Soha nem hallott vallomások 2006 rendőri brutalitásáról

A Kossuth Rádió Vasárnapi újság című műsorában Ékes Ilona országgyűlési képviselővel és Siklósi Beatrix csatornaigazgatóval beszélgettek az őszödi beszéd következményeiről, a rendőri brutalitásról, és annak elhallgatásáról – olvasható a híradó.hu oldalán.

A műsorban felelevenítették Siklósi Beatrix és Matúz Gábor Becsapott ország – 2006 című rövidfilmjét, amely közvetlenül a gyalázatos, brutális tömegoszlatások és erőszakcselekmények után, 2006 novemberében készült – derül ki a cikkből.

Az őszödi beszéd tizenötödik évfordulója miatt ez alapján is érdemes újra felidézni, mit élt át, min ment keresztül több tízezer, gyakran csak járókelőként, kávézóban ücsörgő vendégként, saját házának lépcsőházába „merészkedő” belvárosi lakosként vagy turistaként a rendőri terrorcselekmények hatósugarába kerülő budapesti és nem budapesti lakos.

A Kossuth Rádió Vasárnapi újság című műsorában a 2006-os filmből kimaradt, eddig nem hallott interjúrészleteket mutattak be.

Az első felvételen megvert fiatal lányok mesélik el, hogy milyen rendőri brutalitást kellett átélniük 2006 őszén.

Elmondják, hogy békés tüntetőként vettek részt a Kossuth téri tüntetésen, majd innen hazafelé tartva ütköztek a rendőrök sorfalába. Menekülniük kellett a könnygáz gránátok elől, egy kapualjban próbálták meghúzni magukat, de a rendőrök oda is utánuk mentek, és brutálisan megverték őket.

„Elkezdtek minket ütni, a fejemen ami fel is szakadt. Összerogytam, utána addig ütöttek, amíg teljesen ki nem terültem. Utána a hajamnál fogva szedtek fel”

– meséli az egyik megszólaló a megrázó élményeit.

2–3 óráig térdepeltették a fiatal lányokat, egyiküket a rendőrautó csomagtartójába tették be, és úgy szállították őket be a rendőrségre.

„Annyit közöltek velünk, hogy maguknak mostantól nevük nincs, csak egy számuk, amit ráírtak nekem például a tenyeremre, de volt, akinek az arcára írták rá a számát” – mesélik a felvételeken a lányok, hogy milyen bánásmódban részesültek.

A rendőrségen is térdepeltették őket, és amint megmozdultak megrugdosták őket.

Öt vádpont volt ellenük, ötször változtatták meg, hogy mivel vádolják őket. Az ügyvédük tájékoztatta őket folyamatosan arról, hogy egyre súlyosabb vádakkal kell szembenézniük. Először még azt mondták nekik, hogy másnap kiengedik őket, utána ez 72 órára változott, majd a tárgyaláson 30 napra.

A lányok ügyvédének az ellenük valló rendőrök vallomását sem adták ki, három rendőr vallott ellenük, akik nyilvánvalóan hamisan eltérő helyet jelöltek meg elfogásuk helyszínéül.

Az öngyilkosságba hajszolt Csorba Attilával való beszélgetés pedig még ennél is megrázóbb. Beszámol arról, hogy miként küzdöttek az életéért, és miként vesztette el látását, miután egy rendőr 15 méteres közelségből célzott lövést adott le a fejére.

A fiatalember először volt kint tüntetésen, a korábbi eseményeken nem vett részt, az egyetlen ép szemgolyóját ki kellett venni a sérülése miatt.

„A gumilövedék teljesen szétroncsolta a szememet, a szemgolyómat ki kellett venni”

– mondta a korábbi felvételen Csorba Attila, akinek az agyhártyája is megsérült és más sérüléseket is szenvedett, amelynek következtében az agyvíz is szivárogni kezdett.

Olyan maradandó sérüléseket szenvedett és olyan kilátástalan helyzetbe került, – hiszen elvesztette az állását, teljesen megvakult és állandó fájdalmai voltak, – amik miatt később az öngyilkosságba menekült.