A gyöngyösi tanoda a vírusjárvány alatt sem hagyja magára diákjait

A HatásPont tanoda 2014 óta működik a városban, s a járvány miatt az épületük is bezárta kapuit, ám a munkájukra nagyobb szükség van, mint valaha.

– A harmadik osztályról húsz gyereket írattak be hozzánk. Ők digitális eszközök és internet híján nem boldogulnának a rengeteg otthoni olvasmánnyal, munkafüzettel. Ezeket postán kapják meg – mondta el Nagy Melinda szakmai vezető. Mint kifejtette, a tanárok igyekeznek is ezt figyelembe venni. Ugyanakkor van olyan szülő, aki az első leckeadagnál feltette a kérdést, hogyan oldják meg otthon, egyedül? Mind tudjuk, hogy az iskolán kívül jóval könnyebb lemaradni a tanulásban, s örökérvényű igazság, ha nem halad a tanuló, hát előbb-utóbb megbukik.

– A személyes készségek fejlesztése most inkább háttérbe került – magyarázta a szakember. – Valójában az elmaradást és az évismétlést igyekszünk megelőzni náluk, hiszen jó néhány esetben fizikai akadálya van annak, hogy elvégezzék a kiadott feladatokat és lépést tartsanak a tanmenettel. Több tényező is hátráltatja ezeket a nebulókat az eszközhiányon túl. Van olyan eset, hogy a szülő motivált a gyermeke iskolai előmenetelét illetően, de utóbbit már nehezebb tanulásra bírni.

Fordítva sem ritka: a diákok segítségre szorulnak, de a szülő nem képes segíteni. – Igyekszünk motiválni és segíteni is őket, ám nem egyszerű. Azt tudni kell, hogy ezeknek a fiataloknak a szülei, a nagyszülei, de van, akinek minden felmenője itt élte le az életét. A kitörés lehetősége számukra igen csekélynek tűnik. Ez és a hatalmas mennyiségű tanulnivaló nem túl lelkesítő – fogalmazott Nagy Melinda, s hozzátette, nekik segítséget az nyújtana, ha lenne elég önkéntes. Hiszen heti kétszer három órába több mint öt nebuló teendőit belesűríteni nem túl hatékony. – Ezenfelül pedig várható, hogy a családfenntartók közül egyre többen elvesztik a munkájukat, így az élelmiszeradományok, de a higiéniás termékek is hatalmas támogatást jelentenek. Ez egyrészt létszükséglet is, másrészt pedig kézzelfoghatóbb segítség – egyben bizonyíték és motiváció – nekik, mint az, hogy ha a gyerek tanul, tíz év múlva majd viszi valamire talán.

Csernyi Erzsébet a Segítő Összefogás Alapítvány alapítója elmondta: egy ideje gondolkoznak azon, hogyan is segítsenek. – Magam is dolgoztam a tanodánál, így az alapítvány képviseletében csatlakoztam a mostani programjukhoz. Mivel csak szabad levegőn oldhatjuk meg, így kempingszéket és asztalt teszünk ki. A családok tudják, mikor megyünk, és aki akar, jöhet. Azt hiszem, egészen lelkesek, annak ellenére, hogy öt hét után múlt szerdán kaptak először egy vaskos leckecsomagot. Ettől nagy volt az ijedelem, hiszen bármelyik gyermeknek gondot okozhat hirtelen öt heti tananyagot feldolgozni. Őszintén szólva mi is megilletődtünk, aznap rengetegen jöttek segítségért. Fontos hangsúlyozni, hogy ezek a gyerekek és szüleik önkéntesen vesznek részt a délutánokon, tehát akarat van bennük – részletezte Csernyi Erzsébet. – Mindemellett viszünk fertőtlenítőszert, maszkokat, s kézmosási lehetőséget teremtünk. Sajnos, a jövőben is csak akkor tudunk menni, mikor jó idő van. Mindenesetre reméljük, hatékony lesz ez a kezdeményezés.