Történelmet írt az egri légimentő: „Azt éreztem, egy álom vált valóra!”

– Mióta dolgozik az egészségügyben, hogyan indult a pályafutása, s mi motiválta a választásban?

– Közel 25 éve vagyok az egészségügyben, kezdettől fogva az Országos Mentőszolgálat Egri mentőállomásán dolgozom, kezdetben a mentésirányításban, majd 2002-től kivonuló mentőtisztként – emlékezett vissza Csathó Mónika. – Általános iskolás korom óta segítő pályára készültem, s középiskolában köteleződtem el a sürgősségi ellátás iránt. Azon belül is az úgynevezett prehospitális, tehát a kórház előtti szakasz érdekelt.

– Miért döntöttél a légimentés mellett, milyen volt az idáig vezető út?

– A légimentés mindig is a szakma csúcsának számított, kifejezetten kritikus állapotú betegek és sérültek ellátásával foglalkozik. Nagyon komoly képzési rendszerrel készíti fel dolgozóit a professzionális betegellátásra. Sok-sok tanulás és gyakorlat után jutunk el oda, hogy valaki légimentő lehessen.

– Hogyan válhat valaki paramedikussá és mi a feladata?

– A paramedikus feladata összetett: a repülés megkezdése előtt, a repülés alatt és leszálláskor a feladatunk a pilóta munkájának segítése. Mi kezeljük például a helikopter navigációs rendszerét, és segítjük a pilótát a biztonságos repülés végrehajtásában. A helyszínre megérkezve az orvos munkáját igyekszünk segíteni, emellett önálló beavatkozásokat is elvégzünk az orvos utasítására, illetve felügyelete alatt. A célunk egyértelműen a beteg gyors és szakszerű ellátása, majd a megfelelő szintű gyógyintézetbe szállítása. A paramedikusnak mentőtiszt, vagy mentőápoló végzettséggel kell rendelkeznie, a többfordulós felvételi sikeres teljesítése után kezdődik el a továbbképzése. A felkészítés igen komoly, Európában is kiemelkedő színvonalú, és több részből áll. Mind egészségügyi, mind a repülés szempontjából fontos képzések következnek, közben nagy hangsúlyt fektetnek az összehangolt csapatmunka fejlesztésére is. Minden évben van továbbképzésünk, aminek segítségével szinten tartjuk az ismereteinket, és újabb beavatkozásokat sajátíthatunk el, követve a legfrissebb szakmai protokollokat.

– Milyen volt az első repülése, szolgálata?

– Nagyon izgultam az első önálló paramedikus szolgálatom előtt, vártam az első éles bevetést. Az első két napomon háromszor repültünk. Végig nagy segítséget kaptam a pilótánktól és az orvosunktól is, így szerencsére zökkenőmentesen ment minden, nagyon élveztem. Tényleg azt éreztem, hogy egy álom valóra vált!

– Mi a terv a jövőre nézve?

– Szeretnék ennek a professzionális Légimentő-csapatnak nagyon sokáig a tagja lenni, és folyamatosan képezni magam, hogy minél több betegnek és sérültnek tudjunk segíteni.