Az egri könyvtáros azt vallja, lételeme a megújulás

– Hogyan fogadta a díjat? 
– Hatalmas elismerés számomra, főképp azért, mert a díjra a könyvtár vezetői és munkatársai egymást jelölik. Jólesett, amikor a díjátadón elmondták, hogy jól végzem a munkám. S kiemelték azokat az újszerű módszereket, amelyek a mindennapjaimat kísérik. Külön szívmelengető számomra, hogy házon belüli elismerésről van szó. 
– Miért döntött úgy, hogy könyvtáros lesz? 
– Már általános iskolás koromban szerettem a könyveket, s rajongtam a versekért. Az ünnepségeken általában én voltam a versmondó lány. A házunk alatt volt egy könyvesbolt, gyakran előbb mentem oda az iskola után, mint haza. Emlékszem, már akkoriban is mondogattam apukámnak, hogy ha nagy leszek, nyitok majd egy magánkönyvtárat. Ugyanakkor a kémiát is kedveltem, ezért végül a kazincbarcikai vegyipari technikumba mentem továbbtanulni. Már az első évben rájöttem, hogy nem ott lenne a helyem. Olyan típus vagyok azonban, hogy ha valamit egyszer elkezdek, azt – bármennyire is nehéz – muszáj befejeznem, így elvégeztem az iskolát. Később visszaléptem az irodalomhoz, magyar–amerikanisztika szakra jártam. Harmadéven felvettem a könyvtár szakot is, amit még be sem fejeztem akkor, amikor bevittem az önéletrajzomat a megyei könyvtárba. Magam sem értem, hogyan történhetett, de rögtön felvettek. Ez az első munkahelyem, 1999 óta dolgozom itt. 
– Mit szeret a legjobban a munkájában? 
– A változatosságot és a kollégáimat. Szerencsésnek érzem magam, mert nagyon jó csapatban dolgozom. A változatosság pedig lételemem. Folyton az új dolgokat keresem, fontos számomra, hogy mindig más kihívásnak kelljen megfelelnem. Ezért is van, hogy állandóan újabb és újabb tanulmányokba fogtam, illetve, hogy a könyvtár mellett mindig volt valamilyen másik munkám is. Nyelviskolában tanítottam, regényeket fordítottam egy kiadónak, most pedig a Mustármag mikroműhely tagjaként tevékenykedem. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a könyvtárban is nagyon sokszínű a munkám, hiszen a Hevestéka csoport vezetőjeként változatos feladatokat kell ellátnom. Van, amikor egész nap a számítógép előtt ülök és telefonálok: pályázatokat koordinálok, képzéseket szervezek, köteteket rendelek, a könyvtárbusz körüli munkákat irányítom. Más napokon viszont Heves megyét járom munkatársaimmal: a kis falvakban segítjük a helyi kollégák munkáját, átrendezünk egy teljes könyvtárat, polgármesterekkel tárgyalunk. Nagyon szeretek gyerekekkel, kamaszokkal foglalkozni, de hamar rájöttem, hogy nem iskolai körülmények között, hanem inkább lazább keretek közt szeretnék jó dolgokat kihozni a fiatalokból. A munkám ezt lehetővé teszi azáltal, hogy minden korosztálynak tarthatok foglalkozásokat. 
– Társszerzője az Élménykönyvtár kötetnek. Mi hívta ezt életre, és kiknek szól leginkább? 
– A pandémia is közrejátszott a könyv születésében. Tavaly, amikor nem lehetett személyes jelenléten alapuló képzéseket tartani, egy pályázat keretein belül lehetőség volt távoktatási tanfolyamok kidolgozására. Az Élménykönyvtár első változata ekkor született meg. Luzsi Margóval – aki a Bródy Sándor Könyvtár Gyermekkönyvtárának a vezetője volt – közösen dolgoztunk ki egy 30 órás tananyagot, melynek hatalmas sikere volt. Nagy érdeklődés mellett, s igen pozitív visszajelzésekkel zártuk a képzést. Ezért gondoltuk úgy, hogy átdolgozzuk a tananyagot és könyv formájában is megjelentetjük mint szakmai módszertani kiadványt. Az Élménykönyvtár alapjait gyakorlati tapasztalataink képezik. A kiadvány anyagára támaszkodva az olvasók elsajátíthatják, hogyan lehet örömteljes együttléteket varázsolni a könyvtárakba. Bár a könyv célközönsége elsősorban a könyvtárosszakma, úgy gondolom, szélesebb körben is jól használható. Bárki találhat benne ötleteket, aki irodalmi szövegek, mesék, játékok segítségével szeretne élményteljesen kapcsolódni csoportjai, közösségei tagjaihoz és egyáltalán a világhoz. A könyv különlegessége, hogy a történetmesélés eszközeivel mutatjuk be az általunk kidolgozott módszert. 
– A megújulást keresi, mindig belevág valami újba... 
– Az új projektek mindig megtalálnak, sosem kell keresnem őket. Kíváncsian és nyitottan várom a lehetőségeket, s ha megérkeznek, próbálom majd a legjobbat kihozni belőlük és magamból is. 
NévjegyLakhely: Eger. Tanulmányok: Eszterházy Károly Katolikus Egyetem, angol–magyar szakos tanár (1999), könyvtáros (2001), okleveles informatikus könyvtáros (2010), Miskolci Egyetem, ­társadalomtudományi és gazdasági szakfordító (2003), Eötvös Loránd Tudományegyetem, európai uniós szakfordító (2005). Munkahely: Bródy Sándor Megyei és Városi Könyvtár. Hobbi: fényképezés, biciklizés, kirándulás. Család: egy lány édesanyja