Rabul ejtette a műtő világa: az altatóorvos jobbkeze lett

Boldog ember, azt mondja, egy percig sem bánta meg a váltást, egész életében azzal foglalkozott és foglalkozik még ma is, amit igazán szeret.
– Kezdő ápolónőként örömmel láttam munkához a gyermekosztályon – mesélte.

– Akkoriban még nem altatásban zajlottak a gyerekek fülműtétei. Mi, gyerekosztályos ápolónők kísértük át a kicsiket a bódításos műtétre. Már az elején megfogott a műtő világa. Az a tisztaság, a csend az a különös világ hatott rám, ami egy műtőt jellemez ma is. Szívesen tanultam. 1978-ban szereztem meg az aneszteziológia szakasszisztens képzettséget, azóta is folyamatosan tanulok. Naprakésznek kell lenni.

Testhezálló számomra ez a munka. Asszisztens vagyok, a szó szoros értelmében az altatóorvos jobbkeze. Felelősségteljes munka, ami folyamatos készenlétet, figyelmet kíván. Szerettem és szeretem csinálni ma is.
Dobiné Kállai Ágota elmondta, a család, a gyereknevelés mellett csak úgy tudott ezen a pályán megmaradni, kiteljesedni, hogy a férje végig támogatta. Ha ügyeletbe kellett mennie, párja többet vállalt a gyerekek körüli teendőkből. Ezért nagyon hálás neki.

Emellett egy igazán jó kollektíva tagja lehetett, így nem volt teher soha az ügyelet. A folyamatos tanulás pedig – mert ebben a szakmában ez elengedhetetlen – frissen tartotta. Elégedett emberként vág hát neki a hamarosan elkövetkező nyugdíjas éveknek.