Mindig keresi a kihívásokat, és hosszú távra tervez a gyöngyösi professzor

A professzorral két vizsgáztatás közt ültünk le beszélgetni a Gyöngyösi Károly Róbert Campuson. Az irodája tele könyvekkel, jegyzetekkel, papírokkal. Mondja is, hogy rengeteget olvas, de a szakirodalom mellett jobbára versesköteteket vesz a kezébe.

– Ady és József Attila a kedvenceim, de mostanság többet olvasok a számítógépről, mint könyvekből. Habár azt mondhatom, a könyvek meghatározták életemet. Békés megyében, Endrődön nőttem fel. Az édesanyám másodikos koromban beíratott német nyelvből magántanárhoz, majd a helyi bibliotékába is. Ott a fellelhető összes kötetet kiolvastam szinte. Egy alkalommal az iskolában az volt a feladat, hogy írjuk le, milyen könyveket olvastunk el, én az óra végére sem fejeztem be a listát. Magyar–német szakos tanárnak készültem, ám mivel akkoriban a szegedi főiskolán túljelentkezés volt erre a szakra, elmentem gépészmérnöknek Gödöllőre – meséli a professzor.

Meglepődésemet látva hozzáteszi, hogy élete során nem ez volt az egyetlen nagy váltás. Megtudom, végzett mérnökként az akkor még alig preferált ökonómiát kezdte tanítani, majd a rendszerváltáskor belekóstolt a politikába, azt követően pedig a menedzsmenttel foglalkozott behatóbban. Tizenegy évvel később született meg az első unokája, aki miatt ismét nagyot váltott.

– Azóta három unokám született. Arra gondoltam, ha húsz év múlva elém állnak, és megkérdezik, hogy megtettem-e mindent azért, hogy ők egy élhető országban éljenek, őszintén igennel szeretnék felelni. Ezért a fenntartható fejlődés témakörét kezdtem vizsgálni, a megújuló energiák kapcsán pedig egy komoly projektet is vezettem az intézményben. Alapvetően hosszú távra tervezek, 120 évig szeretnék élni – mondja mosolyogva. Ezután a professzorral a klímaválság is szóba kerül, szerinte ugyanis a mai fiatalokat nem a múlt, hanem a jövő érdekli.

– A katedrán sem a múltról, hanem a jövőről kell beszélni! A XXI. században nem az az analfabéta, aki nem tud írni meg olvasni, hanem az, aki nem tud tanulni és újratanulni. Mindig elmondom a hallgatóimnak is, a legnépszerűbb tíz szakma, amely 2025 táján keresett lesz, ma még nem is létezik! Aktív életük folyamán ugyanis 6-7 alkalommal fognak szakmát cserélni. Tévednek a hallgatók ha úgy gondolják, hogy amit megtanultak, az egy életre szól. Nem igaz, mert négy év után a megszerzett ismeretek nagy része már érvénytelenné válik.

Az oktatás nagy hibája, hogy nem tudják, milyen szakmákra készítsék fel a gyerekeket, hiszen azok még nem léteznek. A legnagyobb baj, hogy XIX. századi aggyal, XX. századi megoldásokkal próbáljuk menedzselni a XXI. századi kihívásokat. Nekünk az egyetemeken az a dolgunk, hogy tanítsuk meg tanulni a fiatalokat és szelektálni. A tantárgyaim tananyagának 30 százalékát évente ki kell cseréljem.

Nincs olyan, hogy időtálló, főleg nem a menedzsmentben. A szelektálás pedig azt jelenti, hogy az ember tudjon helyes döntéseket hozni, ha válaszúthoz érkezik. Az összefüggések megértése, a globális szemlélet tanítása a cél. Mintegy 13 ezer hallgatót vizsgáztattam le a több mint negyvenöt év alatt, és mintegy negyven tantárgyat tanítottam pályám során. Ha valaki belép az ajtón, már látom, mennyit ér. Abból, ahogy tételt húz, leül, belekezd... Mindenkinek lehet rossz napja, lehet indiszponált, de ez ne döntse el a sorsát! – magyarázza.

A professzor szenvedélyesen beszél a szakmájáról, elmondja, munkáinak is köszönhetően bejárta a világot. Konferenciák, tanulmányutak mellett turistaként is Európa szinte összes országában megfordult. Korábban a felsőoktatásért felelős helyettes államtitkár pozíciót is betöltötte, a mezőtúri főiskolán főigazgató-helyettes volt, Szegeden, az élelmiszeripari főiskolán főigazgató. Gyöngyösön rektorhelyettesként 14 évig dolgozott. Számos díjjal ismerték el munkásságát, hat hazai és három külföldi egyetem is díszpolgárának választotta. Kiderül, éppen most tölti az első nyugdíjas napját a campuson, immár professor emeritusként. Sohasem szeretett volna külföldön élni, bár lett volna rá alkalma.

– Kalandvágyból itthon maradtam. Negyvenhat év alatt a felsőoktatásban sok csábítás ért. E pályán a karriernek négy lépcsőfoka van. Az ifjú titán, majd a nagyfőnök, aztán a nagyöreg, majd a kisöreg. Én az utolsó előttinél tartok, mert nyugdíjasként, de még aktívan dolgozom az egyetemen. A legjobb dolog az, amikor azt érzi az ember, hogy szükség van rá, mert hívják, várják, értékelik a munkáját. Soha nem a pénz motivált, mindig a kihívásokat kerestem – árulja el.

Lassan végeznek már a tételek kidolgozásával a vizsgázók, a professzornak vissza kell mennie. Ám az iroda egyik falán szemet szúr egy plakát.

– Okleveles whiskey-kóstoló vagyok. Írországban egy alkalommal nyolc fajta whiskey közül hetet találtam el vakkóstolásban, és Amerikából egy seriff csillagot is őrzök itt – mutatja. Utazásaiból számos kedves emléktárgyat őriz.

– Nagyon szeretek sportolni, a síelésből a hétvégén tértünk haza, de kedvelem a raftingot is. Meg a jó ­whiskyt, a finom pálinkát, mert a magyar nótákhoz az dukál. Nótáskötetet is adtam ki, többet is. Jövő márciusban pedig Izland lesz a következő úti cél. Idén 70 évesen pedig ismét megnősültem! Mondom, hosszú távra tervezek...