„Ez nekünk életforma” – vallja Heves díszpolgára, Báder Miklósné

A kitüntetett szerint mindez olyan közösséggel végzett tevékenység eredményének elismerése, amely közel hetven éve dolgozik a város hírnevének öregbítésén, a hagyományos kultúra megismertetésén, fejlesztésén. Az elismerésben osztozik a jelenlegi munkatársakkal, s az elmúlt évtizedekben a szövetkezetükben dolgozó több száz volt tagtársával, akik hozzájárultak az eredményeikhez.

Hogy miként került a szövetkezethez? Mint elmondta, 1970-ben tagellenőrként kezdett dolgozni, emellett a szövetkezetpolitikai és ifjúsági munkát is irányította.

– Nagyszerű munkahelyi közösségekre építettük tevékenységünket. Számos fotó és brigádnapló őriz emlékeket. A termelés során megismertem a hagyományos kultúra szerepét, az értékmegőrzés és az értékteremtés fontosságát. Segítőim, tanítóim munkatársak voltak, köztük szövetkezetünk alapító elnöke Tompa Béláné Juliska néni, továbbá Fülöp Pálné, Hegedűs Jánosné, Pataki Miklósné, a népművészet mesterei, Fülöp István, László Magda, Kakuk Imréné, Vermes Lajosné, Kiss Lajosné népi iparművészek, valamint a hevesi, átányi, mátrai és Tarna menti asszonyok, akik munkájukkal hozzájárultak a hevesi népművészet, s a hevesi szőttes ismertté válásához – mesélte Báder Miklósné Vera, aki közölte, nem ő jelentkezett vezetőnek.

– A felkért külső káderek nem vállalták a megbízatást – tette hozzá –, így maradtam én, akit a szövetkezeti szakmai vezetők győztek meg. A közgyűlésünk 1975-ben bizalmat szavazott. Nehéz kezdés volt, hiszen elődöm, Juliska néni szakmailag, művészetileg országosan is a legkiválóbbak közé tartozott. Az 1970–80-as években a létszámunk elérte a nyolcszázat.

Hetvenöt népművészeti tevékenységet végző háziipari szövetkezet működött az országban, termékeiket a Népművészeti Vállalat üzleteiben mutatták be és értékesítették. Bár versenytársak voltak a piacon, de szakmailag segítették egymást.

– A privatizáció nyomán a nagy család szétesett, ma egyedüli szövetkezetként dolgozunk. Nem lehetünk valós versenytársai a minket körülvevő nagy cégeknek – jegyezte meg. Úgy fogalmazott, fontos számára a szervezet működtetése, hiszen sokan vannak, akik itt élték le az életüket.

– Van, akinek ez az egyetlen munkahelye, itt vált felnőtté, vezetővé, megismerte az alkotás örömét, közösségre talált – folytatta Báder Miklósné. – Néhányan szüleik példáját követve váltak a kézművesség elkötelezettjeivé. Többünknek ez egy életforma, nem magunkat, a szakmát féltjük. Ez nem az a terület, amelyre bármelyik kormány nagyobb figyelmet fordított volna. Ezért is jelentett örömet a város vezetésének odafigyelése.

A város új díszpolgára elmondta, ma a népi kézművességben dolgozók, az azt hivatásszerűen művelők száma jelentősen csökken, ám szakkörökben, táborokban a gyermekek és felnőttek is megismerkedhetnek a nagyszülőktől örö-

költ foglalatossággal. Évek óta dolgoznak a tudásátadás számos formáján.

– Kiváló civil közösségek, így a művészeti tevékenységet irányító Csillagvirág Népművészeti Egyesület, az építészeti és tárgyi örökséget gondozó Hagyományos Értékek Megőrzéséért Alapítvány segíti a munkánkat – magyarázta, hozzátéve: alapítványuk Mátraderecskén megépítette a Palóc Pajtát, Recsken kibővítette az alkotóházat. Tervezik a hevesi Radics Udvar újabb kúriájának rekonstrukcióját. Pályázati támogatást várnak ahhoz, hogy az utókornak szánt, felújítandó Radics-kúriának új konferencia- és képzőhelyi feladatokat adhassanak. Szeretnék, ha unokáik se felejtenék el a hevesi szőttes, a recski hímzés, a palóc fejeles párna, de a hevesi Marci-legenda történetét sem. Hagyományőrző rendezvényeikkel, nyitott műhely programjaikkal ezt szolgálják.

Végül utalt rá az elnök asszony, hogy 2020-ban a XXII. Országos Szőttespályázatra és a hozzá kapcsolódó X. Nemzetközi Szőtteskonferenciára készülnek. A szakemberek megismerkedhetnek a legújabb alkotásokkal, s az ősi Radics-kúriában bemutatott szövetkezeti történeti kiállítással is.