Legendás történetek kerültek elő Eger egykori kedvenc vendéglátósáról

Elkezdődött a Törzshely 2022 játékunk, melynek az első, február 14-ig tartó szakaszában jelöléseket várunk, hogy megtudjuk, melyek a megye kedvenc vendéglátóhelyei. Korábban már bemutattunk néhány kultikus egri vendéglátóhelyet, köztük például a Vadászkürt éttermet is. A legendás hely tulajdonosáról, Koczán Sándorról most Farkas Péter helytörténeti kutató, az Egri történetek a múltból és a jelenből Facebook-csoport adminisztrátora osztott meg portálunkkal korabeli újságcikkeket.

Sándor-nap Kóczán bácsinál, aki 1925-ben megnyitotta az egri Vadászkürt éttermet

Van-e széles Eger városában emberfia, aki e mélabús vándorlásban a földi gyönyörűségekről is tart valamit, s meg ne fordult volna Kóczán Sándor egri vendéglátó iparos házában. Csak Sándor bácsinak nevezik hívei a tisztes urat, mert tisztességben, s becsületben szolgálja ő a legelső magyar erényt, a vendéglátást immár sok idő óta. S még egyben. Olyan istenáldotta, melegszívű kedélyben, amit még a mai csúnya élet sem tudott kikezdeni, amit pedig legalább is szidni mindenkinek kedvére való. Kérdés: mi nevezetesebb Egerben, Sándor bácsi politizáló, tréfacsináló kedélye e, vagy a főztje, itala? Úgy mondják, a Kóczán bácsi székelygulyásának, vagy vesevelőjének szagára még az ágynak esett sápkórosak is színt váltanak, s erősebben indul meg nyavalyás testükben az élet. Mindez pedig abból mondódik, hogy Sándor napján, azaz hétfő estére váróan, Kóczán bácsi a hagyományokhoz híven régi híveinek úri társaságát vendégül látta asztalánál névnapján. Sándor bácsi maga vezérkedett a sürgő-forgó személyzet felett a nap alkalmából. Ünnepi volt a ház, s meleg érzések fordultak Sándor bácsi szíve felé, amely feltelt meghatott hálával és szeretettel, mint az olyan emberé, akit szeretnek. Mire kiürültek a fehérasztalos szobák, s leoltották a lámpákat is, Sándor bácsi bejárta elmúlt élete emlékes helyeit, leült a konyhában, s inge ujjával letörölt valamit a szeméből . . . Még a fülében volt: Sándor bácsi, Isten éltesse!

1935. március 21.

1927-ben ellopták Kóczán bácsi kedvenc kutyáját

Kóczán Sándor egri vendéglős, mint közismert Nimród, egy szép vadászkutyát nevelt fel nagy gonddal. Állítólag a vizsláért 5 millió koronát ígértek a minap, de tulajdonosa még ezért a szép árért sem volt hajlandó megválni tőle. Pedig sok bosszúsága volt miatta. A napokban is két sofőr terpentint öntött a kutyára, amitől az állat két napig eszeveszetten szaladgált. A nevezetes kutyát tegnap este ismeretlen tettesek elloptak. A tulajdonos feljelentésére a rendőrség megindította a nyomozást.

1927. január 26.

1944-ben elhalálozott Eger kedvenc vendéglőse

Az idei tavasz sok veszteségei között megint egy jellegzetes egri név került a fakeresztre, ismét egy különleges ízű egyéniség vált múlttá. Mint a gyászjelentés mondja, március 13-án meghalt Kóczán Sándor vendéglős életének 81. évében. Ha néztük kedvesen-hamisan hunyorgó szemét, derűt árasztó alakját, a régi jó kocsmáros jutott eszünkbe, Petőfi melegségével szívünkben. Kóczán bácsi egy város kedvelt és legendás alakja volt, a konyháján főtt a világ legjobb székelygulyása, amelyet egyszer — s ez volt legnagyobb büszkesége — repülőgépen vittek ki egy amerikai ínyenc számára. Az öreg „vazsmegyei gyereg“ a régi világ becsületét, üzleti tisztességét hozta magával, s olyan jóságot, amelyről csak az arra járó szegény vándoremberek, sovány pénzű színészek tudnának mesélni. Vendéglőjét a legjobb társaságok keresték fel, s ezeknek világához annál közelebb tartozott, mert jó vadász hírében állt. Kóczán bácsit mindenki, kivétel nélkül megbácsizta, valahogy ez volt a természetes válasz arra a nagy emberi nyíltságra, és kedvességre, amely az üzleti érdektől függetlenül áradt belőle. Sándor napja közeleg. Ezen a napon Kóczán bácsi évről-évre úri vendégségbe látta azokat, akik egész éven keresztül fizető vendégei voltak. Rózsaszín sonkák és arany sörök ragyogtak a fehér asztali kendőkön, s a poharak vidáman emelkedtek, valahányszor Kóczán bácsi megjelent az őt köszöntő társaság között. Most már csak a hatvani temető egyszerű sírhalmánál látja vendégül jó embereit, egy-egy emléke után könnyes szemmel tekintő egrieket, ahová cigánymuzsikával, szomorú szívvel kisérték ki a nemzeti ünnep délutánján. De akik ismerték, s eljárnak a régi vendéglő szobáiba, az arany sörök alján meg fogják pillantani néha mosolygó arcát.

1944. március. 17.