Nem a könyvek rejtik a tudást az egri Waldorf iskolában

– Idén ötéves az Egri Waldorf Általános Iskola. Mesélne a kezdetekről?

– A Waldorf-iskolák szerte a világban szülői kezdeményezéssel alakulnak meg. Egerben sem volt ez másképp. Kétéves szervezés után 2014-ben megnyithatta kapuit az intézmény. Az évkezdést megelőző nyáron intenzív felújítás folyt az épületben. Ebből a szülők is oroszlánrészt vállaltak. Bár eredetileg csak első és második osztályra számítottunk, szinte az utolsó pillanatban derült ki, hogy összevont harmadik-negyedik évfolyam is indulhat. Ők jelenleg is összevont osztályként tanulnak, de az őket követő évfolyamok már önálló közösségekként indultak.

– Milyen igény szülte az iskola alapítását?

– Ahogy a mottónk tartja, a fej, a kéz és a szív iskolája vagyunk. Nem csak a gondolkodás, az intellektus fejlesztését tartjuk fontosnak, hanem a művészeti érzék, a kézügyesség, az érzelmek és az akarat alakítását is. Egyik terület sem fontosabb a másiknál, és nagyon sok szülő felismerte, hogy a kiegyensúlyozott iskolai fejlesztés a gyermek személyiségfejlődése szempontjából elsődleges jelentőségű. Mi törekszünk ennek az igénynek a lehető legjobban megfelelni.

– Milyen eszközeik vannak erre?

– Minden Waldorf-intézmény művészeti iskola is egyben, de ez az állami iskolák egy részére is jellemző. Emellett a gyerekek tankönyvek nélkül, epocha füzetek segítségével tanulnak, melyeket ők maguk készítenek el. Epochális rendszerben oktatunk, melynek lényege, hogy a közismereti tárgyakat, mint például matematika, történelem, hosszabb, három-négy hetes tanegységekre bontjuk; az adott tárgyból a tanulók rövid időn át intenzív fejlesztésben részesülnek, majd egy időre félretesszük a tanultakat. Ez a „vetésforgó” biztosítja, hogy az információ sokkal jobban beépüljön, a diákok sajátjává váljon. Mindemellett nagyon fontos a képi gondolkodás fejlesztése is – ez elősegíti a rugalmas, kreatív gondolkodás fejlődését és az információk könnyebb rögzülését.

– Helytállnak a gyerekek a középiskolákban?

– A Waldorf-iskolák államilag elfogadott pedagógiai programmal, Waldorf-kerettantervvel dolgoznak, ami nagyobb szabadságot biztosít a tanítóknak, de a „kimenetnek” minden második tanév végén egyeznie kell az állami iskolásoktól elvárt követelménnyel. Az igaz, hogy itt kevesebb tényanyagot tanulnak a gyerekek, ám jellemzően sokkal tovább és jobban emlékeznek a tanultakra. Akik állami középiskolában tanulnak tovább, ugyanazt a központi felvételit írják meg, mint a hagyományos rendszerben tanulók. A nyolcadikosaink úgy vélték, jól sikerült teljesíteniük. Az első öt ballagó diákunk közül hárman állami intézményben folytatják tanulmányaikat, ketten pedig Waldorf-középiskolát választottak – ehhez egyelőre Miskolcra vagy Budapestre kell utazni. Kollégák tapasztalatai szerint nagyon szívesen látják a waldorfos tanulókat a hagyományos iskolákban, mert új színfoltot, gondolkodásmódot hoznak a közösségbe.

– Van olyan hátrány, amivel egy waldorfosnak számolnia kell?

– Talán a szülőknek nehezebb, ugyanis kívülről sok kritika érheti őket. Az emberek még nem sokat tudnak a Waldorf-mozgalomról, a tévhitek elég erősen élnek bennük. Fiatal iskola lévén, mi sem laktuk még be a várost, sok a tennivalónk, hogy az érdeklődők minél több valós információhoz jussanak.

–Mi jellemzi az egri Waldorfot?

– Bár több az azonosság, mint a különbség az iskolák között, valóban elmondható, hogy minden Waldorf-intézmény sajátos arculatot képvisel. Talán egy külső szemlélő könnyebben meghatározná, mi miben különbözünk, de amit mindenképp megjegyeznék, hogy nekünk igazán szép környezet adatott.

– A mozgalom éppen százéves…

– Valóban, az első Waldorf-iskola száz éve nyitotta meg kapuit Stuttgartban. Itthon 25–30 éves múltra tekint vissza a mozgalom, melynek szülőatyja Rudolf Steiner filozófus. Annak idején egy végzett Waldorf-tanítóval indultunk, most már négyen vagyunk, de év végére a nyolc kollégánk közül még ketten szereznek Waldorf-képesítést a tanári diploma mellé. Akiktől mi tanultunk, maguk is gyakorló tanárok. Ez nagyon fontos, mert a Waldorf világában senki sem beszél arról, amit nem tapasztal meg közvetlenül. Talán ez tartja fenn a mozgalmat is, és így tudta elkerülni, hogy puszta teóriává váljon: mert meg tudja őrizni életteliségét.

A tanulás maradjon kaland

– A Waldorf-pedagógiáról egy Vekerdy-könyvben olvastam először, ami hatalmas hatással volt rám – idézi fel Pászti Margó, akinek ma mindkét gyermeke az Egri Waldorf-iskola tanulója. – Amikor elkezdődött a városban a szervezkedés, első körben alaposan tájékozódnunk kellett, mert egy iskola alapítására nincs bevált recept. Egészen mesébe illő folyamat volt, a maga idejében minden a helyére került. Nagyon sok támogatás és segítség érkezett az iskola létrehozásához, a felújítási munkákat pedig együtt fejezte be a szülői közösség. Az intézmény beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Számomra nagyon fontos, hogy a gyermekeim természetes kíváncsisága, tanulásvágya töretlen maradjon az évek alatt, és az iskolába járást ne kényszerként, hanem kalandként éljék meg. Úgy érzem, ide a mai napig ezzel az érzéssel lépnek be.