Gyermekkorunk világába repít a hatvani költő második kötete

„Érezted azt, hogy mesél a csend, egy ódon tárgy? Hogy egy íz, egy naplemente, egy pillanat felidéz régvolt emlékeket? Ez a könyv segít benne, hogy újraéld a gyermekkorod, eszedbe jussanak régi rokonaid, barátaid. A mesék néhol tanítanak, máshol nevettetnek, a családi egypercesekben pedig mindenki magára ismer. Találkozhatsz több olyan írással, amelyeket a Facebook név nélkül dob fel: bizony, innen erednek… És természetesen nem maradhatnak el a fantázia birodalmának hol édes, hol fanyar gyümölcsei.”

Az idézett sorok hatvanhárom történet szinopszisaként születtek, maga a szerző ajánlotta ily módon figyelmembe második kötetét. S bár korábban jelent már meg egy műve, mégis mondhatni, hogy első szárnypróbálgatásai ezek. Több fórumon, így a közösségi médiában is megfuttatta már némelyiket, s bizonyára ösztönzőleg hatott rá a fogadtatás, ezért Pillanatképek címszó alatt formába öntötte, s magánkiadásban megjelentette a legérdekesebbeket. Persze, nem véletlenül mondják, hogy a legjobb sztorikat az élet írja: Budai Ferencre is érvényes lehet az állítás.

– Panelgyereknek születtem 1975 karácsonyán – mutatja be önmagát az alkotó. – Kései testvérrel nevelkedtem, így gyakran kellett elfoglalni saját magamat. A játékokat meguntam, de szerencsére a könyvek világát hamar felfedeztem. Beteges gyerek voltam, sok időt töltöttem apai nagyszüleimnél, akik életem meghatározó szereplőivé váltak. Nagyon sok novellámban megjelennek, illetve a környezetük is a visszaemlékezésekben. Náluk is rengeteget olvastam, a telek ezzel teltek. Nyáron pedig a barátok, a csatangolások, a bandázások töltöttek ki napjaimat.

Jóval később, már családos emberként kezdtem írogatni.Egy ideig munkanélküli voltam, internetes adásvételből éltem. A Facebook-fiókomat próbáltam írásaimmal minél érdekesebbé tenni, hogy jöjjenek a látogatók, a potenciális vásárlók. Lassan átfordult a dolog, a kereskedés abbamaradt, ám a sztorik maradtak. A visszaemlékezések mellett hétköznapi csetlés-botlásaim, sajátos világszemléletem, érzéseim adják a fő irányt. Kiszínezett sztorik vagy légből kapott történetek, mesék is megtalálhatók a pillanatképek között – magyarázza.

Első könyve, a Noa év elején jelent meg, ezt követően adta ki a Pillanatképek című novellagyűjteményét, amit most újabb nyolcvan karcolat követ. Utóbbiak közt több olyan is található, amelyeket a Facebook népe megkedvelt, így több ezer megosztást kaptak, vagy internetes irodalmi lapok közölték. Hamarosan megjelenik a Belülnézet című kisregénye. Most szerződik le egy kiadóval, hogy több olvasóhoz jussanak el az írásai. Ami pedig a jövőt illeti: új munkahelyre lenne szüksége, mert a vírus okozta leépítések őt is érintették.

Akár egy hollywoodi fantázia

Budai Ferenc írásainak jellegzetessége a fantáziadús cselekményszövés. Jó példa erre Noa című regénye, ami a szerző saját definíciója szerint egész napos könyv, ugyanis szerinte lehetetlen letenni. Mintha a hollywoodi univerzumok forgatókönyvei jelennének meg a történetben: Noa, a professzor asszony időutazásra jelentkezik az ősi Afrikába. Csatlakozik hozzá a testőr, Frank, akinek sokszor előbb jár a keze, mint az esze. Az időgép egyszer csak elromlik, és véletlenszerű korokba dobálja őket: ott vannak Pompeji pusztulásánál, a karbon földtörténeti időszakban, a ­woodstocki fesztiválon vagy a kurszki tankcsatára készülő nácik fogságában.

A professzor asszonyról kiderül, hogy nemcsak okos és gondoskodó, hanem helyén van a humora és a vagánysága is, mi több, nőként sem utolsó.