Példás közösség alakult Mátraderecskén az üdülőövezet felvirágoztatásáért

Közösséghez tartozni jó. Egy önkéntesen szerveződő, alkotó, teremtő közösséghez még jobb. Erre találtunk kiváló példát Mátraderecskén az egykori üdülőövezetben, ahol tavaly, a Covid árnyékában szerveződött egy lelkes kis csoport, amely nemrég egyesületté alakult.

Bere Károllyal, az ötlet megálmodójával beszélgettünk a kezdetekről, s arról, mire juthat egy jó csapat, ha nem vár a sült galambra, hanem kézbe veszi sorsát.

A Szeghalmon élő gépészmérnök első gyereke születése után 1994-ben bérelt egy faházat itt a családjával nyaralásra, ismerősei ajánlására.

– Az első pillanatban beleszerettünk a környékbe – meséli. – Akkor még működött a közelben a családias hangulatú Kincses fürdő, ahol a hőségben meg lehetett mártózni. A tiszta levegő, a közeli erdős részek nagy kirándulásokra csábítottak. A mindig segítőkész szomszédok kedves élményeket nyújtottak, a gyerekek barátságot kötöttek, fociztak, barangoltak a szabadban. Nem csoda, hogy évről évre visszajártunk, később pedig úgy döntöttünk, hogy megveszünk egy eladásra kínált nyaralót. Együtt újítgattuk, szépítgettük, aztán jött pár húzósabb év, amikor kevesebb energia jutott minderre.

A pozitív kommunikáció a siker

Bere Károlynak van tapasztalata a csapatépítésről. Az eredeti munkája megkövetelte ugyanis azokat a hatékony szervezési technikákat, amelyekkel sikeresen lehet összetartó, igazán jó közösséget kovácsolni. A mátraderecskei üdülőövezetben az ország minden részéről vannak ingatlantulajdonosok, de délvidéki, ­felvidéki, valamint erdélyi családok is gyakran megfordulnak ezen a településen. Az első hívó szóra szinte mindenki megértette, hogy együttműködve egy sor dolgot könnyedén megoldhatnak, hiszen abból indulnak ki, hogy mindenki ért valamihez.

Így találtak például mesterembereket, így vették fel a kapcsolatot a község civil szervezeteivel, akikkel remek kapcsolatot ápolnak. Sikertörténet ez a javából. Ha egyszer újra megmártózhatnának a Kincses fürdőben, az akár mesébe illő is lehetne.

Károly egy multicég vezetői beosztásától 24 év után vált meg, egészségi gondok miatt. Teljes életmódváltást kívánt az új helyzet, lassítani kellett. Ma egy technikumban tanít leendő gépészeket, szabadidejében egyre több időt tölt Mátraderecskén. Tavaly a járvány árnyékában és elszigeteltségében gyakran tartózkodott a nyaralóban, s rengeteg szomszéd is idemenekült az ország minden pontjáról. A felnőttek és a gyerekek ezen a nyugalmas szigeten is dolgozhattak, tanulhattak online, ez lett a második otthonuk.

Tavaszodván azonban azzal is szembesültek, hogy az egykor szebb napokat látott kis övezet az elmúlt évek során hanyatlásnak indult. Köztereit benőtte a gaz, a szabadban lévő padokat megette az idő, az egykori focipálya is az enyészeté lett, az utak elkoptak, a hulladékot nem tudták kulturáltan elhelyezni.

Károly felesége kérésére alapított egy zárt Facebook-csoportot a helyieknek, ahová azok az ingatlantulajdonosok csatlakozhattak, akik tenni szerettek volna a helyért. Szépen lassan gyarapodott a tábor, amelynek ma közel kétszáz tagja van. Mindennap ötletelnek, s ha munkáról van szó, egy emberként mozdulnak. Rendbe rakták a környéket, szemetet gyűjtöttek, felújították a focipályát, közös kirándulásokat, sétákat szerveznek, most pedig a hulladékgyűjtő környezetbe illő kialakításán és az utak állapotának javításán dolgoznak.

– Egy napon Forgó Gábor polgármestert is megkerestem – folytatja a történetet Károly. – Az első kérdése az volt, mi a gond? Mondtam, semmi, csak szeretnék bemutatkozni és közösen gondolkodni arról, mit tehetünk közösen a faluért. Tudtuk mindketten, szűkös a kassza, így olyan ügyeket vettünk sorra, amelyekben partnerként együttműködhetünk, s nem jár jelentős kiadással. Ő javasolta, hogy alakuljunk egyesületté, így több lehetőség nyílhat pályázatokra. Jó ötletnek bizonyult. Tíz alapító taggal létrehoztuk a szervezetet, lefektettük az alapszabályt, s így folytatjuk a közös munkálkodást.