Birtokukban az életmentő tudás

A fa alatt három sérült fekszik, az egyik a hasát fájlalja, s nehéz légzésre panaszkodik, a másiknak a keze véres, míg a harmadik láthatóan zavartan viselkedik. Ember legyen a talpán, aki pontosan tudja, mi ilyenkor a teendő. Sok felnőtt ijedten nézné az esetet, ám számos kisdiák helyesen cselekszik. Jó példa volt erre a Magyar Vöröskereszt elsősegélynyújtó versenyének Heves megyei döntője, amelyet a napokban rendeztek az egri Érsekkertben.

A 11 csapat tucatnyi állomást járt végig, ahol elméleti és gyakorlati tudásukról is számot kellett adniuk. Volt totó, amely a világszervezet történetével és jelenével foglalkozott, vagy a fentebb említett kárhely is a feladatok között szerepelt.

Egy nemrég megjelent tanulmány adatai szerint a magyarországi balesetek mindössze 2,5 százalékánál nyújtanak elsősegélyt a mentő kiérkezéséig. Ha csak azt vesszük figyelembe, hogy egy évben hányan szereznek jogosítványt – aminek egyébként feltétele az elsősegélynyújtási ismeretek elsajátítása is –  matematikailag nem stimmel a statisztika. Győrfi Pál, az Országos Mentőszolgálat szóvivője korábban ezzel kapcsolatban úgy nyilatkozott: a mentők a legtöbb esetben 10-15 perc alatt érkeznek a helyszínre, tapasztalataik szerint elenyésző azon esetek száma, amikor ez alatt idő alatt megfelelő segítséget kapnának a sebesültek.

Káresetnél a laikus is azt teszi, mint a tudós doktor

A statisztika arra is rámutatott: az autósok több mint 90 százaléka nem áll meg, nem megy oda a sérülthöz, hogy tájékozódjon, tud-e tenni valamit. Általában attól félnek, hogy bajt csinálnak. Sokan azt mondják, „félnek a vér látványától”, pedig senkinek sem kell „könyékig tocsogni a vérben”, de fontos, hogy uraljuk a helyzetet. Az első ellátó, aki legalább az alapokat tudja, ugyanis olyan sokat segít, amit lehet, hogy később már egy szakember sem pótolhatna. Az erős vérzést például fékezni kell, ezt pedig csak akkor és ott lehet megtenni, legyen az elsősegélynyújtó laikus, vagy akár tudós doktor.

– Fontos lenne a mentők helyszínre jöveteléig segítséget nyújtani, hiszen például hirtelen szívmegállás, légúti elzáródás vagy erős vérzés esetén az első 3-5 perc meghatározó jelentőségű a túlélés, a gyógyulás szempontjából. Éppen ezért nem elég egyszer, elméletben megtanulni az elsősegélynyújtást, időnként ismételni és lehetőleg gyakorolni is kell – hangsúlyozta a szóvivő.

Pádár István megyei vezető mentőtiszt a Hírlapnak úgy fogalmazott: a felkészültség mellett bátorságra is szükség van ilyen esetekben. Léteznek ugyanis olyan szituációk, amikor csak azok segíthetnek, akik éppen akkor a helyszínen tartózkodnak. Egy légzés- vagy keringésleálláskor ugyanis rögtön cselekedni kell, még ha az nem is feltétlenül teljesen szakszerű.

Egri, tarnamérai és gyöngyösi csapat a döntőben

Szuromi Mihályné, a Magyar Vöröskereszt megyei elsősegélynyújtó koordinátora elmondta: a felmenő rendszerű versenyben mindig a pontok döntenek. A csapatok által teljesített feladatokat mindig szakemberek értékelik a helyszínen. A Magyar Vöröskereszt Országos Igazgatósága ebben az esztendőben immár 42. alkalommal írta ki megméretést. A megyei döntőt ezúttal az egri Kemény Ferenc Sportiskola és Általános Iskola, a Tarnamérai Általános Iskola elsősegélynyújtó szakköre, valamint a gyöngyösi Károly Róbert Főiskola csapata nyerte, így ők képviselik szűkebb hazánkat az országos döntőben, Szombathelyen.

A szakember a második számú kárhelyen figyelte, hogyan teljesítenek a csapatok. Itt egy motoros és egy kerékpáros balesetét illusztrálták három sérülttel. Egyikük eszméletlen volt, a másiknak kificamodott a válla, mi több, a lábát is megégette a forró kipufogó. Külön pont járt az összhangért, a helyzetfelismerésért, az ellátásért, de még azért is, hogyan értesítik a mentőszolgálat munkatársait a versenyzők.

A fiatalok közül többen hangsúlyozták: fontosnak tartják, hogy baj esetén tisztában legyenek azzal, mi a teendő, hiszen senki nem tudhatja, mikor lesz szüksége erre a tudásra. Az egyik fiú büszkén hozzátette, az otthoni gyakorlások során volt, amit ő tanított meg édesapjának.

Igaz, a felkészülés során nem mindegyik csapatnak van lehetősége bábun gyakorolni, ezért akadtak szakmai hiányosságok. Ezeket az értékelésekkor azonnal megbeszélik a versenyzőkkel, mert így lehet a legjobban tanulni. Egyáltalán nem végzetes hibára kell azonban gondolni, egy ilyen megméretésen a szakszerűség is fontos, nem mindegy, hogyan kezelik a versenyzők a háromszögletű kendőt, s az sem, miképpen beszélnek a sérülttel, milyen empátiával közelítik a zavart, „vérző” embert.

Összességében elmondható: az érsekkerti versengésen a csapatok jól végezték el a feladatokat, s a szakemberek úgy fogalmaztak, ha éles helyzetben fele ennyi teljesül abból, amit a tanulók a rendezvényen most bemutattak, az már jó eredmény.