Olajfúróból lett a kultúra lovagja az idős egri férfi

Azon a hűvös október végi éjszakán, 1955-ben, a bogácsiak békésen aludtak, mit sem sejtve arról, hogy gazdagabbak lettek egy hőforrással. Sokáig azt sem tudták, hogy két fiatal fiú, és az általuk okozott üzemi baleset volt a kénes víz feltörésének az előzménye. 

Történt akkoriban, hogy a könyörtelen beszolgáltatások és a tetemes adók miatt családok tízezrei kerültek a tönk szélére. Az akkor alig több mint 17 éves szomolyai Somogyi Dénesnek is emiatt kellett abbahagynia középiskolai tanulmányait. Szerencséjére szülőfaluja és Bogács között, a Borda-hegyen kutatott kőolaj után a Magyar-Szovjet Olajtársaság, amelynek ottani fúrótornyánál alkalmazták, mint fúrómunkást. Egyik este, amikor a fúrómester félrevonult, hogy megírja a műszaknaplót, a vagánykodó Dénes rábeszélte a nála valamivel idősebb társát, Kotrót, hogy – hej, ha ezt a bogácsi és a szomolyai lányok látnák! felkiáltással – húzzanak fel még egy szakaszt a fúrórúdon. Az azonban hatalmas erővel a mélybe zuhant, ráadásul a szakszerűtlen művelet csaknem Kotró halálát okozta. Miközben őt mentették, a fúrórúd által 420–430 méter mélyen átszakított záróréteg alól a felszínre tört a fürdőben jelenleg is hasznosított gyógyvíz. Évtizedekkel később a bogácsiak köszönetet is mondtak érte. 

– Ha csak pár száz méterrel odább történik mindez, akkor az én szülőfalum élvezhette volna a hőforrás előnyeit – mondja most olyan hangsúllyal, amelyből kiérződik, hogy ma is a tiszta szívvel kötődik Szomolyához. 

Amikor aztán befejeződtek a fúrások, az olajosok más vidékre költöztek, az egyébként hűséges fúrómunkás azonban oda már nem tartott velük. A hevesi megyeszékhelyen élte tovább az életét: több szakmát is kitanult, leérettségizett, megnősült, házat épített, de szülőhelyétől soha sem szakadt el. 

Már javában nyugdíjas volt, amikor az egri önkormányzat 2002-ben mondaíró pályázatot hirdetett meg a vár viadalának 450. évfordulója alkalmával. 

– Nagyapám mesélte még régen, hogy a várvédők között annak idején két szomolyai is volt, mégpedig Balog Gyuri és Szabó Márton, róluk emlékeztem meg a beadott írásomban – magyarázza. 

Ezt a néhány oldalas múltidézést azután újabbak és újabbak követték, egyebek között a Szomolyán hajdanán című terjedelmesebb írás, amelyben a falu második világháború utáni életét mutatta be a szerző. Vagy ott van az Amerikát is megjárt Szalóki János tragikus életútját követő elbeszélés. 

Eddig tizenhét Somogyi Dénes által jegyzett kötet került az érdeklődők kezébe, és zömük a hegyvidéki falu és lakóinak a sorsát örökítette meg. Ezért a hagyományőrző tevékenységért a községében a díszpolgári, 2018-ban pedig Budapesten a Magyar Kultúra Lovagja címet vehette át. 

Az immár idős férfi néhány évvel ezelőtt gondolt egyet, s a kőlyuki pincéje falába vágta a csákányát, majd kalapácsot és vésőt fogott, hogy tufába faragja a szőlőművelés egykori mozzanatait. Ma már hét életképet tekinthetnek meg a pincébe látogatók. A bejárati ajtó fölött látható a szőlő védőszentje, Szent Donát arcképe, az oldalfalakon domborodik az eged-hegyi szőlőteraszok sora, odább a kézi kapálást, a szüretelést, a szőlőt szállító ökrös fogatot, a sutulást, végül a kiforrott must kóstolását ábrázoló alkotás. 

– Sokan megcsodálták már ezeket a véseteket, még német és francia turisták is akadtak közöttük. Úgy vélem, többen is jönnének errefelé, ha jobban megközelíthető lenne ez a pincesori rész – utal arra a gondjukra, amely szerint korábban tőlük nem messzire leállt a keskeny út betonozása, s a keleti részen maradtak a poros, sáros, gödrös szakaszok. Tavaly április elején tizennyolc pincetulajdonos beadvánnyal fordult az önkormányzathoz az útépítés megígért folytatása érdekében, de azóta sem történt semmi. Ha csak Szent Donát meg nem segíti őket… 

A török harcos különleges esete a pásztorlánnyal

Somogyi Dénes a két szomolyai várvédőről szóló monda nyomán írta meg a Hasszán kincse című regényét. A mű története szerint a vár ostroma után Hasszán, a bosztancsik harcos menekülni kényszerül az ostrom során vesztes török seregből. Az üldözői által megsebesített katona a kaptárkövek környékén találkozik össze a kecskepásztor Rozinával, akinek a fiatalember ápolása furcsa változást hozott az életébe. Somogyi Dénes romantikus írása később az Egri csillagok című regény török fordítója, Erdal Salikaglu kezébe került. A korábban egy budapesti továbbképzésen résztvevő, s ezáltal magyarul jól beszélő orvos neki is látott, hogy ezt is átültesse, de mivel hazájában komoly fenyegetéseket kapott a törökök által sértőnek tartott Egri csillagok kiadása miatt, a fordítás abbamaradt.