Hat hónapja nem jutottak a bérükhöz Mátraderecskén a szociális szövetkezet dolgozói

Pusomai Aladár egyebek között azt írja, a községben dolgozik ezen a munkahelyen, ahol már több mint hat hónapja nem kap bért négy társával együtt. Elmondása szerint az érintett emberek hónapok óta semmilyen ellátásban nem részesülnek.

Megkérdeztük Forgó Gábort, a község polgármesterét, minek köszönhető a késedelem. A válaszig három évet vissza kell mennünk az időben. Ekkor nyert a község a szociális szövetkezet működtetésére 60 millió forintot, ami lehetővé tette, hogy kilenc alkalmazottat normál minimálbéren foglalkoztassanak három éven át. Feltétel volt azonban, hogy a modellnek a későbbiekben fenntartható módon kell működnie.

– Nagy reményekkel vágtunk bele a programba. Az volt a tervünk, hogy egy öttagú csapat brikettálást végez majd az önkormányzati területen begyűjtött fákból, cserjékből, amellyel a helyi intézmények kazánjait fűtjük, a felesleget pedig tüzelőként szerettük volna értékesíteni – foglalta össze a történteket a falu vezetője. – Sajnos, időközben technológiai probléma merült fel, mivel nem sikerült a kívánt méretű szemcseméretet előállítani, így le kellett állni a brikettálással. A minimálbér is emelkedett, így a pályázati pénz nem fedezte egy idő után a béreket sem. Én időben figyelmeztettem az embereket, hogy nincs fedezet a fizetésekre, keressenek máshol munkát, ám maradt minden a régiben. Bonyolítja a helyzetet, hogy a hátralévő tizenkétmillió forintot azért nem tudtuk lehívni a pályázatból, mivel a bérek utáni járulékokat sem tudtuk fizetni, így a NAV-nál is felhalmozódott egy hárommilliós tartozás. A hamarosan kezdődő csapadékvíz-elvezető rendszer munkálataihoz a vállalkozó cég tudna ugyan alkalmazni hét helyi embert, ám most ez is akadályba ütközik. Kénytelen vagyok éppen ezért a térség országgyűlési képviselőjéhez fordulni az üggyel és segítséget kérni tőle.

2014 novemberében számoltunk be először arról, hogy megyénkben több helyen is megalakultak a szociális szövetkezetek. Az első tapasztalatok alapján jól működő modelleknek tűntek ott, ahol sikerült pályázni a működésükre. Ennek a célja az önfoglalkoztatás, az önfenntartás közös megszervezése volt, elsősorban európai uniós forrásokból.

Öt esztendeje – amikor gombamód alakultak egymás után a hasonló szövetkezetek – országos konferenciát is szerveztek, amelyen Forgó Gábor is részt vett és ismertette a községi modellt.

Akkor az első körben nyolc helyben élő személy főállású foglalkoztatására huszonhétmillió forintot nyertek a pályázatukon. A programban alkalmazott négy hölgy a Mofettában működő ajándéküzletben és az akkor megnyílt szociális boltban dolgozott, míg a négy férfi először négy hónapos faipari OKJ-s képzésen vett részt, ezt követően pedig brikettálták a közmunkások által begyűjtött faanyagot, illetve a helyi háztartások, porták karbantartási munkáiban segítettek, falugondnoki tevékenységet végeztek.

Nagy reményeket fűztek e formához

Megyénkben Nagyrédén, Vá­raszón és Hatvanban is működött szociális szövetkezet, azokban főként mezőgazdasági tevékenységet végeztek. Ezeken a helyeken hátrányos ­helyzetű, korábban közfoglalkoztatottként alkalmazott emberek kaptak munkát. Napi nyolc órában normál munkavállalói státuszban dolgoztak, a közfoglalkoztatási minimálbérnél csaknem negyvenezer forinttal kerestek többet. A 2016-ban újrapályázható program lényege az volt, hogy növeljék a hátrányos helyzetű csoportok öngondoskodó képességét, javítsák az életminőségüket azáltal, hogy bekapcsolódnak a helyi gazdaságba. Mára a legtöbb helyen felhagytak ezzel a formával. Az Opten Kft. adatai szerint míg 2015-ben és 2016-ban évente csaknem ötszáz új szociális szövetkezetet jegyeztek be, addig 2017-ben már csak 304-et, 2018-ban csupán ötvenet.