Csészényi török kultúra

Az első beszélgetőpartnerünk a török Hikmet Demir (36). Korábban müezzin tevékenységéről már írtunk, most azonban arról kérdeztük, külföldiként hogyan boldogul Magyarországon, s azon belül Egerben.

– Mesélje el, kérem a történetét: hogyan került Egerbe?

– Képzelje, milyen véletlenek vannak: Törökországban járt egy számomra szimpatikus egri hölgy, Tímea, aki ma már a feleségem. Első pillantásra is kialakult közöttünk egyfajta vonzalom, majd két esztendőn át leveleztünk, videón csevegtünk, elmélyült a kapcsolatunk, végül egy pár lettünk. Miatta költöztem Egerbe, s el is vettem feleségül. Van egy 7 hónapos kisfiunk, úgy hívják, Attila Veli. Van egy nevelt fiam is, Gábor.

– Mivel foglalkozik?

– Az Egri Pasa Sátrában vagyok felszolgáló, azelőtt – szakács végzettségem révén – üzemeltettem egy török éttermet is Egerben. Igyekeztem megmutatni az embereknek specialitásainkat, mint a döner, ami a gyroshoz hasonló, de más fűszerekkel készítik. Sajnos két év után be kellett zárnom a vendéglátóm: nem központi helyen volt, így nem volt nagy a forgalom. Fodrász és masszőr végzettséggel is rendelkezem, de a fő profilom mégis mindig a főzés, a vendéglátás volt.

– Magyarországon másutt nem is élt, csak Egerben?

– Az éttermem bezárása után Budapestre költöztem, szakácsként dolgoztam ott is, végül visszajöttem.

[caption id="" align="alignleft" width="650"] Hikmet által megtudhatják az egriek, milyenek valójában a muszlimok Fotó: Berán Dániel
[/caption]

– Mi a meglátása a magyarokról, az egriekről?

– Úgy veszem észre, az egriek kevésbé vidám emberek: a budapestieket például többször láttam mosolyogni, de ettől függetlenül nagyon jól érzem magam ebben a kisvárosban. Az pedig különösen szimpatikus, hogy van itt egy minaret, és – érthető módon – a török kultúra is meghatározó errefelé. Korábban nem ismertem Egert, sőt, Törökországban általában kevesen ismerik, pedig nagyon szép és nagy múltú város. S meg kell jegyeznem, a közös múltunk ellenére Önök, magyarok, és mi, törökök jóban vagyunk egymással.

– Ha már említette a minaretet: Ön müezzin is volt városunkban...

– Igen. Két évig hetente háromszor – csütörtökön, pénteken és szombaton – hívtam imára a muszlimokat.

– Hogyan adódott Ön számára ez a lehetőség?

– Európában többnyire nem engednek meg hasonló akciót. Mivel Egerben meghatározóak a török hagyományok is, gondoltam, teszek egy próbát: ajánlottam a városnak, hogy szívesen lennék müezzin. Megengedték. Dicséretesnek tartom, hogy a megyeszékhely vezetői elfogadták az ajánlatomat.

– Hogyan boldogul a magyar nyelvvel?

– Nézze, a magyar és a török nyelvben nagyon sok a szóegyezés: körülbelül háromszáz. Mivel bizonyos szavak hasonlóan hangzanak, viszonylag könnyen boldogultam az anyanyelvükkel. Meg persze muszáj volt megtanulnom, hiszen valahogy kénytelen voltam kenyeret kérni az egri boltokban, s ugyebár a feleségem is magyar... Nem jártam nyelvtanárhoz, az utcán tanultam meg, úgy, hogy beszélgettem az emberekkel. A közös szavakon túl a két nyelv abban is hasonlít, hogy mindkettő ragokat használ, ezért nem volt nehéz megszoknom e nyelvi jellegzetességet.

– Mi az, amit szeret az itteni életben, s mi az, amit kevésbé?

– Jól érzem magam Egerben, már csak azért is, mert testvérnépek vagyunk, s mint sokan mások, én is azt gondolom, hogy Eger nagyon jó adottságokkal rendelkező város. S mi az, amit hiányolok? Talán több szórakozóhelyet létesítenék itt, kicsit felpezsdíteném az éjszakai életet.

– Van olykor honvágya?

– Persze. Hiányzik Törökország, hiányoznak a rokonaim, de ez természetes. S mivel muszlimként nem eszem sertéshúst, sokszor vágyom otthoni ízekre.

– Imádkozni szokott még?

– Sokat dolgozom, kevés időm van, de igen, találok rá alkalmat, fontos számomra Allah – vagy ahogy Önök mondják: Isten –, a hitem.

– Egyszer hazaköltözne, vagy Egerben szeretne maradni?

– Nem vagyok híve annak, hogy bármit is előre megtervezzek. Lehet, hogy maradunk a feleségemmel, lehet, hogy egyszer továbbállunk. Rugalmasak vagyunk.

Török kultúrát csempész Egerbe

Hikmet – vagy ahogy sokan hívják: Hiko – a török Hatay tartománybeli Iskenderunban látta meg a napvilágot 1980. január 25-én, s 2008 óta lakik hazánkban. Szakmáját tekintve szakács, de rendelkezik masszőr és fodrász végzettséggel is. Felszolgálóként dolgozik, török specialitásokat készít, mint például a karakteres ízű török kávé, melyet tej nélkül isznak. Felesége, Tímea, egri, jelenleg közös gyermekükkel, a lassan egyéves Attilával van otthon, főállású anyaként. Hikmet szívesen hallgat zenét, kedvencei közé Gulay Sezer, Sezen Aksu török popénekesnők és a Magyarországon is ismert Tarkan tartoznak.