Kevés árus, drága áruk – lényegében egyedül buszoztunk be az egri piacra

Napok óta küldözgetnek ismerőseim előadásokat arról, hogy kitört a „harmadik világháború”. Egyet meg is néztem. Nagyon érdekes volt, de egy ideig biztos nem ezzel töltöm a napjaimat.

Ha már „háború”, s én újságíró lennék, hirtelen felcsapok haditudósítónak. Életem kockáztatásával reggel hétkor maszkban, kesztyűben felülök egy Egerbe tartó buszjáratra, hogy palántákat vásároljak az egri piacon. Most szembesülök először azzal, hogy csak a hátsó ajtón lehet felszállni, s kizárólag mobilapplikáción lehet buszjegyet venni.

Hárman utazunk. A sofőr, egy ismerősöm, aki jó nevű egri gimnáziumban adminisztrációs teendőket lát el, s a járvány kezdete óta mindennap bejár a munkahelyére. Két méterre telepszünk le egymástól. Meséli, hogy hetek óta készülnek az érettségire. Közel kétszáz diák tesz idén vizsgát, s egy tanuló kérte őszre a halasztást, akit két idős szülő nevel. Megtudom, hogy minden centiméternyi helyet fertőtlenítettek az iskolában. A szülők szájmaszkot és fertőtlenítő szereket vittek.

– Rengeteg az adminisztráció, hiszen a frissen felvett nyolcadikosok papírjait is intézni kell. Gyakran éjszaka is dolgozom – mondja. Hozzáteszi, bárhogy alakulnak a dolgok, biztos abban, hogy biztonságos körülmények között zajlanak majd a vizsgák.

Egerbe érve elköszönünk. Irány a piac. Tavaly ilyenkor már egymást érték az őstermelők, palántát, pompás egynyári virágokat árulva.

Reggel nyolckor ­mindössze két őstermelő kínál kint a placcon palántákat. A paprika, paradicsom átlagosan kétszáz forint, a karalábé, zeller szála ötven. Ez a tavalyihoz képest 10–15 százalékos drágulás. Az egynyári virágok ára is nagyjából ennyivel emelkedett. A cserepes muskátlit 650–800 forintért adják, a kisebb, színes virágokat 170–250 forintért.

Az őstermelők azt mondják, keserves az idei év. Rengeteg munkájuk, pénzük, energiájuk van a növények gondozásában. Úgy vélik, mindez idén tavasszal nem térül meg. Csak kevesen próbálnak piacozni, a többiek otthonról árulnak a törzsvevőknek, s aki ­teheti, néhány kilométeres körben házhoz is szállít, ha megkapja a rendelést az interneten. Néhányan idényjellegű vágott virágot, csokorba kötött nárciszt és gyöngyvirágot kínálnak. Anyák napjához közeledve ebből is veszek. Egy kis csokor 3–400 forint. A csarnokon belül primőr zöldségekre vadászom. A hónapos retek csomóját 250, a zöldpaprika darabját 140–180 forintért adják. A magyar paradicsom kilója 1200 forint. Veszek keveset ebből is, majd indulok vissza a buszpályaudvarra. Útközben megállok egy gyógyszertárnál. Vitaminokat veszek. Reggel fél kilenc körül jár. A patikába koromnál fogva kilencig léphetek be, s egy pulton át kérhetem a terméket. Nem kell várakozni. Rajtam kívül nincs vevő.

A multikkal lehetetlen versenyezni

Miközben a magyar termelők igyekeznek jó minőségű, megbízható gyümölcsöt, zöldséget kínálni, a nagyobb áruházláncokban is ott van minden, ami szem-szájnak ingere. Immár itthon végiglapoztam az interneten pár akciós szórólapot. A barkácsáruházakban, a kerti részlegen minden kapható, jóval olcsóbban, mint a hazai piacokon. Virágok, palánták, dísznövények 20–30 százalékkal olcsóbban vehetők, mint a vásárcsarnokban. Nem véletlen, hogy ezek az üzletek zsúfolásig vannak járvány idején is. Ha friss zöldségre, gyümölcsre vágyunk, akkor is jobban járunk, ha a nagy üzletekbe térünk be. Itt paradicsomot kilónként 5-600, tv-paprikát 600 forintért is találtunk. Hiába is nézegetjük, honnan milyen utat tett meg, míg a kosarunkba kerül. Az árakkal pillanatnyilag semmilyen szempont nem versenyezhet.