A honvédségtől az egri tűzoltóságig: az újonc Iván Balázs Koszovót is megjárta

Öt új tűzoltó szerelt fel februárban az egri tűzoltóságra, Csók Lajossal és Hajnal Marcell Zoltánnal páros interjú készült, de beszéltünk már Heves Máté Norberttel és Ludányi Gáborral is. Az újoncok közé tartozik Iván Balázs, ezúttal vele ültünk le. A tiszthelyettesek öt hónapos képzése a BM Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság Katasztrófavédelmi Oktatási Központjában megtartott kibocsátó ünnepséggel zárult február elején, a képzésen öt Heves vármegyei tűzoltó is részt vett, erről korábban írtunk.

A 39 éves férfi négygyermekes családapa, s a Magyar Honvédségben töltött el jó pár évet, innen vezetett az útja az egri tűzoltók közé.
– Valójában a szakmához kötődő konkrét élményről nem tudok beszámolni. 2010-ben mentem el az encsi tűzoltóságra, de akkor még nem volt érettségim. Ott jelezték, jó lenne, ha szert tennék néhány képzettségre, így C kategóriás jogosítványra, hegymászói gyakorlatra. Akkor eldöntöttem, hogy megszerzem ezeket, s jelentkeztem a Magyar Honvédséghez. Ott öt évig szolgáltam harcjárművezető és tehergépjármű vezetőként – részletezte.

Kiemelte, ez hosszadalmas időszak volt, missziókkal tűzdelt, külföldön – például Koszovóban – is szolgált, majd a határnál is. Ez viszont mint mondta, a családdal töltött időből vett el rengeteget, hiányzott otthonról.
– A feleségem két ember munkáját végezte, így úgy döntöttem változtatok a helyzeten. A feleségem egy szociális intézmény vezetője, s akkortájt a gönci háziorvosi ügyeletet is hozzákapcsolták, s ott sikerült sofőr állásban elhelyezkedni, de ez sem tartott sokáig, mert a háziorvosi ügyeletek megszűntek – részletezte. Elmondása szerint, az egyik barátja, aki időközben tűzoltó lett, mesélt napjairól, a tűzoltó munkáról, így ismét teríték került, hogy ide jelentkezzen. Ez Encsen nem sikerült helyhiány miatt, ám Egerből kapott egy telefonhívást, s belevágott a távolság ellenére is.

– Ez a társaság olyan, mintha egyik otthonomból mennék a másikba, remek a légkör, a csapat – húzta alá. A tűzoltó lét esetleges veszélyeiről is beszélgettünk. Mint mondta, a honvédségnél nem került veszélyes szituációba, még Koszovóban sem.
– Ám soha nem merült fel, hogy ne tudnék ilyen helyzetekbe jól reagálni, vagy hogy nem lenne nekem való ez a munka, a tűzoltóság – húzta alá.

Mint mondta, öt évig szolgált a honvédségnél, de a szolgálat a család rovására ment, s szavai szerint nem akart választani.
– Végül persze megtettem, a családom mellé tettem le a voksom, s most nagyon jó helyen vagyok – utalt az egri tűzoltóságra.

Ezen a ponton Iván Balázs fel is idézte, hogy indult néhány hónapja itt a munka.
– Az első esetemnél nem lehetett a vigyort letörölni az arcomról. Gyorsan hozzáteszem, nem azért, mert ne vettem volna komolyan, csak az új élmény hatott rám ennyire – tette hozzá. Azt is elmondta, sokat kellett várni az első tűzesetre, de már e néhány hónapnyi munka után is van olyan, ami nyomot hagyott benne.
– Egy autóbalesetnél hárman repültek ki az autóból, s több gerincsérülttel találkoztunk. Volt még olyan eset is, amikor ajtót kellett kinyitni, de a benn tartózkodó már két hete nem élt. S volt még egy, ami komolyabb eset volt, egy égő présházból mentettünk egy férfit, de szerencsére a legjobb tudomásunk szerint komolyabb sérülés nélkül megúszta – emlékezett vissza.

Az egri tűzoltóságon dolgozó csapatról elmondta, rendkívül családias, baráti a légkör, segítőkészek, meg akarják tanítani az újoncokkal, mit, miért, s hogyan kell csinálni, s szavai szerint a honvédségen kívül hasonlóval sem találkozott.
– Azt érzem, amikor beérek, hogy a családom, a barátaim közé érkeztem – hangsúlyozta. A jövőbe tekintve úgy fogalmazott, ebben a kötelékben képzeli el a következő éveket, tűzoltóként szívesen fejezné be az aktív éveket.