Saját magunk legyőzése a legnagyobb kihívás – vallja a felsőtárkányi kiképzésvezető

Kevés olyan emberrel találkozhatunk életünk során, aki annyira rajong a fegyverekért és a lövészetért mint Batki György. Sikereiről korábban már számos alkalommal beszámoltunk, kitartása és elhivatottsága okán a legjobbak közé sorolják a mai napig. A Heves Megyei Rendőr-főkapitányság kiképzésvezetője világversenyeken is kiváló eredményeket ért el. Elszántsága és a folyamatos önképzése lépésről lépésre vitte előre céljai felé.

– Mindig vonzottak a fegyverek, már egészen kisgyermekkorom óta – kezdte a kiképzésvezető, akinek nagy álma volt, hogy egyszer katona vagy rendőr lehessen. – A rendőri szakközépiskola előtt kötelező volt a sorkatonaság, azonban rájöttem, hogy tőlem ez a pálya távol áll. Sokkal inkább megláttam a rendőrszakma szépségét.

Izgatottan, hatalmas lelkesedéssel vetette bele magát a rendőrszakma rejtelmeibe. Érdeklődésünkre elárulta, az első egyenruhás szolgálata Balatonszentgyörgyön zajlott, a helyi körzeti megbízott mellett. Az itt tapasztaltak megerősítették benne: a rendőri pálya jelenti számára a jövőt. Érdekesség, hogy Batki György a rendőrségen, 20 éves korában lőtt először pisztollyal, de mint hozzátette: azóta már bőven bepótolta az elmaradást. A szakember egész élete során azt a stratégiát követte, hogy ha valamit nagyon akart, azért megállás nélkül, szorgalmasan küzdött. Az első fegyverét – szintén kitartásának köszönhetően – 1994-ben, elsőéves szakközépiskolás hallgatóként kapta meg. Miután megszerezte a fegyvertartási engedélyét, az első útja a siroki lőszergyárba vezetett, ahol megvette élete első ezer darab lőszerét.

– Emlékszem, a fizetésem akkoriban 14 ezer forint volt, ezer lőszer pedig 16 ezer forintba került. De ez sem számított, nagyon boldog voltam, a mai napig emlékszem a zöld dobozára és arra, amikor kibontottam. Később a gyárigazgatóhoz kopogtattam, s kértem, hogy a cég vállalja el a szponzorálásom. Célba értek a tárgyalások, évente ötezer lőszerrel támogatták a fejlődésemet.

Mint megtudtuk, Batki György a szakközépiskola után az Egri Rendőrkapitányságon kezdte a szolgálatot még 1995-ben járőrként, majd rövid időn belül egy pályázat útján bekerült a jelenlegi beavatkozó egység, a mélységi ellenőrzési és közterületi támogató alosztály jogelődjeként működő „kobrákhoz”. Öt évig szolgált a különleges alakulatnál, eközben rendőrtiszti főiskolai diplomát szerzett, majd kinevezték tisztnek.

– A beavatkozó egységnél töltött idő alatt megfogalmazódott bennem, hogy a lőkiképzésnek többet kellene jelentenie, mint amit tapasztaltam. A zavartalan környezetben végrehajtott pontlövészet sem hatástalan, azonban elfogásokkor nem egy helyben állunk, hanem mozgunk, futunk, közben pedig helyzeteket kezelünk. Akkor még nem volt mit tanulni, nem tudták, miként működik pontosan a maroklőfegyver, mert ilyen irányú sporttevékenység, tapasztalat nem volt. Sokat foglalkoztam azzal, hogy a saját magam fejlődése érdekében szituációkat gyakoroljak és minél pontosabb találatokat érjek el.

A „kobráknál” végzett munka után két évig – még mindig a megyén belül – belekóstolt a beavatkozó egységgel rokonságban álló csapatszolgálatba. Majd váltott, 2002-től 2008-ig az Országos Rendőr-főkapitányságnál dolgozott lövészetvezetői feladatkörben. Végül hazatért, de ekkor még nem a lövészet volt a rendőrszakmai főprofilja, csak később és véletlenül került közelebb a lőtérhez. Egyik kollégája betegség miatt nem tudott lövészetet tartani Hatvanban, a parancsnokuk pedig felkérte Batki Györgyöt, hogy helyettesítse. Mint kiderült, volt bőven meglepetés mindkét oldalról.

– Sokkal feszesebben képzeltem el a képzést, mint ahogy az akkoriban történt, a munkatársak pedig elsőre nem lelkesedtek azért, hogy ennyire komolyan veszem – emlékezett vissza. – Rövid időn belül már állandó feladatul kaptam a lövészetek vezetését. Kidolgoztam egy újfajta metodikát. Rendszerint precízen végigvesszük a feladatokat, a szárazgyakorlást, kitalált történetekbe ágyazok szituációkat, majd következik az éleslövészet, olykor mozgással kombinálva.

A szakembertől gyakran kérdezik, nem okoz-e neki problémát, hogy azt oktatja, hogyan kell a másik embert lelőni. Mint elmondta: ő erre soha nem tekintett így!

– Én is megtapasztaltam, hogy milyen feszültséget okoz, ha egy bevetésen valaki nem tudja magabiztosan használni a fegyvert. Amikor megtanítok valakit a fegyver kezelésére, azzal sokat segítek neki abban, hogy egy olyan eszközt tudjon szakszerűen használni, amin a munkája, a biztonsága, s olykor az élete is múlik. Különben az első életveszélyes helyzetben lefagy. Fel kell mérni, hogy a fegyvert csak akkor vegyük elő, amikor nincs más megoldás és tudjuk kontrollálni, hol érje a másikat a lövés. Nem mindegy, hogy valakit a mellkasán, vagy a lábán találnak el. Ehhez pedig kiképzés kell!

Mint megtudtuk: a szakember 1996-ban vett részt az első rendőrségi országos bajnokságon Nagytétényben, ahol megtalálta azt, amit keresett: a versenyszámokban volt mozgás, különböző pályák és mérték az időt.

– Voltak, akik ezt a fajta lövészetet már nagyon ügyesen csinálták. Érdekelt, hogy miként lehetne megtanulni, mi lenne az első lépés. Végül elemekre bontottam, majd ezeket külön-külön megtanultam és összefűztem. Rengeteget gyakoroltam. 2000-ben, az akkori Rendészeti Szervek Kiképző Központja rendezte az első országos, belügyminisztériumi szituációs bajnokságot. Itt köszönt vissza először a rengeteg gyakorlás: megnyertem a versenyt. Jelentkezésemkor nem is számítottam arra, hogy fődíjként Orlandóba utazhatok a rendészeti olimpiára. Ezt követően már biztos voltam, hogy ez az az irány, amit képviselni szeretnék.

Az alezredes sokat gondolkodott rajta, hogy mi lenne, ha egyszer elérné a végcélt.

– Közel tíz évet töltöttem az eredmények hajkurászásával, s eltűnt az érzés, hogy mennyire szeretem magát a lövészetet. Annyira eluralkodott rajtam a nyerni akarás, hogy háttérbe szorult a szeretet. Az Európa-bajnokságok ötnaposak. Sokszor tapasztaltam, hogy három napon keresztül vezettem a mezőnyt, majd a negyedik napon egyetlen lövésnél rontottam. Az utolsó nap pedig megint tökéletesre sikerült. Nem értettem, miért bukok el mindig a cél előtt, majd rájöttem, hogy tulajdonképpen a cél volt rosszul meghatározva: mindenáron le akartam győzni másokat. Pedig a lövészet nagy csodája, hogy saját magunkat képesek vagyunk legyőzni azzal, hogy pontosan oda megy a golyó, ahová mi szeretnénk.

Megtanultam: a sportban és a versenyzésben az a legnagyobb kihívás, hogy ne másokat, hanem saját magunka képesek legyünk legyőzni!

Batki György úgy érzi, egy pszichológiai kurzuson vett részt az elmúlt húsz évben és mostanra kezd kikupálódni. „Nekem a lőszergyár finanszírozott egy több mint húsz évig tartó személyiségtréninget.” – mondta. Érdeklődésünkre elárulta, jelenleg a legnagyobb célja, hogy minden egyes lövésre tisztán emlékezzen.

– Előfordult, hogy egy versenyen azt éreztem: minden lassított felvételként mozog körülöttem. Láttam, ahogy egy légy elrepül előttem a lövés előtti pillanatban. Majd céloztam, lőttem és alaposan meg tudtam nézni a hüvelyt, ahogy elrepül. Nem tudom, ezt hogy lehet előidézni, de azt hiszem, ez a teljes szabadság...Fantasztikus érzés!

Névjegy

Batki György r. alezredes

Heves Megyei Rendőr-főkapitányság, lövészet

Nemzetközi versenyek:

World Police and Fire Games Pistol Police Action 4. helyezés, „B” csoport 1. helyezés (Spanyolország, 2003.)

World Police and Fire Games Pistol Police Combat, Semi-Auto-Marksam, 3. helyezés (Kanada, 2005.)

25. Swat Round up Super SWAT Cup 2. helyezés (Egyesült Államok, 2007.)

The 1st USIP World Service Pistol Championship 1. helyezés (Magyarország, 2015.)

The 2nd USIP World Police Games 2. helyezés (Egyesült Arab Emírségek, 2016.)

The 2nd USIP World Police Service Pistol Shooting Championship 5. helyezés (Kína, 2018.) Hungarian Team 3. helyezés

Nemzetközi IPSC (szituációs) versenyek:

European Handgun Championship IPSC Standard division 3. helyezés (Szerbia, 2010.)

XVI. World Shoot IPSC Standar division 5. helyezés (Görögország, 2011.)

Magyar rendőr OB: 10 alkalommal

Magyar IPS OB: 12 alkalommal