A totalitárius diktatúrák áldozatainak európai emléknapja

Az MTVA Sajtóarchívumának összeállítása:

A sztálini Szovjetunió és a hitleri Németország közvetlenül a második világháború kitörése előtt kötött az egész világot megdöbbentő megnemtámadási szerződést. A szovjet vezető, Joszif Sztálin azután döntött a kommunista mozgalmat is erkölcsi válságba sodró megállapodás mellett, hogy kudarcot vallottak a nyugati hatalmakkal a kölcsönös biztonsági garanciákról folytatott tárgyalásai, miközben a tábornoki karban végzett tisztogatás miatt meggyengült Vörös Hadsereg a Távol-Keleten harcban állt Japánnal. A kiegyezés a Lengyelország, majd Nyugat-Európa lerohanását már eldöntő német Führernek, Adolf Hitlernek is kapóra jött, aki így akadálytalanul vihette végbe az agressziót.

A hét cikkből álló, tíz évre kötött egyezményben a felek kötelezték magukat, hogy tartózkodnak „az egymás ellen irányuló minden erőszakos ténykedéstől, minden támadó cselekménytől és minden támadástól, akár külön, akár más hatalmakkal együtt”. A szerződésnek titkos záradéka is volt, amely német és szovjet érdekszférákra osztotta fel Kelet-Európát, a háború kitörése után ennek alapján zajlott le a területi osztozkodás. A titkos kiegészítő jegyzőkönyv meglétét – amelynek szövegét Nyugaton már 1946-ban közzétették – a Szovjetunió egészen a gorbacsovi peresztrojkáig tagadta.

Mindez csak elodázta az összecsapást: Hitler, miután már nem fenyegette a kétfrontos harc veszélye, 1941. június 22-én hadüzenet nélkül megtámadta a Szovjetuniót, a Molotov-Ribbentrop-paktum hatályát vesztette.

2008 júniusában az Európa lelkiismerete és a kommunizmus címmel Prágában megrendezett nemzetközi konferencián Václav Havel volt cseh államfő így fogalmazott: Európa rendkívüli felelősséget visel a nácizmusért és a kommunizmusért, azért a két totalitárius rendszerért, amely ezen a földrészen jött létre. A tanácskozás résztvevői, majd szeptemberben az Európai Parlament (EP) magyar, észt, brit, német és lett képviselői azt javasolták, hogy augusztus 23-át, a Molotov-Ribbentrop-paktum aláírásának napját nyilvánítsák a totalitárius rendszerek áldozatainak emléknapjává.

Az EP 2009 áprilisában fogadott el erről állásfoglalást. Az Európai Unió igazságügyi miniszterei 2011. június 10-én, a magyar EU-elnökség alatti utolsó ülésükön lengyel, magyar és litván kezdeményezésre közös állásfoglalásban emlékeztek meg a totalitárius rendszerek által elkövetett bűncselekmények áldozatairól. A dokumentum emlékeztetett a totalitárius rezsimek áldozatainak emléknapjára, és felkérte a tagállamokat: vizsgálják meg, hogy saját országuk történelmének és sajátosságainak fényében milyen módon történjen a megemlékezés.

Az emléknapot először 2011-ben tartották meg. A soros EU-elnök Lengyelország fővárosában, Varsóban egy uniós kormányzati szintű konferencián abban egyeztek meg, hogy több országot átfogó hálózatot állítanak fel a totalitárius rendszerek kutatására. Az Európai Emlékezet és Lelkiismeret Platformjának 2011. október 14-i, prágai alakuló ülésén született megállapodást 13 ország 19 intézete – köztük Magyarországról a Terror Háza Múzeum – írta alá. Az együttműködésben ma már összesen 24 ország (16 európai uniós és nyolc EU-n kívüli európai és észak-amerikai ország) mintegy 70 intézménye vesz részt. 2012-ben az európai emlékezetintézetek vezetői Budapesten írtak alá közös nyilatkozatot egy európai múzeum létrehozásáról, melynek feladata a kommunista, a nemzetiszocialista és egyéb totalitárius rendszerek működésének és bűneinek bemutatása.

2018 júniusában Orbán Viktor miniszterelnök avatta fel Óbudán a szovjet megszállás (a kommunista diktatúra) áldozatainak emlékművét. 2019-ben az emléknapon több európai közszolgálati televízió mutatta be a varsói székhelyű Emlékezet és Szolidaritás Európai Hálózata (ENRS) kezdeményezésére készült, az európai totalitárius rendszerek nevében elkövetett erőszak és üldöztetés elszenvedőinek sorsát felidéző rövidfilmeket, ezek egyike az 1956-os magyar forradalom legfiatalabb áldozata, Mansfeld Péter emlékét idézte.

Rétvári Bence: Európában ismét erősödik az antiszemitizmus és a szélsőbaloldali erőszak Európában ismét erősödik az antiszemitizmus és a szélsőbaloldali erőszak – jelentette ki a Belügyminisztérium parlamenti államtitkára pénteken a totalitárius diktatúrák áldozatainak európai emléknapja alkalmából a budapesti Terror Háza Múzeumban tartott megemlékezésen. Rétvári Bence úgy fogalmazott, hogy „Európa immunrendszere meggyengült”, ezért nem tudja visszaszorítani az antiszemitizmust és nem akarja visszaszorítani az illegális migrációt, a szélsőbaloldali erőszakot. Idézte az Európai Alapjogi Ügynökség vezetőjét, aki szerint Európában antiszemita hullám tapasztalható. Azt mondta, ez a közel-keleti konfliktus és az illegális migráció eredménye. A szélsőbaloldali erőszak terjedésére példaként említette azt az antifa támadást, amelyet két éve Magyarországon követtek el. Közölte, az „embervadászat egyik elkövetője” azóta európai parlamenti képviselő lett. Jogalkotóvá vált az, aki a legalapvetőbb jogot nem tiszteli – emelte ki. Az államtitkár értékelése szerint az emléknap arra is figyelmeztet, hogy szilárdan kell képviselni olyan értékeket, mint a család, a keresztény kultúra és a szuverenitás védelme. Rétvári Bence beszédében felidézte, hogy az európai emléknap 2011-ben, Magyarország első európai uniós elnöksége idején, magyar, lengyel, és litván közös kezdeményezésre jött létre. Addig nem volt ilyen megemlékezés a kommunista diktatúrák 100 millió áldozatáról. Az emléknap célja a megemlékezés mellett az, hogy segítse egymás jobb megértését az EU-ban – mondta. Megértés helyett most „leuralást tapasztalunk az Európai Unió részéről” – fogalmazott Rétvári Bence, hozzátéve: „nem megérteni akarnak minket, hanem azt követelik, hogy mi fogadjuk el azt, amit ők gondolnak a világról”. Az államtitkár felidézte, hogy 1939-ben ezen a napon írták alá a Szovjetunió és a náci Németország közötti Molotov–Ribbentrop-paktumot, vagyis az emléknap a két diktátor, Hitler és Sztálin „halálos szövetségének” napja. Megjegyezte, a nagyhatalmak szeretnek osztozkodni, paktumokat kötni, és az a kis nemzetek számára sohasem jó. A kis nemzetek jobb, ha nem az egyik vagy a másik oldalon keresik a jövő útját, hanem a béke útját keresik – hangsúlyozta. Rétvári Bence kiemelte, hogy a két diktatúra módszerei ugyanazok, annak ellenére, hogy az egyik faji, a másik osztályellentétet szított. Mindkettő tagadja, hogy egy családhoz, egy nemzethez tartozunk, és fellép a kereszténység ellen. Kijelentette, óvakodni kell minden olyan ideológiától, amely ezen értékek tagadására épül és óvakodni kell a háborús helyzetektől is. Schmidt Mária, a Terror Háza Múzeum főigazgatója arról beszélt, hogy a „befogadás és a megértés kultúrájának terjesztői elkezdték relativizálni” a kommunista diktatúrát, megértően beszélnek Marx, Engels, Lenin, és mostanában már Mao és Sztálin gondolatairól és tetteiről is. A náci diktatúrát azonban meghagyták furkósbotnak, amivel időről időre rá lehet csapni a nemzeti konzervatív politikai családra – fogalmazott a Széchenyi-díjas történész, visszautasítva, hogy a jobboldali emberek közösségét egyesek ma is nácinak, fasisztának bélyegzik. „Nácik és komcsik a világtörténelem utálatos hordalékai” – jelentette ki Schmidt Mária. Kitért arra is, hogy a Terror Háza Múzeum az emlékezés és az emlékeztetés helyszíne, ahol azokra a jelenségekre is felhívják a figyelmet, amelyek újra életre kívánják hívni a diktatúrákat. A megemlékezés végén a résztvevők mécseseket gyújtottak a fasiszta és a kommunista diktatúra áldozatainak emlékműve előtt. Sulyok Tamás államfő is megemlékezett a totalitárius diktatúrák áldozatairól: