A jelenlegi bizonytalan helyzetben sem áll le a munkával a Kerekes Band

– Miért pont a Török Fürdőre esett a választásuk a koncertfilm forgatásához?

– Régi kedvenc helyünk az egri Török Fürdő, gyakran járunk oda. Annak a medencéjében töltött idők alatt már eddig is sokszor elgondolkoztunk azon, hogy vajon milyen lenne itt hangszerrel játszani. Aki volt már a fürdőben, az azért tudja, hogy ha tapsol egyet, akkor az visszhangzik, vagy, ha éppen dúdol egy dallamot, akkor teljesen más akusztikai élményt kap, mint például egy koncertteremben. Ez a dolog már régóta foglalkoztat minket, és úgy éreztük, hogy jól bele lehet tenni a Török Fürdőt abba a tematikába, amin most dolgozunk egy négylemezes, négy helyszínes koncertfilm felvételével. Az előző esztendő nyarán forgattuk az első koncertvideónkat a hollókői várban, jelenleg pedig a következő két helyszínt keressük.

– Milyen élmény volt a fürdőben zenélni?

– Zenészként hatalmas kihívás volt, hiszen teljesen más a hangzása, mint normális helyzetben, egyúttal más a dinamikája is, más energiaszinteken kellett játszani. Nehézség volt, hogy csak zárás után tudtunk nekikezdeni a munkának, a színpadot éjfél körül tudtuk felállítani a medencében, és hajnali négy órakor végeztünk a felvételek rögzítésével. Embert próbáló helyszín volt, és nemcsak az akusztika miatt, hanem a páratartalom is nagyon kivette az erőt belőlünk. De úgy érezzük, hogy megérte, hiszen a Kerekes Band – Live: Water című koncertfilmünket eddig hat ország televizíócsatornája adta le, Törökországtól Kazahsztánig, ugyanis az áthangszerelt saját számok mellett belső-ázsiai, kaukázusi és török dalok is felcsendülnek.

– Mennyire nehezíti meg a zenészek életét a koronavírus-járvány?

– Pszichésen eléggé megvisel engem, és szerintem a zenekar többi tagját is. Életünk része a zene, az, hogy emberekkel találkozunk, embereknek adunk elő. Folyamatos célokat tűzünk ki magunk elé, és hiába voltak meg a céljaink, mindent a bizonytalan helyzethez kellett igazítani. Így például a külföldi koncertjeinket le kellett mondani, lett volna tíz-tizenöt tavaly, és a hazai koncerteket is folyamatosan újra kellett szerveznünk, először tavaszról őszre, aztán őszről egyelőre ki tudja, mikorra. Tavaly ilyenkor már tele volt a naptárunk, most meg egy megkeresés sincs, mert igazából maguk a szervezők sem tudják, hogy lesz-e, lehet-e bármi a közeljövőben. Mi azért abban reménykedünk, hogy idén nyáron már újraindulhatnak a koncertek, addig nem is nagyon tervezünk.

– Mik a terveik a későbbiekre nézve?

– Januárban újraindítottuk a próbákat, s készülünk a koncertfilmek felvételeire, valamint egy televíziósra is, amelyet az A38 hajón rögzítenek majd. Vannak tehát kihívások, csak teljesen mások. Más most előadni valamit, mint egy éve. A legnagyobb tervünk pedig az, hogy a múlt évben elmaradt 25 éves jubileumi nagykoncertet megtartsuk, amint lehetséges. Egy biztos, hogy nem online szeretnénk.

– A rajongók hogyan viselik ezt az időszakot? Miként tartják velük a kapcsolatot?

– Tavaly nyáron hat koncertet tudtunk megtartani, a turnészezonunk augusztus 6-tól 31-ig tartott. A rajongóinknak is hiányzik már, hogy emberek között jól érezzék egymást, és jól érezzék magukat. Úgy gondolom, és a zenésztársaim is hasonlókat élnek át, ha felmegyek a színpadra, energiát adok, és mégis feltöltődve jövök le a színpadról. Ez egy áramló dolog, a közönség belőlünk nyer energiát, mi pedig a közönségből, és sajnos most ezt nem lehet kihasználni, és hiányzik is. Tavaly a járvány kezdetén indítottunk egy karanténnapok videósorozatot, aztán azt éreztük, hogy néha jobb csendben lenni és nem kell mindig szem előtt lenni. Aztán ahogy most elindultak a koncertfilm felvételei és ezek megosztása, próbálunk újra előtérbe kerülni.