökkévalóság felé. Senki sem gondolta, hogy 51 évesen vár rá a másvilág, senki sem hitte, hogy ő is olyan esendő, mint bármelyikünk e földön. Nem, mert úgy véltük A MENTŐS, a hirtelen bajba jutottak elsőkénti segítője olyan jó ember, ha valaki, ő biztosan 120 évig él. Aki annyi sportolót, sérülést, baleset szenvedőt látott el nagy szakértelemmel, türelemmel, az egészen egyszerűen itt kell hogy maradjon.

Miki mégis gyorsan elsietett.

A gyászolók menete lassan halad a mécsesek fénye felé. Az egri női és az egri férfi kézilabdázók közös megemlékezésén a sportolókon kívül sokan idézik fel magukban az elhunyttal közös pillanatokat. A csend beszél és talán azt súgja Szöszke fülébe: örülök, hogy megismerhettelek, köszönöm a közvetlenséged, hálás vagyok a barátságodért. Sokat adtál nekünk, amit csak úgy tudunk viszonozni, hogy a szívünkől sosem hiányzol.

Akár meccs lesz, akár nem.

Fónagy Miklós bélapátfalvi szakápolót augusztus 21-én, szombaton 16 órakor a Nagyvisnyói temetőben kísérik utolsó útjára. A gyászolóktól a részvétnyilvánítás mellett nem kérnek mást a hozzátartozók, csak egy szál virágot.