Kalandozások (a) húsvét körül ez egri nyelvésszel

– Húsvét közelében járva fölvetődik a kérdés: van-e a vallásnak saját nyelve? Eltér-e az egyház nyelvhasználata a köznyelvtől?

– A hívő ember is a köznyelvet követi, bár használ olyan szavakat, mint az egyházközség, megkeresztelkedik, sekrestye, zsoltár és ehhez hasonlók. De ez csekély eltérés. A vallási, egyházi nyelv más. Azt leginkább a szaknyelvekhez, például a különböző foglalkozások nyelvéhez tudnám hasonlítani. Kiejtésben, mondatfűzésben nincs eltérés, ám sajátos szavai alakultak ki az idők során. Akár a tudományoknak, az egyes vallásoknak is megvan a maguk szókincse: az iszlámnak (ajatollah, Allah, mecset, ramadán), a zsidóknak (pészah, rabbi, Tóra, zsinagóga), a keresztényeknek (apostol, húsvét, püspök, plébánia, templom).

– Sőt, az egyes felekezetek is használnak eltérő szavakat, kifejezéseket.

– Az ortodox és a pravoszláv ugyanazt jelenti, „igaz hitű”, csak az egyik görög, a másik meg szláv eredetű szó. Annak idején a protestáns egyházak igyekeztek eltérni a katolikusoktól nemcsak hitelvekben, hanem szóhasználatban is. Ők például a mise helyett istentiszteletet, az áldozás helyett úrvacsorát tartanak, a katolikusok bérmálkoznak, a protestánsok konfirmálnak. A papot szívesebben nevezik lelkésznek, akit tiszteletes úrnak szólítanak, eltérően a katolikus tisztelendő úr megszólítástól. Ejtsünk szót a keresztyén-keresztény párról is. A szlávoktól átvett kresztyan-ból lett keresztyén a régebbi. A XVIII. század végétől vált szét a két alak, a protestánsok őrzik a régi keresztyén formát, a katolikusok az újabb keresztény változatot használják.

– Érdekes az egyházi szavak története is.

– Az biztos! Itt van mindjárt az egyház szavunk. A mindennapi használatban talán észre sem vesszük, hogy összetett szó: egy + ház. Ahhoz meg nyelvtörténésznek kell lenni, hogy kiderítsük: az előtag (egy) nem számnév, hanem melléknév. A régi „szent” jelentésű „id” szavunk változott meg ennyire: id – igy – egy. Vagyis az egyház jelentése: szent ház. Azt meg végképp nem gondolja a jámbor halandó, hogy ugyanezt az ősi id szót találjuk az ünnep szavunk elején is. Ennek a története még cifrább. Az id/üd nap „szent nap”-ot jelölt, változott a kiejtés, összeragadt a két tag, a második szó az elsőhöz idomult hangrendjében. A keresztény ünnepet, a húsvétot a legtöbb nyelvben Krisztus feltámadásáról nevezik el, mi a hús magunkhoz vételéről. Nem azért, mert őseink annyira szerették a hasukat, inkább a nagyböjt lezáródását követő, a húsevésre vonatkozó tilalom feloldása miatt.