Bandázó ebek: nem mindig elég a gyepmestert hívni

Nem újdonság, hogy az ősz beálltával sok településen megszaporodik a kóborló, otthonukból elszabadult kutyák száma. A jelenség megyénk számos községében tapasztalható. A kisdiákok szülei nyugtalankodnak, hogy az iskolába induló gyermekeik nincsenek biztonságban. Az önkormányzatok vezetőire hárul a feladat: befogatni az ebeket. Ám ez sem olyan egyszerű.

Tuza Gábor, Sirok polgármestere, aki maga is kutyatartó és állatbarát, azt mondja, időről időre az önkormányzat feladata megfékezni, befogatni a kóbor ebeket, ám ez nem megy könnyen. Hevesről hívnak esetenként szakembert, ám egy ilyen akció igen költséges, s a tapasztalatok szerint csupán ideiglenes megoldás.

– Jelenleg a sportöltöző régi, használatlan, nyilvános WC-jében alakítottunk ki háromfakkos kennelt, ahol átmenetileg el tudjuk helyezni a gazdátlan kutyákat. Az állatorvossal együtt próbálják azonosítani őket, s a tulajdonosukhoz visszajuttatni – összegzi a helyzetet a község első embere. – Ha ez sikerül, minden alkalommal felhívjuk a figyelmüket az állattartás szabályaira. Amelyik eben nincs azonosító csip, annál ezt nehezebb megoldani.

Kerecsenden is időről időre ki kell hívni a gyepmestert, ám ez esetenként 2–300 ezer forintjába is kerülhet a helyhatóságnak. A szakember ugyanis nemcsak befogja, hanem elszállítja és tartja is a négylábúakat a törvényben meghatározott ideig. Kiss Sándor, a község jegyzője szerint a szabálysértési eljárás elindítása sem egyszerű. A panaszt tevő lakosnak tanúkkal kell igazolnia, hogy az elkóborolt eb tulajdonosait ismeri, ám a szembesítéskor a gazdák letagadják, hogy közük lenne az állathoz. Ilyenkor nincs megoldás.

Megkérdeztünk egy gyepmestert is, aki szívesen nyilatkozott, ám azt kérte, a nevét ne hozzuk nyilvánosságra, mivel nem túl népszerű a szakmája. Ő maga minden szükséges engedéllyel rendelkezik, a befogott állatokról gondoskodik, amíg tud. Szerinte addig nem születik megnyugtató megoldás, ameddig nem próbálják meg hatékonyabban megfékezni a túlszaporulatot. Van néhány jó példa, ahol az önkormányzatok, a közeli menhelyek hozzájárulnak az ingyenes ivartalanításhoz, de ez nem általános.

Azt is hozzátette, tapasztalatai szerint azon helységekben ismétlődik a jelenség, ahol a roma lakosság aránya számottevő. E helyeken nem kerítik a portákat, szabadon tartják a kutyákat, a szaporulatot pedig szélnek eresztik. Szeptember elején, a tanév kezdetével, amikor a gyerekek reggel iskolába indulnak, a szabadon tartott ebek az elkerítetlen udvarokról a kis gazdáik után indulnak. Amikor bezárul előttük az iskola kapuja, a jószágok céltalan kóborlásba kezdenek. Fontos lenne, hogy az állattartók felelősebben gondoskodjanak kutyáikról.

Szerencsések azok a négylábúak, amiket a beléjük ültetett, kötelező csip alapján sikerül azonosítani. Ők többnyire visszakerülnek gazdáikhoz. Ám sok kutyust, főként a költségek miatt, nem láttak el ilyen azonosítóval, így azokat a befogás után a törvény szerint két hétig tartani kell valahol, etetni, itatni, beoltatni. Ezután, ha a gazda nem jelentkezik értük, az önkormányzat vagy gondoskodik az állatokról és örökbe fogadó gazdát keres, vagy pedig állatorvossal elaltatja az ebeket.

A menhelyeken is sok a gond

Megyénkben Hatvanban, Gyöngyösön, Egerben, Füzesabonyban és Hevesen működnek kutyamenhelyek, amelyek többnyire túlzsúfoltak. A gyepmesterek száma is kevés, akiknek dolga a kutyák szakszerű befogása, illetve elhelyezése. Ahol az önkormányzatok partnerek a feladat megszervezésében és finanszírozásában, ott jobb a helyzet, azonban sok szervezet adományokból, önkéntesek ­segítségével látja el a feladatot. A megyénkben működő telephelyek vezetői kivétel nélkül egyetértenek abban, hogy az állatvédelmi törvény hatályos szabályait is sokkal következetesebben be kellene tartatni, s fontos lenne, hogy az állattartók felelősebben gondoskodjanak kutyáikról. A menhelyek már egy jó ideje túlzsúfoltak, a kapacitásuk véges.