Ma van a totalitárius diktatúrák áldozatainak európai emléknapja

A sztálini Szovjetunió és a hitleri Németország közvetlenül a második világháború kitörése előtt kötött az egész világot megdöbbentő megnemtámadási szerződést. Sztálin azután döntött a kommunista mozgalmat is erkölcsi válságba sodró megállapodás mellett, hogy kudarcot vallottak a nyugati hatalmakkal az együttműködésről folytatott tárgyalásai, miközben a Szovjetunió távol-keleti határait Japán fenyegette. A kiegyezés a Lengyelország, majd Nyugat-Európa lerohanását már eldöntő Hitlernek is kapóra jött, mert így elkerülhette a kétfrontos háborút.

Az 1939. augusztus 23-án Moszkvában Vjacseszlav Molotov szovjet külügyi népbiztos és Joachim von Ribbentrop német külügyminiszter által aláírt dokumentum azonnal életbe is lépett. A hét cikkből álló, tíz évre kötött egyezményben a felek arra kötelezték magukat, hogy tartózkodnak „az egymás ellen irányuló minden erőszakos ténykedéstől, minden támadó cselekménytől és minden támadástól, akár külön, akár más hatalmakkal együtt”.

A szerződésnek titkos záradéka is volt, amely német és szovjet érdekszférákra osztotta fel Kelet-Európát, és a háború kitörése után ennek alapján zajlott le a területi osztozkodás. A kiegészítő jegyzőkönyv meglétét – amelynek szövegét Nyugaton már 1946-ban közzétették – a Szovjetunió egészen a gorbacsovi peresztrojkáig tagadta. A paktum azonban csak elodázta az összecsapást: Hitler, miután már nem fenyegette a kétfrontos harc veszélye, 1941. június 22-én megtámadta a Szovjetuniót.

A német Harmadik Birodalom 1945-ben megsemmisült, de a szovjet érdekszférába került kelet- és közép-európai országokban kommunista diktatúrák épültek ki, amelyek különböző formában, az elnyomás eltérő módozataival egészen az 1990-es évek elején bekövetkezett rendszerváltásig fennálltak.

Az egész kontinens emlékezik

2008 júniusában Prágában tartották az Európa lelkiismerete és a kommunizmus című nemzetközi konferenciát, amelyen Václav Havel volt cseh államfő így fogalmazott: Európa rendkívüli felelősséget visel a nácizmusért és a kommunizmusért, azért a két totalitárius rendszerért, amely ezen a földrészen jött létre. A tanácskozás résztvevői, majd szeptemberben az Európai Parlament magyar, észt, brit, német és lett képviselői javasolták, hogy augusztus 23-át nyilvánítsák a totalitárius rendszerek áldozatainak emléknapjává.

Az EP 2009 áprilisában fogadott el erről állásfoglalást, majd az EU igazságügyi miniszterei 2011. június 10-én, a magyar EU-elnökség alatti utolsó ülésükön lengyel, magyar és litván kezdeményezésre közös állásfoglalásban emlékeztek meg a totalitárius rendszerek által elkövetett bűncselekmények áldozatairól. A dokumentum emlékeztetett a totalitárius rezsimek áldozatainak emléknapjára, és felkérte a tagállamokat: vizsgálják meg, hogy saját országuk történelmének és sajátosságainak fényében milyen módon történjen a megemlékezés.

Az emléknapot először 2011-ben tartották meg. A soros EU-elnök Lengyelország fővárosában, Varsóban egy uniós kormányzati szintű konferencián abban egyeztek meg, hogy több országot átfogó hálózatot állítanak fel a totalitárius rendszerek kutatására. A platform októberi, prágai alakuló ülésén született megállapodást 13 ország 19 intézete írta alá, Magyarországot a Terror Háza Múzeum képviseli az együttműködésben.

Európai emlékhelye és talán európai múzeuma is lesz az áldozatoknak

A második, budapesti megemlékezésen, 2012-ben az európai emlékezetintézetek vezetői közös nyilatkozatot írtak alá egy európai múzeum létrehozásáról, amelynek feladata a kommunista, a nemzetiszocialista és egyéb totalitárius rendszerek működésének és bűneinek feltárása, bemutatása. 2013-ban a soros EU-elnök, Litvánia fővárosában, Vilniusban emlékeztek meg a totalitárius diktatúrák áldozatairól. 2014-ben Kövér László, az Országgyűlés elnöke és Norbert Lammert, a német Bundestag elnöke közös nyilatkozatot adott ki az emléknap alkalmából. 2015-ben az észt fővárosban, Tallinnban rendeztek konferenciát az emléknap alkalmából, az ott elfogadott nyilatkozat szerint fel kell lépni a totalitárius rendszerek ellen, függetlenül attól, hogy mely ideológia talaján állnak, illetve milyen formában jelentkeznek. 2016-ban Pozsonyban, a soros EU-elnök Szlovákia fővárosában rendeztek konferenciát Növekszik a radikalizmus az EU-ban címmel, ezen az uniós igazságügyi miniszterek nyilatkozatban hangsúlyozták: készek mindent megtenni azért, hogy visszaszorítsák a növekvő radikalizmust és szélsőségességet. Budapesten 2017-ben is megtartották e napon az emlékmenetet, amelynek résztvevői a Kossuth tértől indulva a Cipők a Duna-parton emlékmű érintésével a Terror Háza Múzeumhoz vonultak.

Idén júniusban Orbán Viktor miniszterelnök avatta fel Óbuda egyik központi részén, közel a Duna-parthoz a szovjet megszállás (a kommunista diktatúra) áldozatainak emlékművét. Az Európai Parlamentben 2018 áprilisában mutatták be a totalitárius diktatúrák áldozatainak a hagyományokkal szakító emlékműtervét, amely az európai intézményeknek otthont adó brüsszeli kerület egyik terén készül el mintegy két év múlva. Az emlékhelyet a tér kövezetén alakítják ki, kockáiba vésve a diktatúrák fogvatartottjainak, áldozatainak kézírásos leveleit.

Mansfeld Péter tragédiája is emlékezteti az európaiakat

Az emléknap alkalmából két, harminc másodperces bejátszást készített az Emlékezet és Szolidaritás Európai Hálózata. Közleményük szerint az egyik film Mala Zimetbaum és Edek Galinski szerelmi történetéről szól: kettejüknek sikerül megszökniük az auschwitz-birkenaui táborból, de két hétre rá német járőrbe botlottak, és a nőt őrizetbe vették. A férfi menekülhetett volna, mégis elhagyta rejtekhelyét és a németek kezére adta magát, hogy a szerelmével lehessen.

https://www.youtube.com/watch?time_continue=30&v=ddxeGR_CI2I

A másik film egy tizenéves magyar fiúról, Mansfeld Péterről szól, akinek az 1956-os magyar forradalomhoz kapcsolódó tragikus sorsát az édesanya szemszögéből jelenítik meg – írták. Mansfeld Péter 1956 októberében, 15 évesen csatlakozott a Széna téri felkelőkhöz. A forradalom leverését követően először életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélték, majd az ítéletet halálbüntetésre változtatták és 1959. március 21-én kivégezték.

https://www.youtube.com/watch?time_continue=2&v=0O-7AmeDaMk

A filmek célja, hogy a szélesebb nyilvánosság számára is közérthetőbbé és közismertebbé tegyék az 1939-es Molotov-Ribbentrop-paktum aláírásának jelentőségét, következményeit – írta közleményében a varsói székhelyű Emlékezet és Szolidaritás Európai Hálózata. A bejátszásokat bemutatják a hivatalos budapesti megemlékezésen és a közép-európai államok igazságügyi minisztereinek tallinni találkozóján is.

Borítókép: Installáció áldozatok képeivel egy moszkvai Gulág-múzeumban

Fotó: Sergey Pyatakov / Sputnik / AFP