Elárulhatnak a minúciáid, ha bűnelkövetésre adod a fejed

A hajdani Rendőrtiszti Főiskola (ma Nemzeti Közszolgálati Egyetem) Rendészettudományi Karának kriminalisztikai tanszéke még 2005-ben adott ki Kriminalisztikai alapismeretek címmel jegyzetet, amelynek alapján pillantunk bele a nyomtan legfőbb jellemzőibe. 

A nyomtan a kriminál­technika fontos része, a nyomképződés folyamatával, a nyomok keletkezési körülményeinek feltárásával, azok megjelenési formájából kiolvasható következtetésekkel és a nyomot létrehozó objektum azonosításáért végzendő szakértői vizsgálattal foglalkozik. A cél valamely esemény felderítése és bizonyítása. 

Érdemes megjegyezni, hogy a nyom egy vizsgált ügy szempontjából lényeges objektumok kölcsönhatása révén keletkező tárgyiasult elváltozás. Morfológiai sajátosságai révén információt ad a nyomképző objektumról és a nyomképződési folyamatról. Ha rögzítésük után gondosan tanulmányozzák a nyomokat, úgy ismeretek szerezhetők arról, kik az adott bűntény elkövetői, a deliktum hol, hogyan és mikor valósult meg, mi volt az oka. Az információk alapján lehet következtetni a különféle verziókra, a bizonyítás szakaszában, a nyomok szakértői vizsgálata révén, az azonosítás eredményeként lehetővé válik az elkövetési eszköznek és az elkövetők személyének megállapítása, az elkövetés tényének, illetve akár a bűncselekmény sorozatjellegének is a bizonyítása. 

A bűntény eredményes felderítése érdekében elengedhetetlen a nyomok felkutatása tárgy- és/vagy helyszíni szemle segítségével, a nyomok biztosítása, ideiglenes megóvása, amíg azokat szakszerűen nem rögzítik, s meg nem vizsgálják. 

A következő nagyon fontos feladat a nyomrögzítés, amellyel a szakemberek a nyomokat alkalmassá teszik a későbbi szakértői vizsgálatra. Arra, hogy azok felhasználhatók legyenek a deliktum bizonyítására. Ekkor alapvető a nyomok hitelességének biztosítása. Ebből derül ki azok lelőhelye, eredete, származása, elhelyezkedése, környezete, s az, hogy milyen módon keletkeztek. 

Ujjlenyomat-vizsgálat

Ennyi elméleti értekezés után vessük figyelmünket a legizgalmasabb, klasszikusnak titulált szakértői teendőkre! Közülük az első a daktiloszkópia, amely görög eredetű kifejezés, a jelentése: ujjakat nézni. Nem más, mint a bőrlécrendszerek (az emberi ujjak, tenyerek, talpak bőrének sajátos fodorszálmintázata) kriminalisztikai és személyazonosítási célú vizsgálata­. 

A verejtékezésnek – a verejtéket izzadmánynak is nevezik – az igen fontos élettani szerepén túl kriminalisztikai jelentősége is van, mivel az ujjnyomok keletkezése a legtöbbször arra vezethető vissza, hogy a nyomhordozó felülettel érintkező bőr felületének mintázatát a lerakódó izzadmány képezi le. 

A BM Duna Palota és Kiadó gondozásában 2004-ben jelent meg Romanek József, Solymosi Józsefné és Tauszik Nagyezsda Daktiloszkópia 1904–2004 című munkája. E szerint a daktiloszkópiai azonosításban a numerikus módszer az egyes minúciák, vagyis az ujjon lévő barázdák jellegzetes mintáinak, a tenyérvonalaknak a darabszámára épít. Hazánkban tíz azonosítási (sajátossági) pont kell a nyom egyedi azonosításra való felhasználásához. Ez az a határ, amely felett a valószínűségek már „egyediséget” mutatnak. 

Ez a szám például a Dél-Afrikai Köztársaságban 7, a Kajmán-szigeteken 16. A nyugati országok nagy részében 12. A határszám alatti sajátossági pontot tartalmazó nyomtöredékek egyedi azonosításra alkalmatlanok. A szakma képviselői egyetértenek abban, hogy ez a módszer abszolút megbízható, hiszen az ujjminták tulajdonságai az élet során senkinél sem változnak. Tehát egyediek. 

A nyomrögzítés után a szakértő eldönti, alkalmas-e a nyom az azonosításra, vagyis megvan-e benne a tíz sajátossági pont. Utána meghatározza az ujjnyom típusát, ami lehetővé teszi a kizárást. Végül összeveti az egyes minúciákat. Nem az azonosságokat számlálja, hanem a különbségeket keresi. Ha az arra alkalmas nyom és a nyomat között érdemi különbséget nem talál, akkor kategorikus azonosságot mond ki. Ha érdemi eltérésre bukkan, akkor kategorikus kizárást mond ki. 

Nélkülözhetetlenek e folyamatban a nyilvántartások. Ma is nagyszerűen alkalmasak az azonosításra a tízujjas daktilosz­kópiai rendszerek, igaz, hátrányuk, hogy a helyszíni nyomok alapján történő keresés korlátozott. Csak akkor sikeres, ha már van előzőleg levett ujjnyomat. Az ujjnyomatlapok osztályozása, rendszerezése hosszadalmas és fáradságos szakértői tevékenység. A tenyérnyomatok osztályozása pedig a nagy fokú bonyolultság miatt manuálisan gyakorlatilag megoldhatatlan. 

A múlt század 90-es éveitől hódít a világon a nyomok digitális feldolgozása a számítástechnika forradalmi változásának köszönhetően. Az osztályozás már nem a tíz ujj együttes képéből felállított képlet, hanem minden egyes ujj nyomatának külön-külön történő digitális bevitele alapján történik. Így a rendszer képes egyetlen nyom vagy nyomat alapján is keresésre. Ez az AFIS- (Automatic Fingerprint Identification System), azaz az automatikus ujjnyomat-azonosító rendszer. Így rövid idő alatt megállapíthatja a szakértő, hogy a helyszínen rögzített ujjnyom(töredék) vagy tenyérnyomrészlet származhatott-e a nyilvántartásba korábban bekerült személytől. 
A Wikipédia olyan esetet is közöl, amikor valaki műtéttel akarta eltüntetni, átalakítani az ujjain lévő bőrfodorszál-struktúrát. Az FBI munkatársai azonban az illetőt a második ujjpercei alapján azonosították. Azok ugyanis ugyanúgy hordoznak bőrfodorszál-struktúrát, mint az ujjak első perce. 

Véres ujjnyomokra találtak az eldobott fejsze nyelén

Az ujjnyomatokra épülő bűnügyi nyilvántartást elsőként a Földön 1896-ban Argentínában hozták létre. Utána 1901-ben Angliában és Walesben, majd 1904-ben az USA-ban és Magyarországon is. Hazánkban Pekáry Ferenc budapesti rendőrfőkapitány vezette be. Már ezt alkalmazták az 1907 júliusában történt Dános községbeli rablógyilkosságnál. A tettesek kiraboltak és felgyújtottak egy fogadót, megölték Szarvas István fogadóst, a feleségét, a lányukat s a család kocsisát. A gyanúsítottak közt volt Kolompár Balog Tuta vajda és famíliája is, akik konokul tagadtak. Ám a szemle során egy közelben eldobott fejsze nyelén véres ujjnyomokat fedeztek fel, amiket Tuta ujjnyomataival azonosnak találtak. Világszerte nagy visszhangja volt a daktiloszkópia magyarországi sikerének. 

Sir Francis Galton szerepe

Sir Francis Galton (1822–1911) angol tudós, Darwin unokaöccse tette egyértelművé az ujjlenyomat felhasználásának lehetőségeit a bűnüldözésben. Tapasztalta, hogy az ujjakon lévő bőrrajzolatok minden emberen senki máséhoz nem hasonlító mintát adnak. Az ujjbarázdák mintái – hurkok, ívek, örvények stb. – alapján három fő típust írt le. Kiszámította: 64 milliárd embert véve egyszer fordulhat elő, hogy a tíz ujj lenyomata kettőnél megegyezik. Sir Edward Henry rendőrfőnökkel alakították ki a tízujjas ujjlenyomat-osztályozási rendszert, amelyet máig használnak a rendőrségeken. 

(Főoldali képünk illusztráció, forrás Shutterstock)