2020.08.08. 20:00
„Soha nem engedjük el a tűzoltók kezét” – vallja a katasztrófavédelem egri gyógyítója
Dr. Nagy Kálmán három megye katasztrófavédelmi dolgozóinak egészségügyi ellátását végzi az év 365 napján. A doktort pályájáról kérdeztük, és betekintést nyerhettünk a kulisszák mögé: ki az a szakember, aki a tűzoltók egészségéért felel?
Dr. Nagy Kálmán szerint az orvoslás nem munka, hanem hivatás
Forrás: Heves Megyei Hírlap
Fotó: Berán Dániel
A közelmúltban adtunk hírt arról, hogy Semmelweis-nap alkalmából mondtak köszönetet a Heves megyei katasztrófavédelem dolgozóinak. Ahogy azt írtuk: dr. Nagy Kálmán három megye katasztrófavédelmi dolgozóinak egészségügyi ellátását végzi az év 365 napján, továbbá rengeteget tesz az állomány egészségtudatosságának kialakításáért.
Dr. Nagy Kálmánt 2017. szeptember 1-jei hatállyal nevezték ki a Heves Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság állományába közalkalmazottként, osztályvezetői beosztásba. Tanulmányait a Szentpétervári Állami Orvostudományi Egyetemen állami ösztöndíjasként kezdte, orvosi diplomáját 1998-ban szerezte meg a Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetemen. 2012-ben háziorvosi szakvizsgát, majd 2019-ben sikeres rendészeti alapvizsgát tett.
A doktort a kezdetekről kérdeztük. Mint megtudtuk: egy Jász-Nagykun-Szolnok megyei kisvárosból, Túrkevéről származik.
– Nálunk a tanulás nagy erény volt, még a munkás ember gyermekeire is szigorúan odafigyeltek – kezdte. – Az orvosi hivatás felett pedig szinte már nem is létezett más. Nálunk a diploma mindig is egy vágyott dolog volt, a családon belül azonban én vagyok az első orvos.
A gyógyító megosztotta velünk: először az állatorvoslás tetszett meg neki, ám valamilyen oknál fogva az emberekre terelődött a figyelme.
– 1988-ban érettségiztem. Ekkor a jó tanulás alapja volt az orvoslásnak. Ha valaki kitűnő tanuló volt, akkor orvosnak, tanárnak vagy ügyvédnek ment tovább. Mindig is szorgalmas tanuló voltam, így később az egyetemet külföldi ösztöndíjasként kezdtem meg. 1990-ben azonban hazajöttem, és itthon fejeztem be tanulmányaimat 1998-ban. Ekkoriban már egzisztenciára vágytam, a kezdő orvosi fizetés azonban nem volt túl kecsegtető, így pár évet orvoslátogatóként dolgoztam. Ez alapozta meg a jövőmet. Az orvoslátogatás során azonban észrevettem, hogy a tudás könnyen megkopik, így elkezdtem a háziorvosi rezidensképzést. Itt, Egerben álltam munkába, és igyekeztem minél több ügyeletet elvállalni. A sürgősségi osztályra osztottak be rezidensként, aminek örültem, hiszen itt lehetett visszahozni leginkább azt a tudást, amelyet annak idején elméletben megszereztem.
Sürgősségi osztály, egri városi ügyelet, nappal pedig kórházi gyakorlat. Mindezzel párhuzamosan foglalkozott dr. Nagy Kálmán, aki büszkén osztotta meg velünk, hogy nem hagyott ki egyetlen kórházi gyakorlatot sem. Így lett végül háziorvos. Egyik belgyógyász-mentora egy bizalmas beszélgetés során megkérte, hogy maradjon a belgyógyászaton, de akkor már elköteleződött a háziorvoslás iránt. A doktor további érdekességet is megosztott velünk, mint megtudtuk, néhány évig természetgyógyászati közegben is dolgozott. Erről úgy fogalmazott: tapasztalatnak kiváló volt, de nem érezte magához közeli pályának.
– A feleségemnek szép karrierje volt Budapesten, amikor megismerkedtünk. Az első gyermekünk megszületése előtt azonban úgy döntöttünk, hogy a család szempontjából Eger jobb lesz nekünk, és úgy tűnik, ez a húzásunk be is jött, hiszen imádunk itt élni. A fiaink szépen nőnek, 8 és 6 évesek, a feleségem pedig egy percre sem bánta meg, hogy a családot tette az első helyre az életében. 2017-ben kerültem a Heves Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatósághoz. Mondhatnám, hogy ez a véletlen műve volt, de nem hiszek a véletlenekben. Aznap találtam rá a hirdetésre, amikor feladták, és szerencsére a szándékunk hamar találkozott Csontos Ambrus tűzoltó dandártábornokkal.
Kiemelte: sokan üzemorvosi tevékenységként kezelik a munkáját, ez azonban annál sokkal több, hiszen elengedhetetlen a háziorvosi rutin.
– Ez egy szolgáltatás a rendvédelem részéről: a tűzoltóknak egyszerre van háziorvosuk és vagyok nekik én. Hozzánk tartozik Nógrád és Jász-Nagykun-Szolnok megye tűzoltóállománya is. Évente egyszer meg kell jelenniük nálunk, mi pedig igyekszünk a legalaposabban kivizsgálni őket. Én azonban mindig jelzem a tűzoltók felé, hogy hívjanak, keressenek bátran, bármikor, ha gond van. Telefonon elérhetnek éjjel-nappal, hiszen egy orvosnak a gyógyítás nem munka, hanem hivatás. Ezért sem idegen egy orvos számára a hivatásos pálya. Mi a nap 24 órájában fel fogjuk venni a telefont annak, aki segítségre szorul. Egy orvos úgy van szocializálódva, hogy segítséget nyújtson, még akkor is, ha fáradt, ha kissé morcos vagy nyers. Egy biztos: fel fogja venni a telefont és a lehetőségeihez mérten segíteni fog. Hogy ez ösztönből jön, az iskola adja, vagy netán mindkettő? Nem tudom! De azt igen, hogy nem tudunk nem segíteni. Legalábbis én magamon ezt veszem észre.
Dr. Nagy Kálmán munkahelyét méltatva megosztotta velünk: van még egy fontos, szakértői tevékenységük is. Ha egy tűzoltónak valamilyen egészségkárosodása lesz, akkor azok alkalmasságát a rendvédelmen belüli egészségkárosodási protokoll szerint véleményezik. Ez egy szakértői vizsgálat, amely során az alapellátó orvosnak is komoly koordinációs szerepe van, és egy szakvéleményt is ki kell állítani az adott tűzoltóról. Ezt követően egy szakértői csoport dönt a továbbiakról.
– Fontos, hogy soha nem engedjük el a tűzoltók kezét! Ha valamilyen oknál fogva nem tudják elvégezni a munkájukat, akkor sem hagyhatjuk őket magukra. Célunk, hogy visszafoglalkoztassuk, és megtaláljuk számukra a legmegfelelőbb munkát.
Az orvos érdeklődésünkre elárulta, minden szabadidejét a családjával tölti. Önmagáról elárulta: nagy feladatának tartja Isten igéjének terjesztését.
– Az áldó szentírást olvasó ember vagyok. Az életemmel, a családommal, a szakmámmal, mint orvos, férj és apa azt szeretném mutatni: látjátok, ha igét olvastok, akkor így élhettek. Kiegyensúlyozottan, egzisztenciálisan, szabadon, gyönyörű, szép, egészséges gyermekekkel és imádnivaló feleséggel. Amióta megházasodtam, nálunk minden napirendszerűen működik, nincsenek elvesztegetett órák… Én magam házasságpárti vagyok. Úgy gondolom, ha valaki
megházasodik és megtalálja élete párját, akkor elindulhat az alkotás útján, s akkor mindenre lesz idő: szakmára, fejlődésre, Isten igéjére és ami a legfontosabb, a családra. A munkahelyemtől is megkapom mindazt a támogatást, amire szükségem van. Úgy érzem: az életem ennél harmonikusabb már nem is lehetne.