Kutyák követték el a Heves megyei farkastámadásokat

A Bükki Nemzeti Park Igazgatósága 2021 novemberétől nyolc, a bejelentők által ismeretlen fajnak, illetve farkasnak tulajdonított predációk helyszínelését végezte el. Az összes predáció tágabb környéke a hazai nagyragadozók ismert állandó élőhelyének tekinthető, tájékoztatta portálunkat az intézmény.

Az esetek helyszínelése során az intézmény munkatársai a rutinszerűen végzett nyomrögzítés mellett, az esetleges szubjektív véleményalkotás hibáinak elkerülése érdekében genetikai mintavételeket is végeztek a tetemekről. Az észlelt, a potenciális ragadozótól származó harapásnyomok esetében a harapásnyomok, a prédafeltörési felületekről vett nyálminták, illetve a zsákmányolások közelében (pl. a haszonállat tartási helyének védelmét szolgáló kerítésen, feltételezhetően a támadások alkalmával fennakadt szőrszálak) gyűjtött szőrminták kerültek begyűjtésre a faji azonosítás érdekében. Egy esetben a predáció helyszínére visszatért, csapdázott kutya egyedből vett további minta is az elemzés tárgyát képezte.

A begyűjtött mintákat a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem Genetika és Biotechnológia Intézetébe elemezték. A minták DNS tartalmának izolálását követően a faj azonosítására alkalmas mitokondriális D-loop szekvenciák elemzésére és vizsgálatokra, illetve autoszomális STR vizsgálatokra került sor, az egyedek azonosítása és klaszterbe sorolása érdekében. A kérdéses minták a kutyafajtákkal mutattak egyezést. Továbbá az erdőkövesdi és mátranováki predációknál nem egy, hanem több kutya egyed DNS-e is azonosítható volt. Tehát a 6480 és 6480_1 minták eltérő kutya egyedektől származnak, valamint a 6486 és 6486_1 minták is eltérő kutya egyedektől származnak, egy-egy eseményben több kutya egyed is részt vett.

A kapott eredmények azt mutatják, hogy a kérdéses minták kivétel nélkül a kutyáktól származtak, azok nem a hazai farkasok DNS-eivel mutattak egyezést.

Ezek az eredmények összecsengenek az elmúlt években tapasztaltakkal. Néhány esetben a hazai tapasztalatok is igazolják a nem kellő felkészültséggel őrzött háziállatok farkasok általi fogyasztását, a farkasnak tulajdonított eseteknek azonban csupán töredéke igazolhatóan farkas. Jelen esetben egyik esetben sem volt farkasnak köze a predációhoz. Ezt a prédaállatokon látható zsákmányolási nyomok az esetek nagy részében már előrevetítik, de a részletes genetikai vizsgálatok tudják bizonyítani egyértelműen a ragadozó faji hovatartozását.

A vadászható fajok rendszeres és természetes fogyasztói a hazai nagyragadozók, farkasok. Azonban a természetben szabadon járó egyedek nagyságrendjénél fogva is számos esetben kóbor kutyák, ahogy a mátranováki gímszarvas esetében is, voltak az elkövetők.

A jelentős médiavisszhangot kapott eset azért is tanulságos, mert a megalapozatlan véleményalkotás, és annak terjesztése nem a valós helyzetet mutatja. A fenti eredmény jelzi, hogy az elmúlt néhány, a nagyragadozók megtelepedése óta eltelt évtized még kevés volt ahhoz, hogy a témában érdekeltek mindegyike kellő megalapozott véleményt tudjon alkotni, rendelkezzen az ismertté váló esetek tárgyilagos értékeléséhez szükséges ismeretekkel.

A mintaelemzések részletes adatai egy tudományos közleményben kerülnek ismertetésre.