Mindörökké Federer

Azt hittem, Roger Federerről már nem lehet újat mondani. Hacsak nem annak apropóján, hogy valami csoda folytán két esztendő után, harmincnyolc évesen újra Grand Slam-tornát nyer, immár a huszonegyediket, vagy ha az egy győzelemmel őt követő Rafael Nadal befogja. (Melbourne-ben ez utóbbi már biztosan nem történhet meg.) De hogy egy nem különösebben ismert teniszező, bizonyos Tennys Sandgren elleni mérkőzése pályafutása egyik emlékezetes momentumaként marad meg az emlékezetünkben, azt nem gondoltam volna.

A Sandgrenhez hasonló kaliberű játékosokat Federer karrierje során rendre három szettben, legfeljebb az első játszmában kissé szenvedve, netán azt – miként most Fucsovics Márton ellen – elveszítve fogyasztotta el előételként a nagy falatok előtt.

Ám az idei ausztrál nyílt bajnokságon a svájci fenomén szenved. Hiába no, harmincnyolc éves, és ő sem lesz már fiatalabb. Már a harmadik fordulóban, az ausztrál Millmann ellen is a tűzzel játszott. A döntő szett úgynevezett szuperrövidítésében 8–4-es hátrányból kapaszkodott vissza, s nyert 10–8-ra. Utána Fucsovics sajnos nem tudta megnehezíteni a dolgát, de a negyeddöntőben újabb dráma következett. Ne szépítsük, Federer verve volt. Sandgren dominált, az elvesztett első szett után a másodikat és a harmadikat is 6:2-re hozta. Federer szemszögéből már-már megalázóan. Ráadásul a veterán klasszis ágyéksérülés miatt ápolást kért, s még a bíróval is nézeteltérése akadt, olyasmi történt vele, ami legutóbb több mint tíz éve: megbüntették. Minden oka megvolt arra, hogy föladja a mérkőzést, sőt, akár számot vessen, s kimondja, köszönöm, elég volt, jöjjenek a fiatalok. Ám Federer nem azért minden idők legnagyobb teniszezője, hogy így tegyen.

Összeszorított fogakkal küzdött, s hét meccslabdát hárítva fordított.

Pályafutása során még soha nem jött vissza ilyen mélyről. Majd az összecsapás után volt ereje azt mondani, hogy nem érdemelt győzelmet. „Úgy voltam vele, hagyom, hogy stílusosan lerendezzen, de nem tette meg, én pedig hihetetlenül szerencsés voltam” – tette hozzá, tehát azért sem adta fel a találkozót, hogy esélyt adjon az ellenfelének, a pályán győzze le őt. Ahogy megszokhattuk, sportszerűség felső fokon.

Michael Jordan, Michael Phelps, Usain Bolt és Roger Federer. Ízlés kérdése, de ha a labdarúgókat nem számítjuk, nálam ők a legnagyobbak. Amin az sem változtat, ha ma netán arra ébredünk, hogy a melbourne-i elődöntőben Novak Đoković simán lepüföli a csodálatos svájcit.