Agydaganattal küzd a 4 hónapos kisfiú: a legnehezebb műtéten túl van

A négy hónapos babát azóta megműtötték, s most egy fővárosi kórházban kezelik. A szülők naponta-kétnaponta ingáznak, ami nagyon megterheli a család pénztárcáját.

– Marci, bár kis súllyal, de teljesen egészségesen született tavaly augusztus 30-án. A két nagyobb lányunk, a 12 éves Barbara és a 8 éves Tamara nagyon várta már a kistestvért – mesélte Kiss Bernadett, az édesanya kápolnai otthonukban. – Erősen bevésődtek a dátumok, hiszen sokkoló volt, amikor november 5-én a kicsi felébredt, és a szemei nagyon furcsán álltak. Azonnal szóltam a védőnőnek, aki jött is gyorsan, és megerősítette, valami baj lehet, hiszen ilyet még ő soha nem látott. A barátnőmnek szóltam, segítsen, vigyük az ügyeletre Marcit. A férjem éppen nem volt itthon, lévén Mosonmagyaróváron dolgozik. Verpelétre vittük picurt, ahol az ügyeletes orvos azt javasolta, másnap mindenképpen hozzam be az egri kórházba a gyereket. Először arra gondoltam, oltási szövődmény lehet, hiszen Marci két nappal korábban kapott védőoltást.

A vasárnapi kórházi vizit végül azzal zárult, hogy a kisfiút szemésznek és neurológusnak is látnia kell. Utóbbi aztán továbbküldte őket Budapestre, ahol a Heim Pál Kórházban elvégzett vizsgálatok után gyorsan kiderült a diagnózis: agydaganat. A szülőket, Kiss Bernadettet és Tamás Tibort valósággal sokkolta a hír, különösen amikor az orvosok hozzátették: előfordulhat, hogy nem hozzák ki élve a műtőből Marcit, mert a daganat, amely addigra már háromcentis volt, nagyon nehezen megközelíthető helyen van.

[caption id="" align="alignleft" width="430"] A két testvér, Barbara és Tamara szüleikkel együtt nagyon várják már haza a pici Marcit. A lányok addig csak fotón láthatják, a kórházba nem mehetnek FOTÓ: LÉNÁRT MÁRTON
[/caption]

– Nem kívánom senkinek azokat az órákat, amiket akkor éltünk át, amikor a kisfiúnk a műtőben volt. Reggel nyolc után tolták be, majd délután fél kettőkor jött a doktornő a hírrel, hogy sikerült a műtét. Borzalmas órák voltak, szerencsére már túl vagyunk rajta – idézte fel az anyuka a legnehezebb napot azóta, hogy Marci betegségére fény derült.

A kisfiú november közepe óta van kórházban Budapesten. Az Országos Klinikai Idegtudományi Intézetben műtötték, majd bárányhimlős lett, ezért átkerültek a Szent László Kórházba, ahonnan aztán – mivel kemoterápiára van szüksége – a Tűzoltó utcába szállították át. A daganat nagyobb részét sikerült eltávolítani, de nem az egészet, ezért kell még a további terápia. Műtét is vár még a kicsire, egy shunt-öt kap majd, de ehhez javulni kell az állapotának. A legoptimistább becslések szerint is hosszú heteket tölt még kórházban, a szüleitől, testvéreitől távol.

[caption id="" align="alignleft" width="430"] Beküldött fotó
[/caption]

– Mivel a két nagyobb gyerekről is gondoskodnunk kell, így ingázunk – mondta el Tamás Tibor, az apuka. – Naponta, bár most már inkább csak kétnaponta merjük vállalni az utat Budapest és Kápolna között. A feleségem GYES-en van, én pedig azóta nem tudok dolgozni, mióta tudomást szereztünk Marci betegségéről. Szerencsére a mosonmagyaróvári munkáltatóm megértő, elfogadja, hogy most itthon van szükség rám, de az anyagi helyzetünk kezd aggasztóvá válni. Még úgy is, hogy nagyon sok kedves ember segített már nekünk névtelenül, önzetlenül. Nagyon hálásak vagyunk minden támogatásért. Gyerekruhát, pelenkát, törlőkendőt küldtek sokan, de anyagi támogatást is kaptunk magánszemélyektől, hogy tudjuk látogatni a kisfiúnkat.

Most leginkább tüzelőre lenne szüksége a családnak

A kis Marci családja a baba betegsége miatti állandó ingázás okán került nehéz anyagi helyzetbe. Ezért fordultak a nyilvánossághoz, mert nem szeretnék, ha a kicsi betegsége miatt nagyobb gyerekeik, Barbara és Tamara szenvednének hiányt. A lányok nagyon türelmesek, szeretettel várják haza a kis Marcit. A nagyobbik lány, Barbara olyan képet sem szívesen néz, ahol a kicsi már a műtét után látható: a rossz emlékek hatására ma is sírva fakad a kislány. A családfő elmondta, most talán tüzelőre, fára, szénre lenne a legnagyobb szüksége a családnak, de minden segítségért nagyon hálásak.