Gergőnél szinte kódolt volt a siker – mondja az egri pólóvilágbajnok édesapja

– Apaként hogyan élte meg a világbajnokságot, fia vb-aranyát? 

– Minden mérkőzést néztem a tévében és Gergővel is igyekeztem a kapcsolatot tartani – válaszolta a szeniorként ugyancsak pólózó Zalánki Gábor. – Bár ő ilyenkor leginkább a csapattal és a mérkőzésekkel van elfoglalva, úgyhogy – egyébként nagyon helyesen – teljesen a vb-re koncentrált. 

A kieséses szakaszhoz érve már minden meccsünk rendkívül izgalmasan alakult. Az Egyesült Államok elleni sem volt egyszerű mérkőzés, a spanyolokkal szembeni találkozó pedig a sportág történetében is jelentősnek számító összecsapás volt úgy a színvonalát, mint az izgalmat tekintve. A döntőről pedig ne is beszéljünk... Az utolsó perceket, majd az ötmétereseket állva, a tévé előtt ugrálva töltöttem. Aztán a végén már csak az öröm maradt, hál' Istennek.

– Gergőék a hazaérkezéskor nagyon fáradtak voltak, de ez nem csoda egy kéthetes sorozat és a hosszú utazás után. Városnéző élményekről így aligha számolhatott be...

– Az élvonalban vízilabdázóknak rendkívül zsúfolt a naptár. Folyamatos a terhelés, egyik legfontosabb feladatuk az edzések és a mérkőzések között, hogy igyekezzenek kipihenni magukat, így másra nem is jut idő. Ahogy Gergő, úgy valamennyi csapattársa nagyon fáradt volt, hiszen rettentő szoros, megerőltető mérkőzéseket játszottak. Ez fizikailag és szellemileg is rettentően elfárasztja az embert. Jelentős a megfelelési kényszer, a megfelelési vágy, miközben a motivációt fenn kell tartani. 

Megy vissza Olaszországba, Reccóba, és kezdődik elölről a mókuskerék, amelyben ők élnek és dolgoznak. De hál' Istennek nagyon szereti, imád Reccóban élni és játszani, ahogy a válogatottban is élvezi a pólózást és azt, hogy a teljesítményével hozzá tud tenni a csapat eredményéhez. Ezen a világbajnokságon ez kiválóan sikerült. Nem véletlenül lett a vb legjobb játékosa.

– A pihenés során útba ejti majd Egert?

– Ezeket a napokat Budapesten és a Balatonon tölti pihenéssel gyermekével és párjával, Fruzsival. De mindenképpen jönnek Egerbe, mert – és ezt elárulhatom – itt lesz a fia, Zénó keresztelője. Egyrészt azért, mert most már egyéves elmúlt, másfelől pedig Isten igazából most van ideje úgy a családnak, hogy Egerben megejtsék a szertartást. Akkor lesz a családi összejövetel.

– Sokan gratuláltak fia világbajnoki címéhez?

– Rengeteg jókívánságot és gratulációt kaptam. Olyanoktól is, akikkel napi kapcsolatban vagyok, olyanoktól is, akikkel évente egyszer beszélek, olyanoktól is, akikkel a Facebookon ismerjük egymást. Ömlöttek az sms-ek, az üzenetek, számolatlanul jöttek a telefonhívások.

– És miként reagáltak csapattársai az Egri Vízmű SC-nél?

– Csapatvezetőnk, Denk Zoli azt írta a zárt csoportunkban, már alig várja, hogy Zalánki Gergő is a Vízműben játsszon... Igaz, tette hozzá, erre sajnos még jócskán várnunk kell, mert nagyon sokat kell neki romlania ahhoz, hogy beférjen hozzánk.  Nyilván reméljük, hogy még hosszú ideig nem kerül sor erre, mert szinten tudja tartani ezt a színvonalú játékát.

– Amikor Gergő elkezdett vízilabdázni, gondolta volna, hogy idáig jut? 

– Mindhárom fiam vízilabdázóként nőtt fel, középső gyerekként Gergő volt a legtehetségesebb és a legsikeresebb ebben a sportágban. A legidősebb, Gábor és a legfiatalabb, Máté is pólózott, ők is ügyesek voltak, de ők már abbahagyták a vízilabdázást.  Egerben óriási hagyományai vannak az uszodai életnek és mindhárom gyermekem szinte ott nőtt fel a régi Bárányban. Élvezték a nyarakat, ott töltötték a két edzés közötti időszakot. A szokásos egri boldog, fiatal élet volt ez a fiaimnál. 

Minden utánpótlás válogatottban szerepelt, rengeteg edzője volt, akiknek rendkívül sokat köszönhetünk, kezdve Gyulavári Zotyótól Tóth Kálmánig, Gerendás Györgytől Cseh Sándoron át Benedek Tiborig. Rajtuk kívül a többi trénernek is hálásak vagyunk, fel sem tudom sorolni, mennyi szakember járult hozzá a fejlődéséhez. A jelenlegi szövetségi kapitányt, Varga Zsoltot abból az időszakból ismeri, amikor még Horkai Gyuri segítőjeként dolgozott a korosztályos csapatnál. Jómagam mindig támogattam gyerekeim sportolását. Úgy érzem, ezzel jót adtam nekik, és szerintem ők is így érzik, jó, hogy ebben a vizes közegben nőhettek fel. Gergőnél szinte kódolt volt a siker, pályafutásának az ívelése. Tóth Kálmán mindig roppant módon bízott benne, azt mondta, nagyon-nagyon jó játékos lesz belőle. De így volt ezzel Gyulavári Zotyó is. Mindkét szakember maximálisan támogatta, és ez sokat számított a karrierjében.

– Ahogy nyilván a családi háttérnek is megvolt a maga szerepe és jelentősége...

– Egy biztos, az édesanyjával együtt nagyon büszkék vagyunk Gergőre. Ő tudja a legjobban, hogy gyerekkorában mindent elkövettünk azért, hogy minél sikeresebb legyen a pályafutása. Vittük a meccsekre Szentesre, Szegedre és a további helyekre. Nekünk ez nyilván nem volt teher, hanem inkább nagy öröm és a mai napig szép emlék. 

Reméljük, hogy ez még sok éven keresztül így marad, és haosnlóan eredményes lesz a folytatásban is.