Rajonganak népművészeti termékeikért külföldön – 70 éves a hevesi szövetkezet

– A szervezet az 50-es, 60-as években gazdasági és kulturális céljait fogalmazta meg, és a kézműves hagyományokra épülő részlegek hálózatát hozta létre – kezdte a visszatekintést Báder Miklósné. Mint mondta, az így létrehozott alapok a 70-es, ­80-as évek fejlődésének forrásaivá váltak.

A szövetkezet 1975-ben a hevesi központban és nyolc vidéki részlegében több mint nyolcszáz tagot foglalkoztatott, amely megalapozta a hagyományos palóc szőttes és szálhúzásos recski hímzés feldolgozását. A szövetkezet termékeinek több mint nyolcvan százalékát a Népi Iparművészeti Tanács minősítette, amelyeket az ország idegenforgalmi központjaiban létrehozott, hetvenöt népművészeti boltból álló hálózatban, valamint a skandináv, francia és német piacokon értékesített.

– A 90-es években a közös vagyon felosztása, a bolthálózat mint legfontosabb eladási tér privatizálása nehéz feladat elé állította az addig szakmai és művészeti egységben működő mozgalmat. Néhányan az ismert alkotók közül éltek a kiválás lehetőségével, a közösségben szerzett ismereteiket egyéni vállalkozóként kamatoztatták, mások az akkor szerveződött népművészeti egyesületekben találták meg a helyüket. Sajnálatos módon a legtöbb szövetkezet a tagság döntése alapján a felszámolást választotta. Szövetkezetünk ma már az országban 74 közül egyedüliként, 105 embert számláló, idősödő tagsággal és 42 munkavállalóval, a közösen létrehozott értékek megőrzéséért, a tanult ismeretek átadásáért, az életben maradásért, az elhivatottak kis közösségével dolgozik – taglalta az elnök.

Hozzátette, népművészeti házaikban együttműködnek a 2001-ben létrejött, az épületek és tárgyi eszközök működését segítő Hagyományos Értékek Megőrzéséért Alapítvánnyal, s az alkotóközösségekre épülő, az újratervezést és tudásmegosztást vállaló, 2004-ben megalakult Csillagvirág Népművészeti Egyesülettel.

– Az emlékezést az elmúlt évtizedek tárgyai, dokumentációi, a jelen időszak eseményi gazdagítják, hozzá az erőt a közös munkánkból, a bennünket körülvevő értékekből merítjük. Hiszünk benne, a közösségeket építő hagyományos tárgykultúrának helye van a társadalom életében. Valljuk, múlt nélkül nincs jelen, nincs jövő – emelte ki.

Báder Miklósné elmondta, a legnagyobb kihívást számukra a hazai piac hiánya okozza. Ezt próbálják pótolni exporttal, jelen vannak a francia, a német és az osztrák piacon. Itt szerencsére nem csökken, inkább nő a kereslet termékeik iránt. Hangsúlyozta, talpon kell maradniuk, hiszen az értékek, melyeket létrehoztak, felbecsülhetetlenek.