A martfűi rém, a Fekete Angyal, a romákat ölők tettei intő jelek - az elmúlt évben 3 ezren váltak áldozattá Hevesben is

A rendkívül kellemetlen és bosszantó zseblopástól a mások becsapását lassacskán profi módon végző csaláson át a brutális, kíméletlen emberölésig roppant gazdag a bűncselekmények tárháza, s ennek következményeként a sértetté, áldozattá váló személyek köre is. 

Néhány emlékezetes hazai példát érdemes megemlíteni, amikor tulajdonképpen elkerülhetetlennek bizonyult, hogy valakit, valakiket kivédhetetlen bűntény érjen. 

Az immár magyar játékfilmből is megismert martfűi rém csaknem hetven éve, 1957-ben gyilkolt először, de ezt a bűntényt még más vállalta magára, aki a hatóságok kapkodása miatt is tizenegy évet ült ártatlanul. Tíz esztendővel később bukott le a valódi elkövető, aki addig számos éjszakai támadása során négy nőt erőszakolt és ölt meg, az utolsót meg is csonkította. Halálra ítélte a bíróság, s 1964. december 1-jén felakasztották a szegedi Csillag fegyintézetben. 

A Fekete Angyalként elhíresült ápolónő a fővárosi Nyírő Gyula Kórház belgyógyászati osztályán 2000 májusa és 2001 februárja között idős, beteg embereknek adott be halálos injekciót. Bevallása szerint harmincukat – bizonyíthatóan hetüket – segítette így halálba, mondván, hogy csak enyhíteni akart a szenvedéseiken. Tizenegy év börtönbüntetést kapott. 

Heves vármegyét is érintette a romák elleni gyilkosságsorozat, amely még 2008 márciusában kezdődött. A tettesek eltökélt szándéka volt, hogy cigány embereket ölnek meg. Lőfegyverekkel, Molotov-koktélokkal támadtak éjszakánként a sértettekre Galgagyörkön, Piricsén, Nyíradony-Tamásipusztán s a hevesbeli Tarnabodon. Utóbbi hely három roma polgárát gyanúsították meg a bűnténnyel, ők egy évig voltak ártatlanul letartóztatásban. Nagycsécsen a gyilkosok tettének következtében meg is halt egy férfi és egy nő. Tatárszentgyörgyön felgyújtottak egy házat, az abból menekülő apára és ötéves kisfiára rálőttek. A gyermek belehalt a sérüléseibe. Kislétán egy asszonyt az ágyában lőttek agyon. Három elkövetőre a bíróság jogerősen tényleges életfogytiglanig tartó szabadságvesztés-büntetést szabott ki, a negyedik társuk 13 évet kapott. 

Valójában mindenfajta jogellenes támadás elszenvedője mondhatja azt magáról, hogy a sértetti vagy áldozati kategóriába tartozik. 
Az áldozattá válás kriminológiai megközelítésben a bűncselekmények, illetve a kisebb jogtalanságok következtében az azt elszenvedő természetes vagy jogi személy állapotában lezajló fizikai, lelki, anyagi változások összessége. Sérülhet az elkövető cselekedete következtében az érintett szűkebb és tágabb környezete is. 

Ez az Internetes Jogtudományi Enciklopédiában lejegyzettek szerint, Hans von Hentig német származású, az USA-ban élt kriminológus, szociológus, pszichológus, a viktimológia (az áldozattan) megalapítója által közölt markáns definíció. A viktimológia tudománya vizsgálja tulajdonképpen az áldozattá válás legfontosabb okait és körülményeit, továbbá az áldozatok segítésének, valamint kompenzációjának a módjait, nemkülönben pedig a sértettek védelmének és a sértetté válás megelőzésének lehetőségeit. 

A témával foglalkozó szakirodalom szerzői az áldozattípusok alapján utalnak a sértettek tulajdonságaira, különféle magatartásaira, illetve ezeket a magatartási módozatokat egyes kiemelt bűnténycsoportok szerint értékelik. A továbbiakban mindezeket kiegészítik az emberek olyan sajátosságai, körülményei, mint egyebek között a gyermekkor, a homoszexualitás, vagy éppenséggel az alkoholizmus, amelyek miatt sajnálatosan könnyebben válhatnak a polgárok bűntények áldozataivá. 

Hans von Hentig az elemzésében az egyes bűncselekményfajták elszenvedőire vonatkozó statisztikai adatokat is vizsgálta, a következtetéseiben bizonyította: bizony meglehetősen gyakran előfordul, hogy az áldozat nem csupán passzív résztvevője egy adott deliktum folyamatának. A sértett viselkedése a tudós kutató megfogalmazása értelmében a teljes közömbösségtől a tudatos ösztönzésig terjedhet, ami azt is jelenti, hogy ily módon lehet közömbös, érdektelen, fásult, egykedvű, engedelmeskedő, elnéző, önmagát tétlenül alávető, együttműködő, hozzájáruló, kihívó, sértő, csábító vagy a tettes számára ösztönző hatású egyaránt. 

Hans von Hentig arról is értekezett műveiben, hogy a gyakorlat azt mutatja, az egyes személyek az átlaghoz képest gyakrabban válnak, illetve válhatnak bűncselekmény áldozatává, ami kapcsolódhat egyebek között a sértett személyiségéhez (mivel nagyon figyelmetlen, túlságosan bizakodó, netán feledékeny), emellett egyes körülményeihez (például idős, fiatal, igen sérülékeny, gyermek, vagy éppen beteg), illetve az őt körülvevő környezeti tényezőkhöz, ezek között szerepelhet a slumosodó, azaz elszegényedő, hanyatló városrész; a leszakadó, hátrányos helyzetű, erősen deviálódó lakóközösség. 

Barabás A. Tünde az áldozattá válás folyamatát bemutató, megfigyeléseken, tapasztalatokon alapuló tanulmánya azt tartalmazza, hogy a hivatalos statisztikai adatok szerint Magyarországon évente átlagosan 300 ezer személy válik bűncselekmény áldozatává. Figyelemre méltó adat, hogy a sértettek legalább 90 százalékával szemben vagyon elleni deliktumot valósítanak meg. 

Rámutat, hogy az áldozattá válás veszélye eltérő az egyes életkori csoportokban. Kétezerben mért adat szerint a 0–14 évesek (gyermekkorúak) korcsoportjában minden 10 ezer lakosból 41, a 15–18 évesek (fiatalkorúak) közül 145, a 19–59 éves (felnőtt) korosztályban 353 személy vált bűntény áldozatává. A 60 éven felüliek (idősek) korcsoportjából 185. A regisztrált természetes személy sértettek száma a 2012-es 276 ezer 75-höz képest 2020-ban 65,64 százalékkal csökkent, 94 ezer 894-re. 

Vármegyénkben a múlt évi mutatók: gyerekek esetében 85, a fiatalkorúaknál 120, a felnőtteknél 2406, az idősek korcsoportjában 822 volt. 

Főoldali képünk illusztráció Fotó: Shutterstock