Golyózápor fogadta az érkező tűzoltókat

Tíz éve, 2006. május 23-án tűz ütött ki a siroki lőszergyárban, ahol lőszerek szétszerelését végezték. A katasztrófafilmbe illő esetről a beavatkozás irányítója, Csontos Ambrus tűzoltó dandártábornok, a Heves Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság vezetője beszélt.

– Minden aznap 15.25 órakor kezdődött. Telefoncsörgés törte meg a csendet az egri tűzoltóság laktanyájának híradóügyeletén – idézte fel a történteket. – Az izgatott bejelentésből kiderült, hogy tűz ütött ki a siroki lőszergyár 6-os raktárában.

Akkor öten dolgoztak a csarnokban, közülük egy ember szenvedett könnyebb sérüléseket. Az egri tűzoltók, akik már 15 kilométerről látták a gomolygó, fekete füstöt, húsz percen belül a helyszínen voltak.

<hirdtes>

– Ekkorra a 6-os raktár már lángolt és golyózápor zúdult a tűzoltók felé. Lehetetlen volt megközelíteni az épületet, melynek közelében lőporraktár és lőszergyártó üzem volt. Majd’ egy órába telt, mire a tűzoltók biztonsággal vízsugarat tudtak szerelni. A szolgálatparancsnokkal történt közös felderítés után döntöttem úgy, hogy átveszem a tűzoltás irányítását – folytatta az igazgató.

– Sikerült közelebb férkőzni a tűzhöz, úgy, hogy az égő raktár melletti csarnokba befészkelték magukat a tűzoltók, majd megbontották a szemközti épület falát, hogy onnan működtessék a sugarakat. Három és fél óra alatt sikerült a lángok továbbterjedését megakadályozni, öt és fél óra múlva elfojtották a tüzet. A legutolsó tűzoltóautó következő nap reggel hét előtt érkezett vissza a laktanyába. Az oltás végeztével, mikor közelebb mentünk a csontig kiégett épülethez, több méter magasságban álltak a töltényhüvelyek. A kisebb- nagyobb lövedékek szitává lőtték a raktár falazatát, de egy hatalmas kráter is jelezte az összegyűjtött lőpor robbanásának helyét.

[caption id="" align="alignleft" width="650"] A raktárépületen kívül is sok lőszer hevert a földön. Fotó: HMKVI
[/caption]

A beavatkozók így nyilatkoztak: a tudatlanok nyugalmával tettük a dolgunkat. Valószínű, hogy nem felejtjük el azt, ahogy a robbanások keltette légnyomás az arcunkba nyomja a légzőálarcot.

– Sok tüzet láttam már 30 éves pályafutásom során, de ilyennel, mint ami a siroki lőszergyárban volt, nem nagyon találkoztam. Amikor tüzet is kellene oltani, de még „lőnek” is ránk, na az igazán kemény helyzet. Nem nagyon felejtem el a gránátok ropogásának hangját sem. Veszélyes, de szerencsés kimenetelű tűz volt ez – összegezte gondolatait Csontos Ambrus.