Életcélja, hogy festő legyen – saját könyvét illusztrálja a 12 éves egri lány

Tizenkét évesen az első saját mesekönyvét illusztrálja, s már két éve a tanítványunk. Van mit mesélnie, hiszen nemrég egy nemzetközi pályázaton, Litvániában a „City and I”, azaz a város és én elnevezésű témában korcsoportja második díját nyerte el. Nem kis teljesítmény ez, hiszen öt országból háromszáz diák küldte be az alkotásait. Szerintem Csenge még fel sem fogta, ez milyen hatalmas siker – ajánlotta figyelmembe tanítványát Rostás Bea Piros szobrászművész, az alkotóműhely alapítója.

Csengéről előtte még annyit tudtam meg Beától és a szintén őt oktató Andreja Jovictól (Bea férje), hogy csendes lány, nem nyílik, meg könnyen. Hát erre már találkozásunk első percében rácáfolt a fiatal, cserfes művésznő:

– Mindig szerettem rajzolni. Anyukámat szórakoztatni azzal, hogy vízfestékkel felrakok pár színt a papírra és csúnya fejeket alakítok belőlük, hogy megnevettessem. Sokáig csak a magam örömére, otthon festegettem, rajzoltam, aztán harmadikos-negyedikes koromban a barátnőm anyukájától hallottam, hogy Beáéknál tudnám ezt tanulni is. Először kicsit ugyan tartottam tőle, hogy ez is olyan lesz, majd mint az iskolai rajzóra – csapott rögtön a közepébe Csenge.

Gyorsan megtudtam tőle azt is, hogy az a fajta rajztanulás nincs kedvére, amikor az egész csak arról szól, hogy megmondják a képéről, az miért nem jó. Azt mondja, Beáéknál nagyobb a szabadság, segítik, hogy elsajátítson különböző technikákat, de nem érzi, hogy a negatív kritikájukkal lehúznák. Inkább azt látja rajtuk, hogy örülnek a sikereinek, és ez őt is még inkább inspirálja, segíti.

– Itt értettem meg, hogy ahhoz, hogy egyszer az alkotás lehessen a hivatásom, igenis van mit és kell is tanulnom. De ahogy itt az alkotóműhelyben tanulunk, az élményszerű, nem unalmas. Szeretek ide járni, mert úgy érzem, fejlődök – osztotta meg.

Arra már rájött, hogy szívesebben dolgozik vízfestékkel, illetve akrillal. Nem csak papírra, fára is nagy kedvel keni a színeket. Mert az alkotásai igazán színesek. Kedvencei az állatok, különösen a szarvas, amely központi figurája a díjnyertes alkotásának is. Ezen egy szarvas agancsából nőnek ki egy képzeletbeli város házai.

– Emberi alakokat is szívesen rajzolok, szeretem az emberi testet megfigyelni, megjeleníteni a képeken. A nővérem sokat foglalkozik a japán kultúrával, így az rám is hatással van.

Csenge nagyon határozottan foglalt állást akkor is, amikor a jövőbeli terveiről kérdeztem.

– Az alkotóművészet lesz a hivatásom. Eladom majd a képeimet, hogy az értük kapott pénzből újra vásznat, festéket vehessek – mondta.

S, hogy merre vezet majd az útja? Azt mondja, a dizájn, az iparművészet is érdekli, mindenképpen szeretné, ha a rajzolás, festés tanulása később, majd a középiskolás éveiben is része maradna az életének, de határozott ebben a kérdésben is. Nem feltétlenül gondolkodik művészeti középiskolában, amikor a továbbtanulást tervezi.

– Nem akarok átlátszó köcsögöket rajzolni. Beáéknál jól érzem magamat, mert hagyják, hogy a saját fantáziám szerint haladjak, finoman terelgetnek csak. Nagyon sokat tanulok tőlük nemcsak technikailag, de inspirálnak is. Például a rajzaimat látva Bea javasolta, hogy össze is fűzhetnénk őket, lehetne belőle egy történet, egy mese, amelynek ezek az illusztrációi.

Csenge nyüzsgő, vidám személyiségével pillanatok alatt meggyőzött arról, biztos abban, amit a jövőjéről gondol. Az önbizalma is a helyén lehet annak, aki tizenkét esztendősen a kérdésre, hogy mi lesz majd a hivatása, annyit mond csak:

– Festeni fogok és ebből fogok élni, hacsak egy vulkánkitörés meg nem akadályoz ebben.

Meglepetésemben naivan megkérdeztem, miért pont a vulkánkitörést hozta hasonlatként. Erre ő gondolkodás nélkül nevetve csak legyintett:

– Csak akkor nem tudnék festeni, rajzolni, ha elégne a forró lávában minden festék, ceruza vagy kréta.

Reméljük, nem így lesz!

Névjegy:

Bolyós Csenge Sára Egerben született, itt jár iskolába. A Lenkey János Általános Iskola hetedikese, 12 éves. Nemrégiben Litvániában mérette meg magát egy nemzetközi alkotóművészeti pályázaton.

Litvánia, Lettország, Lengyelország, Belarusszia és Magyarország 277 pályázója között korcsoportjának második helyezését tudhatja magának munkájával. Alkotását ki is állítják majd Litvániában, Alytusban az idei nyáron.

Rostás Bea Piros és Andreja Jovic tanítványa arra készül, hogy felnőve is a legkedvesebb tevékenységének, a rajzolásnak, festésnek szenteli majd az életét. Tanárai szerint erre jó esélye van a cserfes iskolás lánynak, hiszen tehetséges és bátor.