Biológusnak készült az egri szimfonikusok jubiláló karmestere

– Hogyan lesz karmester egy fiatalemberből, aki még a gimnázium harmadik évében kutatóbiológus szeretett volna lenni?

– A családom anyai ágán mindig fontos szerepet töltött be a zene. Dédmamám zongoratanár volt, nagypapám a jogi kar mellett a Zeneakadémián tanult hegedülni. Otthon folyamatosan zenéltek a nagymamámmal, aki zongorázott, anyukám ezeken a kamarazenéléseken nőtt fel, ő is tanult zongorázni, csellózni, így szinte beleszülettem a zenébe…De nemcsak a családban leltem ilyen inspiráló közegre, hanem a középiskolában is: a budafoki Budai Nagy Antal Gimnáziumba jártam, ahol kórusokban énekeltem, illetve különböző zenekarokban zenéltem. Alakítottunk rockzenekart, ahol gitároztam, zongoráztam és énekeltem, egy dixieland-zenekart, ahol klarinétoztam, egy népzenekart, ahol bőgőztem, sőt, egy reneszánsz konzortot is, ahol blockflötéztem.

Hatéves koromtól tanultam zongorázni, a többi hangszert autodidakta módon sajátítottam el.

Nagyon szerettem a zene minden ágát és a színpadot is, de mivel a biológia és a kémia érdekelt, sokáig nem zenei pályán akartam továbbtanulni. A gimnázium harmadik évében azonban megingott bennem a vágy az természettudományos karrier iránt, mert a zene sokkal erősebben vonzott. Így aztán az utolsó évben eldöntöttem, hogy a Zeneakadémiára fogok felvételizni karvezetés szakra. Ennek elvégzése után jelentkeztem a karmesterire, így mintegy tíz évig jártam a Zeneakadémiára, de mialatt a karmesteri szakot végeztem, már a karvezetés tanszéken tanítottam is, úgyhogy érdekes volt ugyanabban az épületben egyidőben diáknak és tanárnak is lenni.

– Tizenegy évig tanítottam, mint adjunktus, mely akkor szakadt meg, mikor az Operaházba kerültem karigazgatónak. Az oktatás mindig különleges és fontos szerepet töltött be az életemben, a Zeneakadémián kívül tanítottam általános iskolában, zeneiskolában, a Magyar Művelődési Intézet posztgraduális képzésén, a Debreceni Egyetem Zeneművészeti Intézetében is, de ugyanilyen meleg szívvel gondolok a mentálisan és szociálisan sérült gyermekekkel való zeneterápiás foglalkozásokra is, melyeket itt, Egerben élhettem meg.

– Nem volt fárasztó a család és a munka mellett ingázni, főképp úgy, hogy éveken át Debrecenben is dolgozott?

– 2000 és 2003 között voltam a Debreceni Kodály Kórus vezető karnagya és művészeti vezetője, majd 2016-tól 2020-ig a Kodály Kórus Debrecen vezető karnagya és a Csokonai Színház operatagozatának vezetője, így igen, ezek alatt az évek alatt három város között ingáztam… Nem tagadom, néha fárasztó volt, de Egert sosem tudtam volna elhagyni. Megtiszteltetés számomra, hogy a zenekar vezetősége, miután meglátogatta a karmesteri diplomakoncertemet, meghívott a Strauss-est vezénylésére, majd a következő évben, éppen 25 évvel ezelőtt már a zenekar művészeti vezetőjeként dolgozhattam.

Egerben megadatott számomra az a szakmai szabadság, amire vágytam, egy csodálatos, lelkes zenekarral és a városvezetés támogatásával.

Emellett szerencsére olyan nagyszerű emberekkel dolgozhattam itt együtt, akik hívei és művelői a kultúrának, például Csizmadia Tiborral, Barta Dórával, Topolánszky Tamással, Éry-Kovács Andrással. Megvalósíthattam az Egri Kamaraopera Fesztivált, melynek létrejöttében Liptai Kálmán és Offenbächer Ferenc is segített, a Szimfonik Lájkot, melyet Gulyás László barátommal közösen álmodtunk meg, és máig vezényelhetem a Strauss-estet, ami nem élhetne Cseh Andrásné Csöpike és férje támogatása nélkül. De maradandó élmények számomra az ifjúságnak szóló előadásaink is, melyeket rendkívül fontosnak tartok.

– Hogyan lehetett mindezt összeegyeztetni a családdal?

– Sosem volt könnyű megélni, hogy nem mindig tudtam annyit, és olyan minőségben velük lenni, ahogyan szerettem volna. Mérhetetlenül hálás vagyok a feleségemnek és a gyermekeimnek minden támogatásért és azért a fantasztikus családért, melyben mindezek ellenére boldogan élhetünk. Három gyermekünk van: a lányom óvónő, a nagyobbik fiam dzsesszzenész, és független színházak produkcióiban is dolgozik, a kisebbik fiam filmrendezőnek készül, ősszel az ELTE-n kezdi el a filmtudomány szakot.

– Nemrég adtak egy sikeres koncertet Louis Armstrong emlékére, de már készülnek az augusztus 20-ai Szimfonik Lájkra, emellett több kisebb koncertjük is volt a nyáron különböző helyszíneken. Mennyi munka van egy-egy ilyen koncert mögött?

– Egy zenekar évadát, műsorstruktúráját kitalálni, megszervezni összetett feladat. A legfontosabbnak mindig a zenekar fejlődését és a minőséget tartom, emellett a sokszínűségre is törekszünk, mert cél az is, hogy minél szélesebb közönségréteget tudjunk megszólítani. Minden koncert csapatmunka is, hiszen ez a zene lényege: a közösen létrehozott alkotás közösségi élménnyé váljék. Együtt kell megküzdenünk minden hangért, hogy ne csak magunknak, de a közönségnek is át tudjuk adni a minőségi zene örömét. Ezért dolgozunk minden nap, és ehhez fontosak a visszajelzések, a közönségé, a szakmáé is. Arra törekszem, hogy olyan légkört teremtsek, mely a lehető legjobbat hozza ki zenészeimből.

A következetességben, az igényességben és az elszántságban hiszek, az erőszakban, a megszégyenítésben nem.

Ha egy koncert végén sikerül együtt örülnünk a közösen elért eredményeinknek, az az igazi elégtétel. Ez fontosabb, mint a közönségsiker. Egerben sok ilyet megélhettem, ezt köszönöm minden kollégámnak. Ahogy én hatok rájuk, úgy hatnak ők is rám szeretetükkel, lelkesedésükkel, szakmai tudásukkal és alázatukkal. Ezek együtt visznek minket tovább a következő években is.

Névjegy

Szabó Sipos Máté 1964-ben született Budapesten. Édesapja Szabó Sipos Tamás rajzfilmrendező, grafikus, testvére Szabó Sipos Barnabás színész. Felesége Kósa Gabriella textiltervező iparművész, gasztroblogger. Három gyermekük és három unokájuk van, a közeljövőben várják negyedik unokájuk érkezését. Családjával Budajenőn él.

Pályájának főbb állomásai

1994 és 2005 között, valamint 2015-től egy éven át oktatott karvezetést a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen, közben 1994-től 1996-ig a Dohnányi Szimfonikus Zenekar asszisztens karmestere volt, majd ugyanilyen pozíciót töltött be a következő két évben a Filharmónia Társaság Zenekaránál. 1989 és 2000 között hivatásos énekesként és szólamvezetőként dolgozott a Nemzeti Énekkarban. 2000-től 2003-ig a debreceni Kodály Kórus vezető karnagya és művészeti vezetője, majd több, mint tíz éven át a Magyar Állami Operaház karigazgatója és karmestere. 2016-ban visszatért Debrecenbe, és 2020-ig a Kodály Kórus vezető karnagya, valamint a Csokonai Színház operatagozatának zenei vezetője. 1996-tól napjainkig az Egri Szimfonikus Zenekar karmestere, művészeti vezetője.

Díjai

Magyar Rádió Nívódíj (1989)

Eger Város Zenei Nívódíj (2005)

Artisjus díj (2010)

Pro Agria díj (2013)

Eger Csillaga díj (2015)

Heves megyei Príma díj (2017)