A béke és a becsület szigete a füzesabonyi Juventus, ahol a medve sem csinál balhét

A füzesabonyi templom szomszédságában egy kis eldugott söröző bújik meg az út menti sövény mögött. A Juventus a közelmúltban indított Törzshely játékunk városi kategóriájában nyert, mi pedig megnéztük, miért is zárták szívükbe a helyet a vendégek. A rengeteg fa, bokor, virágok övezte udvarban rejtőző Juventus a helyi focidrukkerek kedvenc helye. Az udvar közepén egy nagy pingpongasztal áll, körülötte padok, székek. A kertben hátul két hatalmas kutya üdvözöl minket vidám ugatással egy nagy kennelben.

A tulajdonos kedvesen fogadott minket és születésnapjára tekintettel süteménnyel és kólával kínált, amikor megérkeztünk. A falakon szinte nem látszik a festés a sok sáltól, amiken focicsapatok emblémái díszelegnek. Gál Nándort, a söröző tulajdonosát kérdeztük.

− Mikor alapították a helyet? Kinek az ötlete volt?
− ’94-ben édesapámmal gondoltunk rá. A helyiség megvolt már, de addig műhely volt, amit átalakítottunk. Sok focista és focirajongó ismerősünk van, ezért gondoltunk ilyen díszítésre. Én magam is fociztam. A hely házias, főzések, bográcsozás is szokott lenni. Van, amikor a vadászok behoznak egy vaddisznót, vagy valamit, azt feldobjuk a bográcsra. Ezért nem kell fizetni, bárki kaphat belőle, el is csomagoljuk, el is viheti. Tartottak itt ballagásokat, születésnapokat is. 

A törzsvendégek nagyjából ugyanazok, de mindig jönnek újak is, akiket szívesen látunk, egyetlen feltétel, hogy ne legyen kötözködés, balhé. Ezt eddig sikerült is elkerülni. 

Pingpong- és biliárdbajnokságokat szoktunk tartani, az első három helyezett okleveleket, kupákat vihet haza.

- Akkor valóban családias a hangulat.

- Igen. Meg szoktunk emlékezni azokról, akik hozzánk tartoztak, de elmentek közülünk. Például Balla Tamás barátunk autóbalesetben meghalt, az ő emlékére minden évben Balla-kupát tartunk. Ez egy biliárdverseny.

- A Covid-járvány megszorításai milyen hatással voltak önökre?

- Az nagy kiesés volt, mert bezártunk, ahogy akkor kellett is. Kaptunk az államtól egy kevés támogatást, ami segített kihúzni a megszorítások végéig.

- Látom, rengeteg sál van felakasztva a falakon, ezek honnan valók?

- Van, amit külföldről kaptam olyan barátaimtól, akik ott dolgoznak, vagy dolgoztak, van, amit én vettem. Az a cél, hogy minél több csapattól legyen. Jelenleg 120 sálunk van. Van egy egyedi selyemsál is. Tóth-Zele Józsi bácsi, akinek az édesapja és az én nagymamám unokatestvérek voltak, 56-ban ment ki Spanyolországba, jelenleg is Madridban él, a Madrid játékosmegfigyelője volt, ő is hozott nekem sálat.

- Ki nevezte a sörözőt a Törzshely játékra?

- Egy vendégem találta ki és vele közösen küldtük el a nevezést.

- Számított rá, hogy első helyet szerez város kategóriában?

- Úgy gondoltuk, van esélyünk. 40-50 fő a kemény mag, gondoltuk, ha ők minden nap szavaznak, akkor elég sok szavazat jöhet össze. Szóltak ismerősöknek is. Végig követtük az eredményeket, aztán amikor láttuk, hogy egy hevesi hely vezet, akkor úgy gondoltuk, kicsit megnyomjuk, aztán láttuk, hogy döntetlen lett. Ekkor mindenki bevonta az ismerőseit, és jobban odafigyeltünk.

- Mit szólt, amikor megtudta, hogy nyertek?

- Arra gondoltam, hogy ez most igaz, vagy nem igaz. Először el se akartam hinni.

- Említette, hogy pingpong és biliárdbajnokságot is tartanak…

- Igen, a füzesabonyi is úgy kezdődött, hogy itt tartottuk a bajnokságot és a végén a Füzesabonyi SC is bevette a pingpong szakosztályt.

- Mindeközben kutyákat is tart.

- Igen, fajtatiszta kutyákat. Régen 20-25 kutyám is volt, vitték őket segítő kutyáknak, meg rendőröknek is. De vannak papagájaim is, 14-en. A közeli óvodából is szoktak bejönni megnézni őket. Kint vagyunk a város szélén, így sok madár is meglátogat minket, harkályok, vadgalambok, de be-beszöknek mókusok is. Sőt, vaddisznó is bejön néha, főleg télen, ennivalót keresni, meg volt már itt medve is. A fekete macska nem járt erre – nevetett Nándor.

- Medve?

- Igen, az úgy történt, hogy lomtalanítás volt, és az egyik ház elé kitették a lejárt szavatosságú élelmiszert: konzerveket, lekvárokat, mindenfélét, és a medve bejött és elkezdett enni. Az egyik néni kerítésére fel is ágaskodott, be is mászott.

- Aláírásokat is látok mindenhol, ott egy motorháztetőn, meg itt is a korláton.

- Igen, bárkitől szívesen veszem, aki benéz ide. Az a motorháztető maradt meg az ellopott autómból, erre kezdtük el az aláírásokat. Volt, amikor a szomszédban dolgozó kőművesek kértek filctollat, de betért hozzám a pap is, amikor a szemben épülő katolikus óvoda alapkövét letették. Kérdezték is tőle, hogy igaz, atya, ön nem iszik? Ő pedig erre azt mondta viccesen, hogy csak egy kicsit. Természetesen ő nem törzsvendég, de jóban vagyunk, mivel a szomszédom.

- Akkor ez a hely tényleg közösségformáló. Fiatalok, idősek együtt szoktak ide jönni?

- A fiatalok ritkábban, ők elvannak a főiskolán, ott megtanulnak inni, aztán péntek este itt folytatják – nevetett. - De volt olyan már, hogy a tűzoltók a közelben oltottak, és bejöttek vízért. Az új vendégekkel szemben az egyetlen elvárás, hogy ne legyen balhé. Egy-egy meccs nézése közben persze szárnyalnak az indulatok, de olyankor sem szokott némi szóváltáson kívül más történni. Csendes, nyugodt a környék is, és a hely is nyugodt.