Az eljátszott hűség

A pártok életében a kulturális holdudvar megléte talán az egyik legfontosabb szervezeti kérdés. Nem lehet sikeres az a politikai erő, amelyiknek nincs széles körű értelmiségi támogatói köre, hiszen lakmuszpapírja ez a közösségi elfogadásnak, ez igazolja a mély társadalmi beágyazódást.

Ennél is fontosabb, hogy a szervezetileg is kialakult kulturális holdudvarokban születnek meg azok a gondolatok, amelyek alapjául szolgálnak a politikai cselekvéseknek. Ha tetszik, értelmet adnak a politikának. Azt igazolják, hogy a politika nem pusztán hatalmi kérdés, van egy vízió: valakik, valamit gondolnak az országról, a jövőről, családokról, és annak jegyében szeretnék érvényesíteni a saját értékrendjük igazságait.

Komoly hatása van annak, ha sok orvos, író, művész stb., egyszóval a kulturális értelmiségi holdudvar valaki mellett leteszi a voksát.

Nagy és felelősségteljes az a bizalom,

amit a kulturális holdudvartól kaphat egy politikai párt. A hűség eljátszása pedig akár végzetes is lehet. Ennek issza meg most a levét a politikai szétesés felé tartó MSZP, amelynek berkeiben még mindig nem válaszolták meg azt a kérdést, hogy miért üresedett ki szellemi értelemben a baloldal Magyarországon?

Ahogy közeledik a választás, a politikai élet kezd egyre hisztérikusabbá válni. A csörték csak a hatalmi kérdésekről zajlanak, arról, hogy ki kivel áll össze, de arról már nem esik szó, hogy ez miért jó Magyarországnak. Ahol elvesztek a szellemi távlatok, ott megpróbálnak mindent a sárba húzni.