Egy le(kerék)bilincselő történet

Hogy a rendőrség, az ügyészség, netán a média a felelős-e azért a jókora felhajtásért, ami a terézvárosi közterület-felügyelet vezetőjének az esetét kíséri, azt meglehetősen nehéz lenne eldönteni, annyi azonban tény, hogy az immáron előzetes letartóztatásba helyezett lévő Farkas Kálmánt lassan mindenhol kezdik úgy emlegetni, mintha egyszemélyben maga lenne Al Capone, John Dillinger, és persze, Butch Cassidy plusz a Sundance Kid, de legalábbis mintha ő testesítené meg a továbbra is háborítatlanul virágzó magyarországi korrupciót. Azt, hogy egész pontosan mivel is gyanúsítják Farkast, vélhetően rövidesen kiderül majd (oké, azt én is jól tudom, hogy korrupcióval, de az ördög ezúttal is a részletekben rejlik), a történet most mindenesetre arról szól, hogy a férfi – akit a hatóságok szerint épp akkor sikerült tetten érni, amikor kenőpénzt fogadott el – az elmúlt másfél-két esztendő során azért kapott havi 500-800 ezer forintot a Centrum Parkoló Kft. képviselőjétől, hogy a közterület-felügyelet emberei (akik között az említett összeg egy részét Farkas utóbb mindig szétosztotta) lehetőség szerint minél több parkoló gépkocsira tegyenek kerékbilincset. Hogy enélkül az úgynevezett „ösztönzőpénz” nélkül vajon hány autó gazdája szentségelhetett volna a „mélyen zsebbenyúlós” akció miatt, arról egyelőre nincs információm, ám  úgy tudni, hogy a több mint „ügybuzgó” kft. elvárása minimum havi ezer kerékbilincs felhelyezése volt. No, már most, hogy az amúgy sem túl jó hírnévnek örvendő parkolási társaság magatartását egyszerű, hétköznapi kapzsiságnak minősítjük-e vagy monumentális tetűségnek, vérmérséklet dolga, ettől azonban még nem válik világossá, mi is az a bűncselekmény, amelyet Farkas és a Centrum (apropó, miért csak a duó egyik tagja ül?) elkövetett. 

Ha ugyanis nem mindenáron akarunk a sneciből cápát csinálni, és ha nem ülünk fel a média azon részének, amely „kapitális botrányról”, meg „újabb terézvárosi panamáról” beszél, úgy könnyen beáthatjuk, hogy ez a sztori bizony nem csupán soványka, de kissé érthetetlen is..., előttem legalábbis nem tiszta, miért olyan világraszóló skandallum, ha valakinek azért adnak plusz pénzt – nevezzük azt jutaléknak, prémiumnak vagy bármi másnak –, hogy az illető az addiginál jobban, lelkesebben, hatékonyabban végezze a munkáját. Mert – ha jól értem – itt valami hasonló dolog történt. Nyilván teljesen más lenne a helyzet, ha Farkasék példának okáért a tiltott helyen parkírozó kocsik tulajdonosaival üzleteltek volna, mondván, ennyiért meg ennyiért egyszer és mindenkorra hajlandóak „elfelejteni” a bilincset (ez a variáció ráadásul százszor életszerűbbnek is tűnik), na, de miért korrupció az, ha a Centrum akárkije azt mondja a köztetület-felügyelet főnökének, hogy „ide figyelj, Kálmánkám, ha az embereid a jövőben egy kicsit jobban csipkedik magukat, se mi, se pedig ti nem jártok rosszul”. (Az ügy adó- és járulékvonzataival most ne foglalkozzunk, az ugyanis egy másik fejezet.) Ezen az alapon egyébként szívfájdalom nélkül bilincsbe lehetne verni az összes APEH-ellenőrt, elvégre az adóhatóságnál dolgozókat is érdekeltté teszik a nagyobb bevételben. Jó, jó, azzal én is tisztában vagyok, hogy a történetet némileg leegyszerűsítettem (sőt, azzal is, hogy ezúttal egy kis demagógiát is megengedtem magamnak), de nagyon felbosszantott, hogy ezt az ügyet akarják nekünk eladni a visszaélések visszaéléseként, holott csak a parkolási biznisz területén is ezer más – és jóval nagyobb – „bulit” lehetne találni (lásd a Dávid Ibolyáék által eddig mindhiába szorgalmazott vizsgálatokat)..., ha valaki akarná. Dehát nem akarja senki.