Az ítélet hallatán összeesett az anyját forró vízzel meggyilkoló fiatal vádlott

Az "ügyetlen" vádlott esetére lehet példa egy több, mint negyedszázada, 1997. júliusában történt eset. Ekkor követte el szörnyű tettét egy akkor 22 éves – Egerhez közeli faluban élő – fiatalember, aki egy este forró vízzel leöntötte az édesanyját, s hagyta reggelig kínok között meghalni. A megyei főügyészség különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés bűntettével vádolta a büntetlen előéletű fiatalt, akit el is ítélt ezért a tettéért a bíróság.

Munkatársunk részt vett azon a néhány tárgyalásokon, amelyek után megszületett a marasztaló ítélet. Az egyik különlegessége az volt ennek a büntetőpernek, hogy a minősített emberölés vádlottja mindvégig szabadlábon védekezhetett. Az utolsó tárgyalási napon, a perbeszédeket követően az ítélet meghozatalára elvonult a büntetőtanács, s a bő egy órás szünet vége felé megjelent három büntetésvégrehajtási őr. A rutinosabb tárgyalásra járók ebből tudhatták, hogy a fiú útja innen már nem haza, hanem a szomszédos büntetésvégrehajtási intézetbe vezet.

Úgy is lett. Amikor azonban a tanácsvezető bíró felolvasta a rendelkező részt, a vádlott egyszerűen összeesett, elvesztette eszméletét. Szerencsére gyorsan került orvosi segítség, mert a korábban szakvéleményét ismertető Kozma doktor úr maga is megvárta az ítélethirdetést. Ami pedig az ügyetlen védekezését illeti: a fiú már a nyomozás idején kitalált valami furcsa történetet, hogy egy idegen motorost látott tőlük távozni azon az estén, lehet ő forrázta le az anyját. Pedig, ha nem bonyolódik ilyen hazugságba, hanem azt adja elő, hogy az anyja boríthatta magára a forró vizet a konyhában, tehát baleset volt, amit ő nem észlelt, akkor megúszhatta volna a büntetést.

Így viszont azt rögzítette az ítéleti tényállás, hogy  a 22. életévében járó P. E. azon a július 22-éi estén 11 óra körül ittas állapotban tért haza. Az ingatlanon lévő kisebb épületbe ment, amely az anya lakásaként szolgált, s ahol a közös konyhájuk volt. A férfi a helyiségben a földön fekve találta anyját, aki ott – részegsége miatt – magatehetetlenül hevert. A fiú felültette őt, majd a szomszéd szobába vitte, az ágyra fektette, miközben folyamatosan szidta az anyját ittassága miatt.

Ezután a vádlott tojásfőzéshez látott: egy 5 literes fazékba vizet töltött, s feltette forrni a gáztűzhelyre. A víz már lobogva forrt, amikor a konyhában ismét megjelent a sértett. Ahogy a fiú meglátta, dühbe jött, földhöz vágott egy tányért, majd ráparancsolt a nőre, hogy azonnal menjen vissza az ágyba. Majd egy konyharuhával megfogta a tűzhelyen lévő fazekat, s annak tartalmát az anyjára zúdította.

A fiú, látva az anyja leforrázott állapotát, lehúzta róla a melegítőjét, majd a testszerte vérző sértettet a kezeinél fogva a szobába vonszolta, s az ágyra fektette. A szekrényben talált fáslival betekerte a sérült lábait, magához vette saját lakrészének kulcsait, hogy aludni térjen. Olyannyira feldúlt volt azonban, hogy nem jött álom a szemére, így az éjszaka során többször is a motorjára pattant, s a település határában motorozott. Az azonban nem jutott eszébe, hogy válságos állapotban lévő anyjának segítséget nyújtson, noha hajnaltájt többször is benézett hozzá. 

Egy másik gyilkossági ügy vádlottja – egy akkor 35 éves egri férfi – viszont mindvégig igen jó észjárással reagált a főügyészség által beterjesztett bizonyítékokra. Mi több, azt követően, hogy bizonyítottság hiányában felmentette őt a bíróság, a jog szerint nem is feltételezhetjük mi sem, hogy Cs. P. lett volna az elkövető. Pedig a főügyészség azzal vádolta, hogy tisztázatlan okból megölte, majd kifosztotta barátját annak saját házában.

A vád állítása szerint a férfi régi ismerőse volt az egri születésű sértettnek, aki hosszabb ideig külföldön dolgozott. Amikor 2013 elején az áldozat hazaköltözött – részben gyakori kábítószer-fogyasztása miatt – megromlott a kapcsolata az élettársával, ezért egy közeli településen vásárolt magának egy nagyobb présházat, azzal a céllal, hogy ott fog lakni.

Az ingatlanra rendszeresen kijártak együtt, ott dolgoztak és italoztak. A bűncselekmény napján a későbbi áldozat és a terhelt kettesben voltak a présházban. A délutáni órákban a vádlott egy 20 centimétert meghaladó pengehosszúságú szúróeszközt (feltehetően kést) vett magához, és azzal az ingatlan teraszán tisztázatlan okból hátulról háromszor, nagy erővel hátba szúrta a házigazda barátját, aki a helyszínen rövid időn belül elvérzett.

A gyilkosság után a vádlott a holttestet egy pléddel letakarta, bement a házba, és ott magához vette a halott előző nap vásárolt íjpuskáját a hozzávaló négy nyílvesszővel, majd az értékes, Mongoose típusú kerékpárjával 19 óra előtt távozott. A biciklit a rendőrség később lefoglalta, de az íjpuska nem került elő – állította a váddokumentum. 

Munkatársunk az ügy valamennyi tárgyalásán részt vett, s tapasztalata szerint a harmincas évei közepén járó férfi rendkívül precízen reagált a nyomozati anyag és a vádirat állításaira. Például arra, hogy az áldozat vére miként került az ő cipőjére, azt a választ adta, hogy három nappal korábban együtt ablakot állítottak be, egy üvegszem kitörött és az vágta el a kezét a barátjának, s a vér akkor csöppent rá az ő cipőjére. Amikor pedig a kerékpár elviteléről kérdezték – térkamera felvételen látható volt, hogy elteker vele Eger irányába – azt az egyszerű választ adta, hogy barátja kölcsönadta neki.

Persze ahhoz, hogy ezt a gyilkosságot nem lehetett rábizonyítani, az is kellett, hogy a holttestet három nappal később fedezte fel az áldozat volt párja, s az igazságügyi orvos szakértők a halál időpontjaként – a rendkívüli kánikulai időjárásnak is betudhatóan – 11 órás intervallumot jelöltek meg.

(Főoldali képünk illusztráció, forrás Shutterstock)