Füzesabonyban kiderült, mi kell a jó kolbászba

Korán érkeztünk a versenyre, s a véletlennek köszönhetően elsőként a város erdélyi testvértelepülése, Zabola sátránál kötöttünk ki, ahol szívélyes kínálásban volt részünk. Sebestyén Levente, aki a városka önkormányzatának képviseletében érkezett, a Heol kérdésére elárulta: valamennyi korábbi alkalommal részesei voltak a rendezvénynek. Számukra legfőképpen az identitásuk és a közösség erősítését jelentik ezek a programok.

– A gasztrokultúra is bővül, hiszen olyan dolgokat hozunk és ismerünk meg, amelyeket mi, illetve az itteniek másként készítenek. A versenyben a saját ízeinket mutatjuk be. A titok: mi nem használunk vörös paprikát nagy mennyiségben. A kolbász színe is sápadtabb ezért. Készítünk májast is, pástétom formájában – mondta a zabolai vendég.

A helyi kertbarátkör sátrához a régi ismeretség okán invitáltak, ugyancsak szívélyesen. Nagyné Váradi Anna megosztotta velünk: az egyik tagjuk, Fajcsák János most vágott disznót, így biztonsággal állíthatja, hogy frissen készült töpörtővel kínálják a kilátogató vendégeket.

– Jól megsült, gyönyörű a színe az állaga, és az íze is kiváló – kínálta a kertbarátköri tag, megtámogatva ajánlását azzal az érvvel: egy hatalmas tálcával hoztak, s a kezdésre szinte alig valami maradt. Szavai szerint minden alkalommal, amikor részt vesznek valamilyen gasztrorendezvényen, egy sor finomsággal rukkolnak elő.

– Sós és édes sütemények, hájas tészta. Ez utóbbi a ­régi disznóvágások elengedhetetlen része volt. A pálinka is mind házi, a tagjaink saját terméséből készült – tette hozzá.

Bent a sátrukban már Tóth Benedek válaszolt arra a kérdésre, hogy mitől lesz finom a kolbász. Szerinte a fokhagymától, a fűszerektől, a borstól, a sótól, s hogy mindez megfelelő arányban legyen. – Van egy jól bevált receptünk. Gyulai-féle kolbászt készítünk. A kertbarátcsaládban ez már díjat nyert. Most nyersen visszük a zsűri elé, ők megsütik és értékelik. Füstölve volna az igazi, de arra nyilván nincs időnk, több napunk. Füstöléskor meleg füstöt kap a kolbász, és az ízek ennek köszönhetően összeérnek. A töltés előtt is állni kellene hagyni fél vagy egy napot a húst, de itt a versenyen erre nincs mód – mondta Benedek.

Nagy Csaba, az eseményt megnyitó füzesabonyi polgármester úgy fogalmazott, hogy az egyik fő törekvésük a közösségépítés. Ezek a programok jól szolgálják ezt a célt. Helyes úton járnak, amit mutat, hogy nagyon sokan jöttek el, hiszen tizenegy csapat nevezett.

Jámbor Dénes, a Magyar Nemzeti Vidéki Hálózat (MNVH) Heves megyei referense rövid köszöntőjében tolmácsolta dr. Nagy István agrárminiszter üdvözletét. A MNVH a ­Vidékfejlesztési Államtitkárság szervezete. Kérdésünkre elmondta, hogy az egyik feladatuk olyan események, rendezvények felkutatása, amelyek beleillenek a vidékfejlesztésbe és hagyományőrző szerepük van.

Betyáros öltözékben jöttek a debreceniek

Zagyva Imre Debrecenből érkezett füzesabonyi barátja, Kovács László meghívására a társaival együtt. A debreceni csoport feltűnő ruházata egymástól ugyan eltérő, de valamennyi darab az 1848 előtti korszakból való, ez 1825-től hordott viselet. Próbálják Rózsa Sándor korának öltözékét felidézni, s megmutatni a két évszázaddal ezelőtti megjelenést. Néprajzi gyűjteményeket tanulmányoznak, azokból tudják, hogy például a kalapban a dísz melyik oldalon legyen, vagy milyen madár tollát tűzzék ki. Ez tájegységenként változik. – Bal oldalt, a szív ­felőli részen hordjuk a bicskát, ott van a zsebóránk, a karikás ostor. A toll pedig azt jelképezi, hogy a túlvilágra távozott emberekkel tartjuk a kapcsolatot. Amit viselek, az a túzokkakas tolla, mert a Sárrétről származom, s e tájnak ez a jellegzetes madara – mondta a vendég.