A nyugdíjas feldebrői tanárnő sokat tesz a közösség és a település fejlődéséért

Az Együtt Feldebrőért Egyesület igen fiatal szervezet, alig több mint egy esztendős. Ám a tagjai ennek ellenére nagyon aktívak, ha a falu szépítéséről, élhetőségéről van szó. Kovács Sándorné az az ember, akinek szívügye, hogy az egyletet koordinálja.

– Tavaly március 3-án volt az alakuló ülés, és hivatalosan áprilistól működünk. Harmincnégy taggal kezdtünk, de két új jelentkezőnk is van már, s reméljük, többen is csatlakoznak hozzánk – kezdte a beszélgetésünket.

Mint mondta, megalakulásuk célja az egyesület nevében is benne van, együtt szeretnének tenni Feldebrőért. Kiemelte, ott próbálnak segíteni, a települést fejleszteni, ahol lehet, és mindezt az önkormányzattal együttműködve.

– Jövőre leszünk kétévesek, eltelik addigra két gazdasági év, s mindez azért lényeges fordulópont, mert akkor már komolyabb pályázatokon is el tudunk indulni – hangsúlyozta.

Az eddig tevékenységükről is beszélt természetesen. Az első komolyabb rendezvény, melyet megszerveztek, a Márton-napi program volt. Hangulatosan feldíszítették a templom környékét, a járványügyi előírásokat betartva látványos kivetítéssel idézték fel Szent Márton élettörténetét, majd a miskolci Barokk Trió lélekemelő zenei előadását élvezhették. A falu szépítésében is aktívan részt vesznek, elég csak az adventi díszítésre vagy a különböző virágültetésekre gondolni, igazán széppé varázsolva ezzel Feldebrőt.

Kovács Sándorné fontos célként említette meg azt is, hogy hozzájáruljanak a közösségi eseményekhez. Segítséget nyújtsanak a falu bármely kulturális és sportrendezvényének megszervezésében, lebonyolításában. Ennek érdekében kapcsolatot tartanak és együttműködnek Feldebrő társadalmi és kulturális életében részt vevő szervezetekkel, csoportokkal is.

Az elnököt az egylet vezetésére még tanárként érte a felkérés, ám augusztustól már nyugdíjasként tevékenykedik tovább. Mint mondta, szívesen vállalta, ugyanis tizenhat évet tanított a településen.

– Igen komolyan utána kellett néznem annak, hogy mivel jár egy civil szervezet létrehozása, majd vezetése. Pozitív tapasztalataim vannak szerencsére, és szívesen csinálom, jó elfoglaltság a nyugdíjas éveimben az unokáim mellett – taglalta. Szavai szerint azért is remek dolog ez, mert sokkal közvetlenebb kapcsolatba került a feldebrőiekkel. Ez a település a szíve közepe, hiszen idejárt általános iskolába, majd kis kitérő után itt oktatott.

– Akkor éltem fénykoromat mindenféle szempontból – hangsúlyozta. Amikor az iskolában megszűnt a felső tagozat, a gyermekvédelemben dolgozott, állami gondozott gyermekek sorsát ismerte meg, majd Verpelétre került.

– Ott a művelődési házban is munkálkodtam az iskola mellett. Mindig tevékeny ember voltam, szerettem az ilyesfajta szervezéses feladatokat – mondta.

A civil szervezet vezetése okán sok újdonsággal ismerkedett meg, el kellett igazodjon a jogi passzusokban is, de elmondása szerint sok segítséget kapott az aljegyzőtől. – A megfelelő előírások mentén összeállítottam az alapszabályzatot, s végül nagy elánnal indultunk neki – mesélte.

A távlati célokról szólva elmondta, már körvonalazódott a gondolataiban, hogy ha lehetséges, mire pályáznának szívesen. Itt megemlítette, hogy rendezvényeikhez több eszközre lenne szükség – például sátrakra, székekre –, de szeretnének támogatást nyerni programok megszervezésére illetve falunapra is. Emellett a tájházba képzeltek el kiállítást, remélik, hogy ez megvalósulhat.

– Örülnék, ha a fiatalok is bekapcsolódnának, megpróbáljuk elérni és megszólítani őket, s a tagságot bővíteni – emelte ki Kovács Sándorné.

Névjegy:

Egerben született, 65 éves. Az egri Gárdonyi gimnáziumban érettségizett nyelvi tagozaton. Biológia, mezőgazdasági ismeretek és gyakorlatok szakot végzett a főiskolán.

Alsózsolcán tanított, majd egy Kazincbarcika melletti településen. Később Kazincbarcikán volt pedagógus, majd Feldebrőn. A gyermekvédelemben helyezkedett el, Recsken, Egerszalókon és Verpeléten dolgozott, s visszakerült a pedagóguspályára.

Két gyermeke és három unokája van.