2023.01.31. 11:25
A 2022-es év legjobb Heves vármegyei játékvezetőjénél a futball imádata felülírja a térdfájdalmat
Az Év játékvezetőjét megillető Darók Attila-díj nagyon megtisztelő a 2022-ben legjobb szűkebb hazánkbeli sípmesternek választott Debreczeni Krisztiánnak, ám pályafutása folytatásához más adja a lendület. Erről is beszélt lapunknak a 42 éves gyöngyösi bíró, aki 2019-ben befejezte pályafutását...
A kitüntetett játékvezető, Debreczeni Krisztián szerettei körében. Első helyen a család
A visszavonulást jelentő Lőrinci–Besenyőtelek mérkőzés könnyes búcsúja során úgy indokolt Debreczeni Krisztián, hogy hat térdműtét után a hetediket nem vállalja be. Így az egri bíróbálon átvett elismerés utáni beszélgetéskor adta magát a kérdés: ennyit javult az állapota?
– Négy évvel ezelőtt az elnökségtől megkaptam a lehetőséget arra, ha már nem vezetek, ellenőrként tevékenykedhessek. Azonban ezen időszak alatt rá kellett jönnöm – amit a feleségem jól látott rajtam –, hogy ez nem működik – válaszolta a kitüntetett sípmester.
– Úgy voltam vele, inkább visszamegyek a pályára, mert mindegy a lelátón vagy a játéktéren fáj a lábam. Akkor inkább ez ott történjen, ahol jól is érzem magam. Durván egy évet ellenőrködtem, utána felhívtam Kelemen Attila JB-elnököt, hogy szeretnék valamilyen szinten visszatérni. Alapvetően a lábam állapota nem változott, annyi a különbség, hogy több felkészülésre van szükségem, sőt igazából nem állhatok le. Folyamatosan szinten kell tartani magam, hogy amikor elkezdődik a szezon, ugyanazzal a fizikai állapottal tudjak kezdeni, mint amilyenben voltam a bajnokság befejezésekor.
A székesfehérvári születésű sípmester kilencéves korában családjával együtt költözött a Mátrába. A labdarúgással hatesztendősen ismerkedett meg, igazolt labdarúgóként pedig Gyöngyösön, Vácon, Tiszaújvárosban, Hatvanban és Horton futballozott. Az első sérülés már fiatalon rányomta a bélyegét a pályafutására. Ez már csak azért sem okozott nehézséget, mert édesapjára hajdan az országos keret tagjaként számítottak, míg ő NB III.-as szintig jutott – írtuk a 2019-es visszavonuláskor. Az viszont már szombat este mondta Debreczeni Krisztián, hogy kollégaként kiktől kapta a legtöbb segítséget.
Játékvezető bál Egerben
Fotók: Lénárt Márton– Sohajda Lacitól és Tusitól. Utóbbi, vagyis Berta Laci anno működött édesapámmal, majd velem is. És mivel a kisebbik fiam éppen most végzi a játékvezetői tanfolyamot, ha másként nem is tudnak egy pályán lenni, de az lehet, hogy legalább ellenőrként majd megnézi Mátét. Tusira szinte pótapámként tekintek. Sohajda Lacival a kapcsolat barátságból indult, és vált közben példaképpé. Teljesen jogos, hogy őt választották a vármegyei II. osztály 2022-es legjobbjának. Számomra ő egy ikon.
A családi háttér szerepe – Az életemben a legfontosabb helyet a család foglalja el. Biztos háttér nélkül a játékvezetést is csorbát szenved. Nálunk, amikor a mérkőzésről hazaérek és leteszem a sporttáskát, már jön a feleségem és mossa a szerelést, hogy másnapra tiszta legyen és abban tudjak menni az újabb meccsre. De például ügyel arra is, hogy meleg ebéddel a hasamban utazzak. Ezek nagyon fontos tényezők ahhoz, hogy ne pattogjon más irányba az ember és valóban csak a játékvezetésre tudjon összpontosítani.
Ebben a közegben közhely, hogy a mindennapokban mennyire fontos az ember számára a sport. A sporiknál ez fokozottan a középpontban áll és ez érvényes Debreczeni Krisztiánra is.
– A család és a vállalkozás mellett nekem a futball gyerekkorom óta a legfontosabbak lételemem.
Labdarúgóként jártam minden szinten, de a sérülések, miatt nem tudtam azt a pályát befutni, amire vágytam. Ezek után a játékvezetés kapaszkodót jelent a futballhoz. Ez adja hétvégén a feltöltődést. Igazából itt futom ki magamból a heti stresszt, itt kiélem ki magam. A 2007-es évben vizsgáztam, vagyis 16 esztendeje vezetek, de még mindig nagyon várom hét közben a küldést, hogy a hétvégén mikor, hova, kivel mehetek. Ez mind fontos számomra.
Forrás: Lénárt Márton/Heves Megyei Hírlap
A kitüntetett játékvezető a civil életben Sástón vállalkozást működtet, amit édesapjáék kezdtek és ő 2012-ben vette át. Ehelyütt azonban fontosabb, hogy sípmesterként milyen a megítélése. Önmagáról így vallott a bíró.
– Már kiismertek a játékosok, a vezetők, a csapatok. Tudják, hogy alapvetően mi a „heppem”, így senkit nem is kell nagyon „beállítani a sorba”.
Hál' Istennek az évek alatt elértem, hogy tudják, megjött ez a „bolond”, aki nem szereti a szöveget, így ezért a következő pillanatban esetleg villanhat valami. Ezzel együtt úgy vélem, próbálok következetes lenni. Nagyon sokáig voltam játékospárti, ami a játékvezetésben nem jó. Az évek alatt ezen sikerült változtatni, tanulva a rutinosabb kollégáktól.
A karriert illetően Debreczeni Krisztián esetében az egészségi állapot fokozottan előtérben szerepel. A Darók Attila-díj elnyerése azonban nem jelenti azt, hogy innen már nincs tovább.
– Tény és valóság, hogy az ember ilyenkor kap egy lökést, ám az igazat megvallva nekem az adja az élethez a töltetet, hogy imádom a futballt. Ezért vagyok azon, hogy szeretném ezt művelni. És az, hogy meddig még? A feleségem erről azt mondta, hogy szerinte még mankóval is ott akarok lenni a pályán. De nem! Akkor lesz a vége, amikor már azt érzem, hogy azt a mennyiségi futást már nem tudom letenni az asztalra, ami magammal szemben elvárható.
