Elfeledett titkokat rejt az egri Nagy-Eged hegyi kápolna

Az izgalmas történet véletlenül kezdődött. A Kaptárkő Természetvédelmi és Kulturális Egyesület 2020-ban egy természet- és tájismereti tanösvényt alakított ki a hegyen. Havasi Norbert, az egyesület elnöke a munkájukkal kapcsolatos adatgyűjtés során találta meg a Szent Kereszt-kápolnára vonatkozó első forrásokat. Helytörténeti írások tettek ugyan említést róla, de csak szórványos adatok álltak rendelkezésre.

– A XX. századra a köztudatból is kikopott az emléke, pedig komoly vallási és kulturális értékkel bír a hely – mondta Havasi Norbert. – Kezdetben nem rendelkeztünk pontos információkkal az építéstörténetről, illetve az épület használatáról, ezeket az elmúlt egy évben gyűjtöttük össze. Levéltári adatok, illetve terepmunka jóvoltából sikerült meghatározni az épület pontos helyét, történetét és egykori berendezési tárgyainak sorsát is. Édesapámmal, Havasi Róberttel, Turay Zoltán természetjáró barátommal és a régész Bíró Péterrel kezdtük a kutatást, menet közben sok önkéntes segítő csatlakozott hozzánk – mesélte.

– A csapatunkban már van nyugdíjas matematikatanár, művészettörténész, régészek, levéltárosok, a Dobó István Vármúzeum és az Egererdő Zrt. több munkatársa – részletezte lapunknak az egyesület elnöke.

Az eddigi munka során mindenki a tudása legjavát adta. Egy erdész kiszámolta a levéltári adatok alapján, mekkora volt az épület tetőszerkezete, a régészek fémkeresős kutatást és drónos felmérést végeztek. Utóbbi alapján sikerült elkészíteni az épület digitális magasságmodelljét is. Írott források segítségével lehetett megállapítani azt is, hogy az épületet Barkóczy Ferenc egri püspök emeltette 1752-ben. Mégpedig egy már ott álló, szintén a Szent Kereszt tiszteletére szentelt, de akkor már romos kápolna helyére. Az egri minoriták a historia domusukban – mint egy naplóban –, sok részletet feljegyeztek az épületről. Így például azt, hogy 1753. május 3-án szentelte fel a kápolnát a püspök. Az esemény tiszteletére Barkóczy este is a hegyen maradt, ahol sötétedés után különböző ünnepi fényeket és tüzeket gyújtottak. A minoriták írtak az évente kétszer megtartott, rendkívül népszerű körmenetekről is, melyek az egri bazilikától indultak a hegyre. Az utolsó általuk feljegyzett búcsút 1768. szeptember 14-én tartották.

Eszterházy Károly egri püspök 1766-ban áthelyeztette az akkor már hét éve ott szolgáló remetét, Barbarits Györgyöt, majd a kápolnát is lebontották. Ennek indoka vélhetően az volt, hogy a remete befogadott egy férfiruhában bujkáló nőt, ahogy erről egy 1766. április 6-án tartott boszorkányper tanúskodik.

Az Eszterházy által 1780-ban végzett egyházlátogatás jegyzőkönyvéből kiderült az is, hogy a hegyi kápolna felszerelési és berendezési tárgyait az újonnan, 1776-tól épült Fájdalmas Anya-kápolnába szállították át a Hatvani temetőbe. A kutató önkénteseknek köszönhetően itt, egy mellékhelyiségből került elő az eredeti tárgyak közül több jelentős tétel, többek között egy nagy méretű, aranyozott, rokokó stílusú ereklyetartó és feltekerve az eredeti főoltárkép is. Ezzel az is kiderült, hogy a kápolna berendezési tárgyai kiemelkedő értéket képviselnek, s azóta már az érseki múzeumba kerültek restaurátori beavatkozásra várva. Az eddigi legrégebbi lelet pedig, mely a kápolna területéhez köthető, egy 1676-ban vert I. Lipót-korabeli ezüst egykrajcáros.

Nemesné dr. Kis Tímea művészettörténész szerint a munkájuk lényege az önkéntesség és Eger szeretete.

– A feltárás üzenete nemcsak az, hogy állt a hegyen egy csodálatos kápolna, amiről az egrieknek újra tudniuk kell, hanem az is, hogy civil összefogással óriási eredmények érhetők el. Igazi helyi, baráti kezdeményezés ez, a résztvevők idejüket, energiájukat, szaktudásukat áldozzák a sikerért. A kutatások tovább folynak – összegezte a terveket a művészettörténész.