Erősítik az élni akarást

A megyeszékhelyi Molnár Vanda alaptermészeténél fogva is rendkívül önzetlen, segítőkész lány, nem mellesleg ő az OPÁL Tehetséggondozó Alapítvány elnöke. Opál, azaz a remény köve, amely erősíti bennünk az élni akarást. A szervezet sem véletlenül kapta e nevet, hiszen hátrányos helyzetű talentumokat támogat. Tevékenységükről, céljaikról beszélgettünk.

– Mikor és miért jött létre az Opál Tehetséggondozó Alapítvány?

– Hét éve alakult a fővárosban, a székhelyünk hivatalosan ma is ott van, ám a legtöbb programunkat már Egerben és környékén szervezzük. A környezetünkben sok tehetséges gyerek van, akik családi és anyagi helyzetük miatt nem tehetik meg, hogy képessé­geiket kibontakoztathassák. Mindenképpen olyan diákok­kal szerettünk volna foglalkozni, akik valóban ambiciózusak, s hajlandóak is tenni céljaikért, akiknél az akadályozó tényező nem a szorgalmuk hiánya.

– Van olyan konkrét csoport, amelyikkel kiemelten foglalkoznak?

– Főként hátrányos és halmozottan hátrányos helyzetű roma fiatalokkal foglalkozunk. Sokszor nemcsak az anyagi nehézségekkel kell megküzdeniük, hanem gyakran a társadalom peremére szorulnak, így kevesebb lehetőségük akad az élet különböző területein.

– Milyen rendezvényeket, programokat szerveznek?

– Két fő programunk van, az egyik a Tanítva Tanulunk Program. Ebben pedagógia szakos hallgatóknak segítünk, hogy megismerkedhessenek nem mindennapi bánásmódot igénylő gyermekekkel. Több gyermekotthonnal is kapcsolatban állunk. Közösen sportolunk, főzéseket szervezünk, beszélgetünk. Az önkénte­seink a program keretében roma fiatalokkal is találkozhatnak, akik elmesélik, hogy milyen nehézségekbe ütköznek származásuk miatt. Az Egyenlő Eséllyel Program főként felsős fiatalokat támogat. Fontosnak tartjuk a továbbtanulás előtt állók kiemelt támogatását. Gondolok itt például arra, ha valaki tehetséges matematikából, de az idegen nyelvekkel problémái akadnak, akkor segítünk neki felkészülni.

[caption id="" align="alignleft" width="650"] Molnár Vandát a családja le akarta beszélni a tanári pályáról: nem hagyta Fotó: Márkus Attila
[/caption]

– Mi mindennel járulnak még hozzá ahhoz, hogy felhívják a figyelmet a hátrányos helyze­tűek megsegítésére?

– Sportprogramokat, kirándulásokat is szervezünk, példaként május 20-án az Érsekkertben az Opál Jótékonysági Futást. Ősszel pedig lesz egy túránk is a Bükkben, sőt, futókülönítményünk is van. Ők adománygyűjtés céljából vesznek részt egy-egy futórendezvényen.

– Meséljen magáról: a pedagógia, pszichológia milyen szerepet játszik az életében?

– Egészen kicsi korom óta kacérkodtam a gondolattal, hogy tanár leszek. A családomban sok a pedagógus: óvodapedagógus is akad, de például olyan is, aki az Eötvös Loránd Tudományegyetemen tanít. Ők mindenáron próbáltak engem lebeszélni a tervemről, de nem hagytam magam (mosolyog). Valószínűleg a véremben van ez a hivatás. Mindig foglalkoztatott az is, hogyan lehet segíteni másokon. Ha például valamiből több volt nekem, azon voltam, hogy megosszam másokkal.

Tanárnak készül

A 22 éves lány az Eszterházy Károly Egyetem egyetemi szintű történelem-német szakpárán tanul. Tanárnak készül, de tanárok segítségével társadalomtudományokból is képzi magát. Maga is sokat olvas, saját bevallása szerint minél jobban beleássa magát a témába, annál inkább rájön, hogy mennyi mindent meg kellene még tanulnia. Vanda és az önkéntesek június 12-én az Arktban Down-szindrómás, enyhe és középsúlyos értelmi sérült gyermekek és felnőttek, s egy lábbal festő művész műveit is kiállítják. A megnyitón különböző bemutatókat és árverést is tartanak, amelynek bevételét minden esetben az alkotók kapják.

Molnár Vandát a családja le akarta beszélni a tanári pályáról: nem hagyta Fotó: Márkus Attila -->