Életnagyságú állatrekonstrukciókkal is találkozhat a közönség az egri jégkorszaki tárlaton

Kiss Renáta, az EKMK igazgatója úgy fogalmazott, az intézmény történetében még nem rendeztek ilyen volumenű természettudományi kiállítást. A téma aktuális, hiszen a globális felmelegedés, a klímaváltozás mindenkit foglalkoztat.

Mirkóczki Ádám polgármester közölte, örömteli, hogy részben interaktív, részben játékos és látványos formában mutatnak be egy ilyen komolyságú témát és területet, amely mindenkit leköt és műveltet korosztálytól függetlenül.

Bernert Zsolt, a Magyar Természettudományi Múzeum főigazgatója ismertette, teljesen felújították a tárlatot, ebben az állapotában most Egerben látható először. Még kicsit ki is egészítették. – Egy klímaváltozásban vagyunk benne, látható, hogy évről évre egyre szeszélyesebb a csapadék mennyisége. Látszik, hogy az éghajlat nem statikus, hanem állandóan változik – tájékoztatott.

– A jégkorszaknak egy meleg periódusában vagyunk, ez most kezd kiteljesedni. Azok az objektumok, tárgyak, amelyek itt láthatók, egy olyan világ letűnt elemei, amelyek egy másik éghajlathoz alkalmazkodtak – tette hozzá a múzeum főigazgatója.

A tárlat tárgyi anyagok, gerinces maradványok, és rekonstrukciók segítségével mutatja be a jégkorszak, a jégkor környezetre gyakorolt hatását. Ismerteti az utóbbi két és fél millió év klímaváltozásait. Sorra veszi az állandóan változó, olykor szélsőséges környezeti feltételek között élő állat és növényvilág alkalmazkodási stratégiáit, az utolsó 150 ezer év történetét. A látogatók megismerhetik a következő legalább száz év klímaváltozására vonatkozó tendenciákat. Kiderül, hogy az ember milyen mértékben járult hozzá a klíma és a környezetváltozásokhoz.

A több mint kétszáz tárgyat felvonultató kiállítást eredeti jégkori emlőscsontvázak – óriásszarvas – gerinces maradványok – barlangi oroszlán koponyája –, életnagyságú állatrekonstrukciók – kardfogú tigris, barlangi hiéna –, preparátumok – pézsmatulok – teszik még izgalmasabbá. A kiállítás sztárja Gyima, a negyven ezer éves mamutborjú-múmia, amely szőröstől-bőröstől megőrződött. A mamutbébi feltehetőleg belecsúszott egy folyós iszappal teli árokba és megfulladt. A fagyos iszap tartósította a testet, amire később vastag homokrétegek rakódtak. Ez a fedőréteg és az újra hidegre forduló időjárás konzerválta és megőrizte a tetemet, mígnem 1977-ben egy szibériai aranyásó kotrógépe feltárta. A tárlat szeptember 6-ig látogatható.