Nincs mivel dicsekednie az Egri FC-nek

Fél éven át új gazdát keresett az Egri FC, aztán amikor talált, akkor sem jutott többre, mint előtte. Helyezés tekintetében még annyira sem, hiszen ősszel a tizedik helyen bejezte be a szezont az akkori csapat, tavasszal pedig végül kizárólag az jelentett vigaszt, hogy az utolsó fordulóban szerzett győzelemmel elkerülte a kiesést.

12. Egri FC 30 9 9 12 30–35 36
Otthon: 15 4 3 8 14–22 15
Idegenben: 15 5 6 4 16–13 21

Ősszel főleg azon keseregtünk, hogy a hét hazai mérkőzésből csak egyet nyertek meg és hatszor vereséget szenvedtek az egriek. Elképesztő hátrányt jelentett a mieinknek az egri stadionban futballozni, ahol három pontot gyűjtöttek, idegenben pedig tizennégyet szedtek össze. Ebben a tekintetben tavasszal javult a helyzet, de a bajnokságot végig kísérő vészes gólképtelenség okán számos, reálisan megszerezhető pont ment veszendőbe.
Az Egri FC tavaszi meccsein háromszor született 0–0-ás, négyszer 1–1-es döntetlen, háromszor nyert 1–0-ra és ötször 2–1-re valamelyik fél. Ötször nem szerzett gólt az Eger, hétszer jutott csupán egy találatig, háromszor kettőig.

[caption id="" align="aligncenter" width="334"] A télen érkezett brazil Valdomiro (Da Silva Wallace Alves, balra) személyében kiváló képességű labdarúgót ismerhetett meg az egri közönség. Fotó: Lénárt Márton
[/caption]

Előbbiekből is következik, miért 13–13-as az Eger tavaszi gólkülönbsége. Számos esetben több góllal lehetett volna meccset nyerni, de a játékbeli fölényüket nem voltak képesek győzelemben realizálni Novák Jánosék. A télen teljesen átalakult együttes elvesztette egyetlen gólképes csatárát azzal, hogy Kasza Gábor (is) eligazolt, miután csak esetlegessé vált, hogy ki talál az ellenfél kapujába. A bennmaradás szempontjából kritikus utolsó meccsen is az okozta a legnagyobb fejtörést, hogy kinek sikerül legalább egy gólt szerezni. Nagy József találata hozott aztán nyugalmat már az első félidőben.

A tavaszi csapatban sokkal több volt annál, hogy végül a kiesés ellen harcoljon. Hiába adott a védekezés tartást az együttesnek, ha az előre játék jószerivel még az ellenfél tizenhatosáig sem jutott. Nem a kapusokon múlt a szereplés, ami fölött élénk, és többnyire csak bűnbakot kereső vita zajlott, sokkal inkább a támadójáték sikertelensége adott okot a bánkódásra.

A legnagyobb pozitívum, hogy megőrizték az NB III-as jogot

– Többet vártam a tavasztól, ezért csalódott vagyok – mondta Kocsis Zoltán technikai igazgató. – Nem jött ki annyi eredmény a csapatból, amit az egyéni képességek feltételeztek, nem sikerült egységes gárdát kialakítani. Számos hiányosságból tevődött össze, hogy a kiesés szele is megérintett bennünket. Kizárólagos pozitívum, hogy megőriztük az NB III-as jogot. Az egri futball jövőjét helyesebb egri erőkre alapozni minden tekintetben. Reálisan elérhető célokat kell kitűzni, a közönség által jobban kedvelt csapatot kell építeni. A tennivaló sürgető, mert július 3-ig tart a nevezési határidő.

A bajnokság első felében az önkormányzat volt a fő támasz, a második részben a salgótarjáni klubját elhagyó Ferenczi Béla lett a gazda. A pályán történtek tekintetében nyilván jobb eredményekre vágyott a vállalkozó, de azt, hogy egyéb számításai miként valósultak meg, az ő dolga mérleget vonni. Az edzők közül Horváth Tamás idegeit kikezdte a hazai sikertelenség ezért lemondott. Az őt követő Orlóczi Tiborral csak az őszi szezont fejeztették be. Az új tulajdonos Oláh Bélát hozta magával Nógrádból, akit egyszer csak elfelejtett. Megbízott játékos-edzőként Baranyi Miklós felelt aztán úgy a szakmai munkáért, hogy amikor a hajdani válogatott a pályán volt, Lengyel Lajosnak kellett átlátni a játékteret. Az ősz és a tavaszi játékoskeret személyi összetétele jelentősen eltért. Ami igazán sajnálatos, egri nevelésű és kötődésű labdarúgók nagy számban hagyták el bajnokság közben a klubot.