Korábban katona volt, majd bankban is dolgozott az egri plébános

– Meglepett, hogy jelöltek, hiszen senki nem gondol arra, hogy amit szívesen tesz, azért elismerést kap. Jutalma talán ez az elmúlt évek munkájának, s jele annak, hogy megszerettek, elfogadtak – felelt arra a kérdésre, mit jelent számára a Felsőváros Csillaga cím. Elmondta, ez a díj nagy öröm, s nem csak egy kitüntetés, mivel az emberek szavazata van mögötte.

Névjegy

1975. december 23-án született Budapesten. 1997-ben az Egyesült Államokba, a New York melletti Newarkba került missziós szemináriumba. Washingtonban szentelték pappá 2006-ban.

2010-ben hívta az egri érsek Miskolcra. 2013 óta van Egerben, a Redemptoris Mater Egyházmegyei Missziós Szeminárium vicerektora. 2016-ban az érsek kinevezte az egri Kisboldogasszony Plébánia plébániai kormányzójává. Feladata a szemináriumi teendők, a Kisasszony-templom és temető ellátása. Emellett a Felsővárosban, a Szent II. János Pál Missziós Központ templomban szolgál, s a közösségi életet szervezi.

Megtudtuk, hogy Washingtonban szentelték fel 15 évvel ezelőtt. Budapesten született, ott érettségizett, majd katona volt egy évig, utána pedig két esztendeig egy német–francia tulajdonú bankban dolgozott.

– Ott ért el az az érzés, hogy az életem többre hivatott. Tisztelek minden munkát, és szükséges dolgozni, de azt éreztem, hogy az életem üres. Fiatal voltam, szórakoztam, de mégsem éreztem magam teljesnek. Felvetődött bennem a kérdés, az Isten papságra hív-e – fogalmazott. Három testvére van, a legidősebb pap, így belelátott ebbe a hivatásba.

– Itt említeném meg Szent II. János Pál pápa és a világifjúsági találkozók szerepét. Olyan erővel bírt a szentatya meghívása, miszerint ne féljünk, ha úgy érezzük, hogy Isten hív, bátran fogadjuk el. Ez 1997-ben történt, és segített megtalálni a hivatásomat. Missziós szemináriumba kerültem az Egyesült Államokban, s 14 évig éltem ott missziósként, majd négy évig papként. Utána dr. Ternyák Csaba érsek úr hívott haza, három évig Miskolcon szolgáltam, nyolc éve Egerben vagyok vicerektor – részletezte életútját.

Szavai szerint a Felsővárosban nehéz volt nulláról, egy teljesen új templom köré közösséget építeni, itt gyakorlatilag nem volt katolikus jelenlét.

– Még 2019. szeptember 1-jén szentelték fel a missziós központot. Nem csak az elmúlt két évet említhetném, ugyanis négy éve vannak misék, először nyitottunk egy átmeneti kápolnát. Telt házas miséket tartunk, az emberek nagyon örülnek, szeretik a beszédeimet. Számomra ez nagy hála, hiszen teljes szívemmel szolgálom őket, látogatom a betegeket is – taglalta.

Elmondta, hogy olykor akadnak nehezebb napok, de amióta a hívásra válaszolt, az élete olyan boldog és kiegyensúlyozott, hogy ezek a kisebb rossz pillanatok nem tudják elvenni azt a mély örömet és meggyőződést, hogy a helyén van, s azt teszi, amit az Isten kér tőle.

– Ez egy hivatás, melyet nem mi választunk, de ha nem lenne az isteni hívás, akkor ezt nem lehetne csinálni. Pont ezért egy természetfeletti dolog, mert Isten ad erőt, békét, s ő viszi a mi munkánkat előre – hangsúlyozta.

A jövőbe tekintve kiemelte, a tervekkel óvatos, az adott helyzetére küldetésként néz, s plébániákat, templomokat, szemináriumokat vezet.

– Minél inkább szeretném szolgálni a híveket, hogy közösségek alakuljanak, s minél több emberhez szeretném elvinni Isten szeretetét. Az elismerések arra sarkallnak, hogy mindezt még lelkiismeretesebben tegyem – mondta.

Közismert, az élet sok területén nehéz megszólítani a fiatalokat, így kíváncsiak voltunk arra is, ő mit tapasztalt.

– Azt hiszem, hogy mindenki próbál hatni a fiatalokra. Nem könnyű, hiszen erős kulturális befolyás alatt nevelkednek. Hiszek abban, hogy a személyes kontaktus elengedhetetlen. Sok szó esik mostanság a virtuális világról, s igen, fontos, de magam a személyes párbeszédben hiszek. Szükséges, hogy érezzék, hogy szeretik, s nem nézik le őket. A szeretetet éteren keresztül nem lehet átadni – emelte ki.

Szeptemberben érkezik Budapestre Ferenc pápa, s Ailer Gellért reméli, ő is ott lehet.

– Nagy szervezést igényel már az odajutás is, ám személyesen találkozni Krisztus utódjával, a szentatyával, ez hatalmas lelki élményt ad – hangsúlyozta. Végül az egyház szerepéről, a hit mai üzenetéről kérdeztük.

– El kell vinni Krisztust az emberekhez. Továbbra is hisszük, hogy nem kétezer éves dolgokról beszélünk, hanem Isten ma nyúl felénk. Erős a nyomás a ma emberén, ám mégsem szélmalomharcot vívunk. Az evangélium hirdetése feladatunk, küldetésünk. Nem könnyű, de nem lehetetlen – vallja a plébános.