Ma sem választana más hivatást a kitüntetett atkári óvodapedagógus

Berényi Ildikó az érettségi vizsgája óta, harminckilenc éve a helyi Árnyaskert óvodában dolgozik. A középiskola után a volt általános iskolai igazgatója és édesanyja ösztönzésére döntött amellett, hogy munkába áll. A diplomáit levelező tagozaton szerezte. Ma már szerencsésnek mondja magát e döntése miatt, mert mindvégig nagyon jól érezte itt magát. A kezdet neki sem volt egyszerű, hamar szembesült azzal a nehézséggel, hogy egykori iskolatársai csemetéiről kell gondoskodnia.

– Alig múltam tizennyolc, még gyermekem sem volt. Meg kellett vívni az első csatákat a szülőkkel. Pedagógus édesanyám mindig a szeretet és az odafordulás fontosságát hangsúlyozta, s ez nekem is segített. Gyorsan elfogadtak, mert látták, mindent a gyerekekért teszek. Azóta tudom, kulcskérdés a pályán a szülőkkel ápolt szoros kapcsolat – emlékezett vissza Beré­nyi Ildikó.

Az óvónő folyamatosan képezte magát, tizenöt év után az intézmény vezetője lett. Bő másfél évtized után azonban nem pályázott újra az óvoda irányítására.

– Túl sok időt elvett a vezetői munka – mondta Berényi Ildikó. – A szakmai élet felpezsdítése érdekében vállaltam, ami sikerült is, de végül beláttam, hogy nem az én világom az adminisztrálás egy irodában. Már nagyon hiányoztak a gyerekek. Úgy érzem, jó döntés volt, mert belőlük lehet nap mint nap töltekezni, hogy én is adhassak nekik. A legjobb érzés a világon, amikor reggel bejövök és a csoportom kórusban kiáltozza a nevemet, már amikor az ablakon át meglátnak. Vezetőként ezt nem lehet megkapni. Jövőre a nők negyvenéves szolgálati ideje alapján nyugdíjba vonulok, de biztos, hogy nem fogok tudni ettől a közegtől elszakadni. Mi, pedagógusok, nem úgy vagyunk összerakva, hogy befejeztük és pont – jelentette ki az óvónő.

Berényi Ildikó szerint hatalmas változás történt az óvodai munkában az elmúlt évtizedekben. Nagyon fontosnak tartja, hogy az intézmény ma már szerves része legyen a település legszélesebb közösségének. Be kell kapcsolódni a falu életébe, saját programok esetében pedig nyitni kell a község felé. Meg kell ismertetniük a munkájukat, hogy mások elismerjék azt.

– A legnagyobb változás az, amióta kezdtem a pályámat, hogy minden felgyorsult az életünkben – vélte az óvodapedagógus. – Az a klasszikus családmodell, melyben a szülők, a nagy-, sőt a dédszülők sok időt töltöttek a gyerekkel, már nem működőképes. A nagyszülők legtöbbször nem az unokáik közelében élnek. A felnőttek sokszor indokolt esetben sem mernek otthon maradni gyermekükkel, mert túlzóak a munkahelyi elvárások, féltik a munkahelyüket. Nemegyszer távol, esetleg külföldön dolgozik az apa. Nekünk a nevelés és gondozás mellett még több érzelmi támaszt kell adni a kicsiknek. Ha szabad így fogalmaznom, pótszülőnek kell lennünk. Ezt nehezíti a másik nagy változás. Ma már rengeteg az adminisztratív munka. Ezt este legtöbbször hazavisszük, mert a gyermek érdeke nem sérülhet, ő kell hogy a figyelmünk középpontjában álljon – hangsúlyozta Berényi Ildikó.

Az óvónő arról is beszélt, hogyha újra kezdhetné, megint ezt a pályát választaná. Az állami kitüntetésben az az igazi jutalom a számára, hogy a ma már negyvenéves, egykori ovisai is gratuláltak neki. A ritka szabadidejében kézműves ajándék- és dísztárgyakat készít meglepetésül ismerőseinek, a férjével túrázik, olvas. Reméli, egyszer még több ideje lesz jógázni és kerékpározni.

Névjegy

Berényi Ildikó

Született: Gyöngyös, 1964.

Iskolái: Gárdonyi Géza Gimnázium és Óvónőképző Szakközépiskola, Eger, 1982;

Szarvasi Óvónőképző Főiskola, 1986;

Apor Vilmos Katolikus Főiskola, Zsámbék, vezető óvodapedagógus szakvizsga, 2002.

Munkahelye: Árnyaskert óvoda, Atkár, 1982–, itt óvodavezető 1997 és 2013 között.

Egyéb munkája: Atkár önkormányzati képviselője.

Kitüntetése: Brunszvik Teréz-díj, Emberi Erőforrások Minisztériuma, 2021.

Családja: férjezett, a fia hivatásos állományú katonai közgazdász, a lánya óvónő.

Hobbija: olvasás, természetjárás, sport.